© AP/Foster-Miller

A SWORDS tulajdonképpen egy mozaikszó (Special Weapons Observation Reconnaissance Detection Systems), amely a speciális fegyverzet megfigyelő felderítő érzékelő rendszerre utal. Az eszközt egy massachusettsi cég, a Foster-Miller gyártja. Hasonló eszközök kifejlesztéséről már korábban is érkeztek hírek a Lockheed Martin és a General Dynamics műhelyeiből.

A robotharcost nem valamiféle Robocopként vagy Terminátorként kell elképzeli, ezekre az emberszabásúakra a legcsekélyebb mértékben sem hasonlít – olvasható az AP tudósításában. Ránézésre inkább egy miniatürizált harckocsinak tűnik, hiszen hernyótalpakon mozog. A szerkezetet azonban mindennel felszerelték, amivel megfigyelheti a harcteret, vagy hasznos munkát végezhet a felderítésben, illetve nagy tűzerejű fegyvereket is hordoz, hogy megvédhesse magát vagy részt vehessen a támadó akciókban.

A katonák azonban nem csak univerzalitása miatt kedvelték meg a nagyjából 90 cm magas gépharcost, hanem egyéb praktikus megfontolásokból is kívánatosnak tartanák, ha az efféle eszközök mind nagyobb hányadát képeznék a hadsereg „személyi” állományának. A robotokat ugyanis nem kell kiképezni, nem kell etetni, nem kell ruházni. A háborúk, bevezetések közötti időszakot raktárakban bedobozolva tölthetik el. Bármilyenek legyenek is a körülmények, sohasem panaszkodnak, s nem írnak leveleket, amelyekben a harctéren szerzett sérüléseiket vagy szörnyű tapasztalataikat ecsetelik a hátországban élő családjuknak. Azonban ezek a szerkezetek nem a sci-fikből megismert autonóm gyilkoló-gépek, hiszen a SWORDS csak akkor lő, ha a kezelője a beépített videokamera által azonosította a célt, s megnyomja a tűzvezérlő gombot a távirányítón.

„Annyi csak a különbség, hogy a fegyver nem a katona kezében van, hanem fél mérfölddel arrébb a hordozóeszköz hátán, miközben a kezelő a fedezékben maradhat ” – mutatott rá a robotok egyik hallatlan előnyére Bob Quinn, a Foster-Miller robotokat gyártó részlege, a Talon vezérigazgatója. „Talon robotokat már 2000. óta használ a hadsereg Irakban, de ezek feladata az, hogy az útmentén elhelyezett bombákat hatástalanítsák. E robotokat (az Irakban dolgozó tűzszerészek és frontkatonák által megfogalmazott igények alapján) kellett úgy továbbfejlesztenünk, hogy fegyveres harcban is részt vehessenek.” A fejlesztésben a Foster-Miller mellett több cég, illetve az amerikai hadsereg, valamint a brit védelmi minisztérium is részt vett. A SWORDS mindössze fél év alatt elkészült, s csak 2 millió dollárt költöttek a megalkotására.

A SWORDS 200 ezer dollárba kerülő alapváltozatát felszerelték egy M249-es öntöltő gépfegyverrel, amely 750 darab 5,56 milliméter űrméretű lövedéket képes percenként kilőni, vagy hordozhat M240-es gépfegyvert is, amely 7,62 milliméteres lőszerből 700-1000 darabot lőhet ki percenként. A fegyvereket 300-350 lövés után kell újratölteni. A fedélzeten összesen négy kamera, köztük zoom-optikás és éjjellátó eszközök is helyet kaptak. A 6,5 km/h sebességre képes robotot lítium ion akkumulátorok hajtják, amely 1-4 órányi munkára elegendő energiát tárol. A szerkezetet rádióvezérléssel egy Gameboy szerű pultról irányítják, amelyen két joystick, a kezelőgombok és egy plazmaképernyő kapott helyet. Ha a robot „fogságba esik” azt a kontrollpult hiányában az ellenség nem képes felhasználni. A kezelő és a robot közötti kommunikációt is úgy alakították ki, hogy azt kívülről ne lehessen megzavarni. De arra egyelőre nincs válasz a fejlesztőktől, hogy mi történik akkor, ha a távirányító-egység is az ellenség kezére kerül.

A robot nem csak arra ad lehetőséget a kezelőjének, hogy tüzet nyisson az ellenségre anélkül, hogy felfedné a tartózkodási helyét, hanem arra is, hogy halálosan pontos legyen. Egy átlagos katona gépkarabéllyal 300 méterről általában eltalál egy kosárlabda nagyságú tárgyat. A SWORDS elektronikus célzórendszere és rezzenéstelen alátámasztása miatt ilyen messziről képes átlőni egy kisebb pénzérmét. Ez a pontosság azt eredményezi, hogy gyakran egyetlen lövés is elég, így az ellenség még a robot helyét sem képes mindig meghatározni, ráadásul a rendszer igen takarosan bánik a lőszerrel.

A SWORDS fejlesztései folytatódnak, s így a fegyverzete hamarosan igen változatos lehet, s óriási tűzerőt is képviselhet. A tesztek már megkezdődtek egy nagyobb kaliberű .50-es gépfegyverekkel, gránátvetőkkel és rakétaindítókkal, sőt egy ausztrál cég, a Metal Storm sorozatvetőjével is, amely egy „hordóból” több rakétát is képes kilőni az ellenségre. „Hetven rakétakilövésből hetven találatot értünk el” – mondta nem leplezett büszkeséggel Anthony Sebasto, a fegyverzet fejlesztéséért felelős Picatinny Arsenal igazgatója.

A hadsereg szempontjából a SWORD sikerei igen bíztatóak a jövő szárazföldi harctéri technológiáinak fejlesztése szempontjából. A Lockheed Martinnál ugyanis már készülnek a Future Combat System járművei, amelyek jóval nagyobbak a SWORDS-nál. A hatkerekű MULE (öszvér) 2,5 tonnát nyom, s minden tengelyét külön motor hajtja meg a nagyobb túlélési esély érdekében.

A Pentagon kutatási részlege, a DARPA (Defens Advanced Research Projects Agency, amely valamikor az internet kifejlesztését is kezdeményezte) nemrégiben szintén a robotok fejlesztésének támogatása mellett döntött, amelyek repülőgépről ledobva tevékenykedhetnek a harctéren, s elektrosztatikus energiát használva falakat mászhatnak meg.

Mindezeken túl számos olyan járművet fejlesztenek, amelyek némiképpen autonómok: önálló navigációra képesek nehéz terepen, elkerülik az akadályokat és döntéseket hoznak a saját működésüket, faladatukat illetően. Képesek utasítások ajánlására a kezelőjüknek amikor potenciális ellenséget érzékelnek a közelükben. „Az azonban kétséges, hogy valaha is megkapják a robotok a felhatalmazást arra, hogy meghúzhassák a ravaszt” – mondtza Jim Lowrie, a katonai robotizált eszközöket fejlesztő Perceptek cég elnöke. Szerinte az előrelátható jövőben mindig lesz egy ember aki meghozza a döntést: barát vagy ellenség.