Schick: "az új generáció már a munkahelyén is keresi majd a közösségi szoftverek előnyeit" © IBM

A HVG Háló című mellékletében korábban megjelent cikkben leírtak szerint a web 2.0-át felhasználói paradigmaként lehet meghatározni, amelynek egyik ismertetőjele a szociális hálózatok intenzív kihasználása s a navigációt megkönnyítő kulcsszavak, az úgynevezett címkék használata. Ez utóbbiak segítségével a felhasználók témája szerint megjelölhetnek egy-egy szócikket vagy fényképet, megkönnyítve a hasonló témák után kutató internetezők életét: nekik már könnyebb lesz megtalálni az információt. Ezt folkszonómiának, népi rendszerezésnek nevezik, mivel a címkék kiosztása és ezzel a rendszerezés nem előzetesen lefektetett szabályokat követ, hanem a felhasználókra van bízva.

Mit is jelent azonban egy vállalat életében a korábban bevett gyakorlatok – dokumentumok e-mailben történő küldözgetése, videokonferenciák, személyes találkozók, hangpostaüzenetek stb. – helyett a közösségi szoftverek bevezetése? Elsőre úgy tűnhet, a szabadelvű, emberközpontú megoldások diffúzzá és áttekinthetetlenné teszik az üzleti folyamatokat. A valóság azonban éppen ennek az ellenkezőjét mutatja.

„Egyikünk birtokában sincs annyi tudás, mint mindannyiunkéban együtt” – fejtette ki az IBM január végén a floridai Orlandóban megrendezett Lotusphere 2008 nevű rendezvényén Carol Jones az együttműködésről, innovációról és a munkaerő változásairól tartott előadása során. „A szociális szoftverek használatával a közösség együttes tudásanyagához férhetünk hozzá, az olyan megoldások, mint az úgynevezett címkefelhők pedig első pillantásra láthatóvá teszik a lényeges információkat.”

Emellett a munkatársak együttműködésének elősegítése is kézzelfogható előnyökkel járhat egy nagyvállalat számára. A globális munkaerő koordinálására – különös tekintettel a különböző országokban, földrészeken együtt dolgozó munkacsoportokra – ideális megoldást jelenthetnek a közösségi szoftverekben rejlő lehetőségek.

A Lotusphere-en bemutatták a népszerű közösségi oldalakra – Facebook, iWiw – emlékeztető vállalati megoldás hozadékait is. A vállalat dolgozói saját profiljukat létrehozva megjelölhetik saját szakterületüket, közvetlen munkatársaikat, kompetenciáikat, illetve azokat a projekteket, amelyeken korábban dolgoztak. Ha a későbbiekben szükségük van egy másik területen tevékenykedő kollégára, saját szociális hálózatukon elindulva megtalálhatják a megfelelő embert – az ismerősök visszajelzéseiből pedig leszűrhetik, hogy milyen személyiségű, illetve milyen képzettségű kollégával lesz dolguk –, illetve ugyanígy őket is megtalálhatják a saját maguk által megadott adatok, fotók és címkék segítségével.

„A közösségi szofterek használata megkönnyíti a decentralizált innovációt” – fejtette ki Mitch Cohen, a Colgate-Palmolive ügyvezetője a Lotusphere meghívott vendégeként tartott előadásában. Az IBM által megkérdezett 765 cégvezető egyetértett a konszern első emberével, mivel mindegyikük a kollaboráció hatékonyságának növelését jelölte meg cége legfontosabb prioritásaként.

„Napjaink munkaerőpiacán az alkalmazottak 60-70 százaléka dolgozik fizikailag más helyen, mint a főnöke” – fejtette ki Jeff Schick, az IBM közösségi szoftver csoportjának alelnöke. „Az ebből fakadó kihívásoknak pedig a közösségi szoftverekkel lehet a legjobban megfelelni.”

A közösségi szoftverek segítségével a munkatársak megtalálhatják egymást az arctalan tömegben

Schick előadásában három csoportra osztotta a munkavállalókat. Az első csoport, akik dokumentum-központúan végzik a munkájukat, ami a papíralapú irodai munkavégzés digitális megfelelője. Az ebbe a csoportba tartozók azok, akik karrierjük nagy részében nem dolgoztak számítógéppel, csak az elmúlt 10-15 évben ültek komputer elé. Ők e-mailben küldözgetik dokumentumaikat, prezentációikat, s ennyiben ki is merítik az internet adta lehetőségeket.

A második csoport az emberközpontú együttműködést részesíti előnyben. Ők napjaink 25-40 éves korcsoportja, akik szinte személyi azonosítóvá változtatták a mobiltelefonjuk számát. Ők már szélesebb spektrumot vesznek igénybe az online szolgáltatásokból. Egyszerre többféle feladattal is foglalkoznak (multi-tasking), s a mobil mellett azonnali üzenetváltást lehetővé tévő, úgynevezett üzenőszoftverek segítségével is tartják egymással a kapcsolatot. Ez a módszer amellett, hogy azonnali kommunikációt tesz lehetővé, megengedőbb a telefonos kapcsolatnál, két üzenetváltás között akár hosszú percek is eltelhetnek, míg a két beszélgető fél a legaktuálisabb, legsürgősebb feladatokra tud koncentrálni.

Míg az első két csoport között egyfajta evolúciós fejlődés figyelhető meg, a harmadik kategória tagjai már más hozzáállással kommunikálnak az interneten. Schick szerint ők azok a fiatalok, akik mostanában lépnek majd be a munkaerőpiacra, s akik már fiatalon találkoztak az internet adta lehetőségekkel. Ezek az emberek már a közösségi oldalakon szocializálódtak, s megszokták, hogy az effajta kommunikáció transzparenssé teszi az egyének szociális hálózatát, s az eszmecserék, viták publikus térben zajlanak.

„Ez a csoport a munkahelyen is olyan eszközket fog keresni, amelyek az ilyen típusú információcserét lehetővé teszik” – tette hozzá Schick. „A mi feladatunk lehetővé tenni ezt számukra, hiszen a vállalat érdekei azt kívánják, hogy a munkatársak a leghatékonyabb módon végezhessék el a feladataikat.”

A szociális háló virtuális leképezése mellett a web 2.0 egyéb vívmányai is hasznára vállhatnak egy nagyvállalatnak. A felhasználók által szerkesztett online enciklopédia, a Wikipedia mintájára létrehozott céges adatbázisok profitálhatnak a dolgozók kollektív tudásából, ugyanis az egyes bejegyzésekhez mindenki hozzáteheti a maga megjegyzéseit, konstruktív javaslatait és kritikáit.

„A közösségi tudás kiaknázása sokszor meglepő dolgokra derít fényt” – magyarázta Carol Jones előadásában. „A közösség tagjainak szinergiája ugyanis rávilágíthat olyan dolgokra, amelyek nem feltétlenül lennének egyértelműek a vállalat vezetése számára, s ebből számtalan hasznos és hatékony változás születhet.”

A virtuális világok az irodai munka részévé válhatnak © AP

A céges wikiken kívül az internetfelhasználók körében nagy népszerűségnek örvendő gyűjtőoldalak – amelyek a kedvenceket összegyűjtő könyvjelzők online megfelelői – is egy vállalat javára válhatnak. A del.icio.us és hasonló honlapok felhasználói ugyanis napi internethasználatuk során megjelölik az általuk érdekesnek vagy informatívnak talált oldalakat, amelyeket ellátnak a már említett címkékkel. Az így összegyűlő adatbázisban aztán mindenki kedvére keresgethet a címkék által leírt témacsoportokban. Ugyanez egy vállalat működése számára annyit jelent, hogy például egy dolgozó ráakad egy olyan újságcikkre, vagy leírásra, amely plusz értéket jelenthet saját munkacsoportja vagy projektje számára, s a megfelelő címkékkel megtámogatva kollégái, munkatársai figyelmébe ajánlhatja.

Az üzleti partnerek és ügyfelek bevonása is lehetővé válik a közösségi szoftverek használatával. Jó példa erre a General Motors, amely a Chevy Tahoe nevű terepjáró reklámkampánya keretében olyan weboldalt hozott létre, ahol a látogatók saját reklámfilmjeiket állíthatták össze a megfelelő videorészeletek, háttérzene, effektek és üzenetek segítségével. Ennek az lett az eredménye, hogy számos, a globális felmelegedés ellen tiltakozó internetező készített a terepjárók ellen mozgósító reklámfilmeket a GM honlapján. Ez nem helyezte ugyan  pozitív megvilágításba az autót, de hihetetlen nézettséget generált a General Motors oldalainak, amely ráadásul értette a célzást és nem igyekezett eltüntetni a környezettudatos üzeneteket website-jairól.

A közösségi oldalak egyik legfőbb hozadéka azonban talán mégiscsak az, hogy közelebb hozza egymáshoz a sokszor egymástól több száz vagy több ezer kilométerre tevékenykedő munkatársakat. Ezt más eszközökkel nehezen lehetne megtenni.

„Olyan paradigmaváltás előtt állunk, mint amikor annak idején az e-mail elkezdett mindennapos munkaeszközzé válni. Ez a fejlődés egy szóval megfogalmazva: elkerülhetetlen” – summázta véleményét a Lotusphere előadójaként Josh Kimball, a The Bank of New York Mellon első alelnöke. „A cégnél nagy kihívás előtt álltunk, amikor egy másik pénzintézet felvásárlása után el kellett érnünk, hogy a már meglévő 22 300 alkalmazottunk további 17 000 új kollégával ismerkedjen meg, akik ráadásul a világ 40 különböző országában tevékenykednek. A közösségi szoftverek alkalmazásával ez a váltás zökkenőmentes volt.”

A közeljövőben a „kétdimenziós” közösségi szoftverek helyét a háromdimenziós virtuális világok válthatják fel. Az internetezők milliói által közkedvelt online játékra, a Second Life-ra emlékeztető grafikai megjelenítéssel lehetővé válik, hogy a különböző helyszíneken dolgozók a saját magukat ábrázoló – illetve tetszőlegesen testreszabható – figurák, az úgynevezett avatarok segítségével virtuális tárgyalóasztalhoz üljenek, ahol üzenőszoftverek, de akár hang- és képátvitel segítségével megbeszéljék a feladataikat. Az IBM Research kutatói szerint a munkának és a játéknak az effajta ötvözete hatékonyabb és személyesebb kapcsolatot tesz lehetővé, mint egy videokonferencia vagy telefonhívás, a munkatársakat ugyanis a virtuális világban való jelenlét valósággal „odaszögezi” a képernyő elé, s közelebb érzik magukat az éppen tárgyalt probléma megoldásához.

Ám ez még csak a jövő, ha nem is túl távoli.

A virtuális világok vállalati alkalmazásairól bővebben olvashatnak a HVG március 6-án megjelenő számában.