Tóta W.: Úgy hápog, mint egy náci, mi az?
Ha nácizni becsületsértés, akkor mennyit ér a cionistázás és a komcsizás? Nem volna egyszerűbb észrevenni, hogy nácinak lenni butaság?
Ha nácizni becsületsértés, akkor mennyit ér a cionistázás és a komcsizás? Nem volna egyszerűbb észrevenni, hogy nácinak lenni butaság?
Virgácsot hozott idén a nyuszi a történelmi egyházaknak, ami felveti a kérdést, hogy vajon érdemes-e itt keresztény kurzust csinálni.
A német gyerekhíradó százszor komolyabb annál, amit Orbán hazudik a világról – magyar felnőtteknek. Pont az ilyen felnőttek elszaporodásának próbálja elejét venni a német közszolgálat. Sajnos egyelőre nem Magyarországon.
Szerencse, hogy nincs szabadságharc, mert azt Semjén Zsolt vívná lóhátról. Magyarország maga alatt vágja a fát: a külföld, a tőke és a multik nélkül belehalnánk egy hóesésbe. Most még megúsztuk egy kétnapos bohózattal.
Gránittömbbel segget törölni: ez igazán államférfihoz méltó mutatvány. Nem akármilyen segg kell ehhez.
A kultúrkampf megnyerhető, és egyáltalán nem mellékes. Turul helyett űrhajót!
Nos, ha Zsiga Marcell lopott pénzből vette a házát, abban nincs semmi meglepő. Ez persze rosszindulatú feltételezés, de hát a jóindulatúakat Zsiga Marcell nem igyekezett táplálni. Ő már ennek a rendszernek a gyermeke, ez emelte pozícióba. Úgysem terítik ki.
Ment-e a bölcsészet által a világ elébb, ha az ELTE BTK ilyen suttyógyerekeket termelt ki vezetőként?
XVI. Benedeket senki sem nézte reformernek. Nem is lett az, de gyengeségét összegyűjtve mégis történelmet írt: volt ereje megtörni egy hatszáz éves hagyományt. Önkéntes lemondása nemcsak az egyház számára tanulságos.
Ahol egyetlen ember korlátoltságán múlik minden, ott a kontraszelektáltak menekülnek a még puhább gerincű nyaloncok elől. Ez a nemzeti együttműködés személyzeti politikája.
Bármikor, öt perc alatt fel tudtam húzni magam az LMP-n; kezdve a zöldkommunista alapvetésektől az olyan konkrét ökoszociális kártételeken, mint a plázastop felvetése. De halottról jót vagy semmit. A haszna éppen a halálában van, a bukás tanulságában.
Százezer cég mulasztotta el a kamarai regisztrációt, és vele az 5000 forintos hozzájárulás befizetését, ami örvendetesen nagy szám. Százezer vállalkozást már kicsit vadbarom dolog lenne emiatt törölni, úgyhogy most az lesz, hogy írnak emlékeztető levelet. Epekedve várom, és lenne néhány tanácsom is.
Vannak ezek a reményteli pillanatok, amikre úgy tekintünk, mint apa a kisgyermekére, aki először próbál felállni, de még visszacsüccsen. Amikor elhangzik valami vállalhatatlan, mélysötét bunkóság, és a pártból hangok hallatszanak, arcok formálódnak a nyúlós tésztából, emberré válnak egy-egy percre, és kiszakad belőlük a sóhaj, hogy ők nem ilyenek.
Na most akkor, nagyokosok, volt értelme? Megérte a forradalom meg a szabadságharc, hogy idén, ha minden jól megy, bevezethessük a 13. havi nyugdíjat?
Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához.
Az állami kultúra egyértelműen a giccs irányába tart. Nélkülük és ellenük viszont lehet és érdemes kultúrát csinálni. Már csak azért is, hogy sírjanak.
Lehetnénk büszkék a magyarságra. De csak ha felismerjük, hogy önmagában értéktelen.
Pajzánul ránk kacsintott a belorusz cár: bejön neki, ahogy bontjuk a jogállamot és a piacgazdaságot. Van élet Európán kívül is, és szemez velünk.
Két és fél év sodródás, spontán ötletelés, hasraütés és seggrepacsi után végre van iránya a kormányzásnak. Kirajzolódott a motiváció.
Most pedig lássuk színről színre, mire is jó egy nemzeti-keresztény kormány. Mindkét eposzi jelzője maradéktalanul érvényesül a tanmesében, és mindkettő tökéletes kudarc.