A tudósok elsősorban az ipari tevékenységet okolják azért, hogy a Föld légköre felmelegszik, s a gyorsan változó körülmények hatására óriási pusztulás figyelhető meg az élővilágban, s a természeti környezetben.

Az American Association for the Advancement of Science a felmelegedés bizonyítékait felsoroló jelentésében (nyilván azok szemléletessége miatt) az első helyre a sarki régiók problémáit helyezte.

• Elenyésznek a jégsapkák.
• Az arktikus tengerekben élő bálnák és rozmárok populációja összeomlott, ami a területen élő eszkimók legfőbb élelemforrása volt.
• A jég és a hó megolvadása miatt egyre több édesvíz jut a tengerekbe, amelyeknek a sókoncentrációja ezáltal csökken, s megváltoznak az életfeltételek.
• A Grönland és Alaszka környéki tengerek felszínének felmelegedése miatt a táplálkozási lánc alapját képező plankton számos faja északra húzódik.

Olvad a jég a sarkvidéken. A pusztulás egyre gyorsul © AP

A kutatók kijelentették, hogy a Földön évmilliók óta váltogatják egymást a jégkorszakok a melegebb időszakokkal. Az utolsó jégkorszaknak 8 ezer éve lett vége, s azóta a hőmérséklet folyamatosan emelkedett. A szkeptikusok kétségeiket fejezik ki, hogy az utolsó ötven évben a folyamat felgyorsulása az ipari tevékenység következménye lenne. A jelentés írói szerint azonban a begyűjtött adatok egyértelművé teszik, hogy az üvegházhatást okozó gázok rettenetesen felszaporodtak a légkörben. Ez pedig az ipari tevékenységre, különösen a fosszilis tüzelőanyagokat elégető erőművek és az autók gázkibocsátására vezethető vissza.

„Fejbekólintottak bennünket a hasonlóságok a tengereken végrehajtott megfigyelések és a klimatológusok által készített modellek között. A vitának vége, legalább is a racionálisan gondolkodó emberek számára. A felmelegedésben kételkedők érvei nem tarthatók többé” – jelentette ki Tim Barnett, a University of California oceanográfiai intézetének munkatársa.

Barnett szerint az elmúlt 40 évben a műszeres mérések bebizonyították, hogy a felmelegedés behatolt az óceánok világába, s az ezekből kiinduló igen aprólékos számítógépes elemzések a későbbi mérések által visszaigazolódtak. Így nem sok helye maradt a globális felmelegedéssel szemben tanúsított szkepticizmusnak.

Az amerikai kormány mindeközben változatlanul tagadja, hogy a Föld felmelegedése veszélyes mértéket öltött volna. Bill Holbrook, a Fehér Ház környezeti minőségért felelős tanácsának szóvivője kijelentette, hogy a pozíciójuk hosszú ideje változatlan, azaz a globális felmelegedés tudományos alapjai bizonytalanok.

Ezt a grönlandi jéghegyet művészek festették pirosra. A sarkvidék sebet kapott © AP

A világ egyik legtekintélyesebb tengerkutató intézete, a Woods Hole Oceanographic Institution kutatója Ruth Curry egészen más véleményen van. „A jég mindenütt pusztul az egész bolygón, különösen a sarkokon, s óriási mértékű kiszáradás tapasztalható az egész északi féltekén. A grönlandi jégpáncélba mélyített fúrásokból származó minták megmutatták, hogy a felső rétegekben tapasztalható sókoncentráció igen erőteljesen lecsökkent, annak köszönhetően, hogy az olvadás során a só kioldódott onnan. A szárazföldeket borító jégtakaró, illetve a permafrost (az állandóan fagyott talaj) kiterjedése folyamatosan csökken mindenütt az Északi-sark körzetében. Mindeközben az óceánok sótartalma megnövekedett az egyenlítői területeken a felgyorsult párolgás következtében.”

Ha a jelenlegi folyamatok a jelenlegi mederben haladnak, akkor a grönlandi jég teljesen elolvad, de a tengerszint emelkedése már ebben az évszázadban is igen jelentős lesz már. Ez nem feltételezés, hanem tény, mondja a kutató, aki szerint a túl sok édesvíz elkeveredése az óceánok éghajlatra gyakorolt hatását úgy változtatta meg, hogy amiatt a nyugat-amerikai területeken, Kínában és más ázsiai országokban aszályok alakultak ki.

Már az eszkimók is alig látnak rozmárt © National Oceanic & Atmospheric Adminstration (NOAA)

Egy másik óceánkutató, Sharon L. Smith a University of Miami-ról arra hívja fel a figyelmet, hogy a növekvő felmelegedés megváltoztatta az óceáni áramlásokat is, ami máris igen erős hatást gyakorol az egész arktikus zóna élővilágára. A biológus beszámolt róla, hogy egy tavaly nyári sarkköri expedíció során eljutottak a Little Diomede szigeti eszkimó közösséghez is, ahol a törzs egyik idős vezetője beszámolt a drámai klímaváltozásokról. A parti jég évről-évre vékonyabb, könnyebben összetöredezik és a tél multával egyre korában és korábban húzódik vissza. Tavaly a közösség tíz rozmárt tudott elejteni, míg régebben az évi terítéken akár 200 állat is feküdt. A kisebb bálnák – amelyek szintén az eszkimók vadászzsákmányához tartoztak – populációja is megcsappant. A Szent Lőrinc sziget vadkacsa telepei is elnéptelenedtek, s a speciális növényi diétán szárnyasok jó száz mérfölddel északabbra telepedtek le, ahol az élelmüket jelentő növények még képesek megélni.

Egy másik bizonyíték a felmelegedés sarkvidéki hatásaira a Bering-tenger vidékén az úgynevezett rövidfarkú vészmadarak populációjának hatalmas mértékű pusztulása. Sokszázezer madár veszett oda, mert azt a növényi planktont, amitől a táplálkozásuk teljes mértében függött kiszorította egy másik, ehetetlen faj. És ennek a planktonnak a megjelenése a végső és végképp cáfolhatatlan bizonyíték a felmelegedésre. Ennek szaporodása ugyanis csak annál magasabb hőmérsékletű vizekben képzelhető el, mint amilyen a Bering-tenger volt, továbbá a normálisnál magasabb széndioxid koncentrációra van szüksége a szaporodáshoz – jelentette ki Sharon L. Smith.