AZTavaly nyáron a tudósok és műszaki szakemberek tucatjai indultak el három jégtörőhajón a sodródó jégtáblák közé, hogy hosszútávú adatsorokat nyerjenek az éghajlatról és az óceáni körülményekről. A felfedezőút során 1400 láb (mintegy 427 méter) mélyre fúrtak, hogy megkeressék az üledék magját, amely – kisebb szünetekkel – 56 millió éve termelődik. A minták vizsgálatára a világ minden tájáról érkeztek tudósok a brémai kutatóközpontba – írja a The New York Times. Azt remélik ugyanis, hogy sikerül kidolgozniuk egy új megközelítést az évezredek óta tartó északi sarki klímaváltozásokról, s ez elvezethet a régió mostani felmelegedési periódusával kapcsolatos megalapozott következtetésekhez is. Közkeletű tudományos vélekedés szerint a mostani felmelegedés mozgatórugója a széndioxid és más hővisszatartó gázok nagymértékű kibocsátása.

Üvegházhatás 55 millió éve

A legmélyebb, legrégebbi és legnagyobb szerves anyag tartartalmú rétegek körülbelül 55 millió évvel ezelőtt keletkeztek, a Paleocén-Eocén Termál Maximum nevű korszakban, amikor a földön dühöngő meleg uralkodott. A tudósok feltételezik, hogy ezt a viszonylag rövid, s a mainál sokkal melegebb időszakot, a hővisszatartó gázok jelenleginél (s az ember által az utóbbi évszázadban okozottnál) sokkal nagyobb koncentrációja idézte elő. A felmelegedés oka a tenger alatt lerakódott rengeteg fagyott metán volt. A metán a légkörbe kerülve igen erős üvegházhatást okoz, s a tudósok még nem tudják, hogy mi szabadíthatta fel fagyott állapotából. Talán vulkanikus aktivitás, vagy a tengeráramlatok megváltozása lehetett a folyamat kiváltója.

A kutatások folytatását jelentősen ösztönözheti, hogy az Északi Sarkot szegélyező sekély homokpadok mentén már sikerült kőolajtartalmú rétegeket feltérképezni. A kőzetminták, melyeket az elsüllyedt Lomonoszov-hátságból nyertek ki, az első valós nyomokat szolgáltatták arról, hogy a feltételezett üledékek ott lehetnek 2 mérföld (több mint 3 kilométer) mélyen a föld alatt.

Szakértők szerint már megvan az első bizonyíték, hogy hatalmas mennyiségű szerves anyag (planktonok és egyéb életformák maradványa) rakódott a tengerfenékre. Ez a fajta szerves anyagban gazdag felhalmozódás pedig alapvető előfutára az olajképződésnek.

Összesen körülbelül 180 méter vastag szerves anyagokban gazdag üledék található a tenger alatt a hegyhátból megszerzett fúrásminták alapján. Sőt könnyen lehet, hogy mélyebben további 3 vagy még több kilométer vastag szervesanyag-tartalmú réteg húzódik – mondta Dr. Henk Brinkhuis, az Utrecht-i Egyetem geobiológusa. Ha a felhalmozódott homokkőből és agyagból alkalmas fedél alakult ki e rétegen, a mélyebben fekvő anyagok átalakulhattak olajjá vagy gázzá. Brinkhuis hangsúlyozta, hogy mindez csupán puszta spekuláció marad, amíg további kutatások újabb bizonyítékokat nem szolgáltatnak. Ennek ellenére az olaj iránti kereslet és a szénhidrogén készletek csökkenése miatti aggodalom miatt manapság a leghalványabb nyomot, így a sarkköri kutatásokat is igen jelentős figyelem követi.