Vivek Arora, a kanadai brit-kolumbiai Victoria Egyetem és Alvaro Montenegro, az új-skóciai St. Francis Xavier egyetem munkatársa öt lehetséges forgatókönyvet modellezett a 2011-2060-as időszakra. Vizsgálták az üvegházhatást, a vizet és a levegőt arra az esetre, ha a földfelszín hőmérséklete az iparosodás (1850) előtti szinthez képest 3 Celsius-fokkal emelkedne 2100-ra.

Arra a következtetésre jutottak, ha valamennyi mezőgazdasági területet erdősítenének, 2081-2100-ig mindössze 0,45 Celsius-fokkal csökkenne a felmelegedés.  Ennek többek között az a magyarázata, hogy a fáknak több évtizedre van szükségük, hogy elég érettek legyenek az évszázadok óta a légkörben stagnáló szén-dioxid-mennyiség elnyelésére. A megművelt területek felének erdősítése révén a hőmérséklet csak 0,25 fokkal csökkenne. 

Magától értetődően egyik forgatókönyv sem realista, mert a megművelt földekre szükség van a Föld lakóinak élelmezéséhez, akiknek a száma 2050-re várhatóan eléri a 9 milliárdot - mutattak rá. A másik három forgatókönyv szerint a Rák- és Baktérítő térségeiben való újraerdősítés háromszor jobban csökkentené a hőmérsékletet, mint a magasabb szélességi fokokon és a mérsékelt égövi térségekben való telepítésük. 

Az erdők sötétebbek, mint a művelt területek és több hőt nyelnek el. A hóval borított térségekre vagy világos színű termények helyére történő telepítésük csökkentené a felszín fényvisszaverő képességét, az úgynevezett albedó hatást. "Az erdősítés önmagában nem probléma, kedvező megoldás, de következtetéseink szerint nem fogja megakadályozni a hőmérséklet növekedését, ha a jelenlegi szinten folyik tovább az üvegházhatású gázok kibocsátása" - mondta Alvaro Montenegro. "Az újraerdősítés nem helyettesítheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését" - hangsúlyozza a tanulmány. Az erdők kivágása - főként a trópusi erdőké - a felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának 10-20 százalékáért.