Amikor a Fidesz a választási törvény körül kezd babrálni, teljesen adekvát a pavlovi reakció: fedezéket keresni, és onnan átkozódni, meg azonnal feljelenteni őket a Nemzetközi Atomenergia Bizottságnál. Sőt, ez általában bármely unortodox ötletük elhangzásakor jogos. De a választás előtti regisztráció miatt éppenséggel kár izgulni.
Három törvényt dobott vissza Áder János köztársasági elnök a beiktatása óta. Ezzel máris elért annyit, hogy például nem tűnik aránytévesztésnek simán csak elnöknek nevezni ahelyett, hogy ki kéne találni az ezredik szinonimát az ölebre.
Ön külföldi cégek érdekeit képviseli! – válaszol durcásan a miniszterelnök arra a kérdésre, hogy vajon miért Simicska Lajos nyer minden közbeszerzést akkor is, ha az övé a legdrágább ajánlat. Orbán Viktor Schmitt Pál útjára lépett.
És sikerült, kiloptuk a hamut Romániába! Eszméletlen győzelmeket aratunk minden fronton, pont ezt érezhette a nemzeti oldal a világháborúban. És mekkorát csodálkoztak a végén.
Még mindig népszerű a magukat gondolkodó embernek tartó jobbosok körében a kényelmes öncsalás, miszerint az egyházi befolyáson aggódni fölösleges műbalhé, mert olyan nincs is. Ehhez képest tízezrek életébe mélyen belenyúló döntés, az abortusztabletta megtagadása mögül messzire bűzlik a pata: ezt bizony a Bibliából számolták ki. És hát olyan is.
A rablóvár felépült, állnak a bástyák, nem kell félni az uraknak a parasztoktól. Ugyan ki merné kivizsgálni Simicska Lajost? Számvevőszék? Ügyészség? Bíróság? Hiszen ezek már a várnéphez tartoznak. Marad néhány kellemetlen hang, sajtó és ellenzék, de azok úgyse tudnak bizonyítani semmit, oda lehet vágni nekik, hogy tegyenek feljelentést, ha nem tetszik valami. A nyáj úgyis elhiszi, hogy nem lopunk, a klientúra ezzel szemben boldog, hogy de. És még mindig elég nagy a nyáj, valamint ígéretesen hízik a baráti vállalkozók rétege.
– Te hogyan éled meg a németségedet? – merül fel a jogos kérdés Berlin egyik eredeti állapotában megőrzött, DDR-hangulatú zugszínházában. Azért jogos, mert két nap alatt már nettó nyolc órát taglaltuk, hogy mi a magyar most, és mihez kezdjünk a magyarságunkkal. Továbbá azért is, mert a jelen lévő németek még mindig nem nagyon értik, minek is pörgünk mi ezen ennyit.
Tisztelt Elnök úr, kedves János! Ember kellett ehhez a végeláthatatlan várakozáshoz, lapításhoz, a kifogástalan mosolygáshoz éveken át – de végül sikerült. Benn vagy.
A kormányzás kezdetekor két bevett, sokszor és sokféleképpen kipróbált út állt Orbán Viktor előtt. Sajnos mivel a választást úgy nyerték meg, hogy totális idiótának tettették magukat, mindkettőt elaknásították maguk előtt. Az egyik az lenne, hogy kevesebb pénzt okosabban költünk el, csakhogy ezt reformnak hívják, és ilyet utoljára az a dög Gyurcsány kísérelt meg, tehát rossz. A másik ennél egyszerűbben végrehajtható, a már meglévő tekerentyűk csavargatásával: itt adót emelünk, amott meg elveszünk, aztán majd csak egyensúlyba jön. Ezt viszont megszorításnak nevezzük, és szintén Gyurcsány, valamint Bajnai nevéhez kötődik; ezzel szemben a Fidesz tudja, hogy a megszorítás nem vezet sehova, ezért nem is lesz.
Ülünk az asztalnál és várunk, egyre idegesebben, nem értjük, miért nem szólítanak már, tessenek a feltételeiket közölni, nekünk sürgős volna az ügy. Bizony, mintha packáznának velünk. A Velencei Bizottság politikai kifogásokkal jön, amikor pedig szóltunk, hogy azt nem kérünk, Brüsszel meg a befektetői bizalomra hivatkozik. Egyértelmű: ezeknek valami olyan bajuk van, amit nem akarnak nyíltan megfogalmazni.
Engem igazán nem zavar, ha valaki hülye, amíg a négy fal között marad. A nyilvánosságot, különösen a gyerekeket azonban óvnunk kell a hülyeséget népszerűsítő hatásoktól.
Egyáltalán nem baj, ha a vallástalan családok gyermekeit is megtanítja a közoktatás a vallások főbb tételeire, hiszen ha nem is vagyunk keresztény ország, ezekről illik tudni. Csak tartsuk észben, hogy ez nem hittan, és fogadjuk el, hogy ezeknek a dolgoknak a szkeptikus oktatása nem nélkülözheti a távolságtartó megmosolygást. Ha ez működhet így, akkor a világi erkölcs- és hiedelemtan sikertörténet, húzóágazat, európai értelemben vett hungarikum lehet. Egyben elsőrangú szórakozás.
Schmitt ügyében is kiderült: az okosok nem eszik a pártvonalat, a hülyék meg bármit megzabálnak. Orbán Viktor népe legnagyobb tanítója lehetne.
A főkukac napjai leteltek, és nem lesz könnyű pótolni. Akit Orbán bármikor ki tud rúgni, azt el tudja csapni a demokratikus közvélemény is.
Schmitt Pálnak igaza van: őt nem a kisdoktorija miatt pakolta fel Orbán Viktor a Sándor-palotába, hanem más kvalitásai miatt. Azért, mert róla tudni lehetett, hogy sohasem fogja érdekelni semmi más, mint a Fidesz érdekei. Ezt az egyet tudta, de ezt bármilyen pózban.
Eddig tartott a bújócska: holnap előáll jelentésével a plágiumbizottság. Közleményükből nem azt fogjuk megtudni, hogy Schmitt Pál lopta-e a doktoriját, hiszen már rég tudjuk, hogy igen. A bizottság jelentése azt árulja el, mekkora a pusztítóereje annak az akaratnak, amely Schmitt Pált elnökké tette és elnökként megtartotta.
Valóban undorító-e a katolikus egyház csak azért, mert gyerekek és pedofilok közül az utóbbiak mellé áll? Tehet-e erről minden egyes hívő? És tehet-e ellene?
Hurrá, van haszna is a Fidesz gőzhengerének: eltiporta a szcientológiát. De ki tiporja el a pedofil világmaffiát?
Hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim, ideje most már, hogy komolyan elbeszélgessünk az Önök problémájáról. Eddig is sokan, sokszor jelezték, finom célzással vagy dühös veszekedéssel, hogy valami nem stimmel.
Nagy hete volt ez a politikai castingnak, két jelentős előválasztási forduló is lezajlott. Az egyiket Mitt Romney nyerte, a másikat, a fontosabbat Dopeman.
