szerző:
techline.hu
Tetszett a cikk?

Az egész úgy indult, hogy átugrok, feldobom a Windowst, és megyek is haza.

Az egész úgy indult, hogy átugrok, feldobom a Windowst, és megyek is haza. Nemrég telepítettem újra három gépet, úgyhogy elég jól felkészültem: SP2-es slipstreamelt Campus Windows-zal (csak diákoknak), mindentudó boot-CD-vel, alaposan tesztelt freeware programok garmadájával. Gondoltam, megmutatom, hogyan installál egy profi. A winchestert gyorsan partícionáltam, hogy később ki lehessen menteni az adatokat egy esetleges reinstall esetén, meg hogy megmutassam miket is tudok én. A particionáló programot tartalmazó boot-CD eltávolítása után magabiztosan helyeztem be a Windowst, és csak úgy félvállról odaszóltam: bonthatjuk a sört, mindjárt készen vagyunk. Ekkor még nem tudtam, hogy a rendszer felállítása még nettó hat órát fog igénybe venni, egy nagy adag mázlival is.

Miután végre betöltötte a Windows a kis illesztőprogramjait, rányomtam az Enterre, hogy nosza, akkor telepítsünk. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a Windows közölte, hogy nincs merevlemez a gépben. Ezután egy órán keresztül tíz különböző particionáló programmal minden lehetséges módon formattáltam és partícionáltam a szerencsétlen merevlemezt. Miután ezzel semmire sem mentem, a kétségbeesett számítógép-bütykölők védőszentjéhez, a Google Keresőhöz kezdtem fohászkodni. Hamar kiderült, hogy az SATA vinyóval van a gond (máig nem értem, hogy az én SATA-s gépemmel miért nem volt soha semmi probléma). A megoldás: a megfelelő SATA és RAID vezérlőket be kell integrálni a Windows telepítőjébe, hogy az operációs rendszer végre hajlandó legyen figyelembe venni azt a makacs tényt, hogy a gépben igenis van merevlemez. 

Erre már nem volt türelmem – meg CD-íróm sem -, úgyhogy nyilvánosan vállalva a kudarcot, reményvesztetten, már csak mímelve a keresést, még egy kis levezető netezésbe fogtam, és valahol a bitek dzsungelének mélyén, egy kicsi-kis fórumban, amit nem találnak meg még a Fujitsu-Siemens legelvakultabb termékfejlesztői sem, ráakadtam egy mondattöredékre, amely azt állította, hogy a problémát az AHCI is okozhatja. Felrémlett, hogy az AMILO egyébként meglepően sivár BIOS felületén volt egy ilyen beállítás, ami azzal kecsegtetett, hogy ezt a bizonyos AHCI-t Win XP SP1+tii fölött már támogatja a Windows. Ezért sem kapcsoltam ki eddig (meg mert halvány lila gőzöm sem volt mi az – egyébként natív SATA támogatás, amivel szinte semmit sem profitálunk sebességben). Az amúgy kevés dolog között, amit ki és be lehetett kapcsolni ennek a gépnek a BIOS-ában, fel kellett volna, hogy tűnjön ez a menüpont, de gondoltam, ez a bizonyos tii bizonyára benne van már az SP2-ben. Jelentem: nincs. Az AHCI-t (egészségemre) kikapcsoltam, elindult a Windows telepítés fellélegeztem, gondolván: megnyertem a háborút. Ám hamarosan kiderült, azt azért még nem! Csak egy apró ütközet lett az enyém.

A Windows, mint egy kisangyal települt fel a gépre, feldobtam rá egy vírusirtót, tűzfalat, és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy felugorjak a netre. Az Eszközkezelőben azonban horrorisztikus kép fogadott: a Windows nem ismerte fel sem a hálózati csatolót, sem a WLAN-t, sem a hangkártyát, de még a videokártyát sem, és a méltán híres SM-rendszerbusz mellett is ott volt a bosszantó sárga felkiáltójel. Másik gép WLAN USB csatolója be, internetre föl: na most meglátjuk mire képes a Windows online driver keresője. Egészen pontosan semmire, minden maradt a régiben. Irány a Fujitsu honlapja, mely azzal a jó hírrel fogad, hogy a laptophoz csak Vista-driverek vannak, sajnálják. Illetve árválkodik ott egy driver updater, és némi BIOS frissítés. Nagyszerű, akkor az updater majd mindent megold. Persze semmit sem talált.

Gondolkozzunk el egy pillanatra! Miért csak a Vistát támogatja egy olyan gép, amelyben 1,6 GHz-es Celeron szív dobog, a videokártya integrált Intel megoldás, RAM-ból pedig csak fél gigára futotta? Miért van mindez, hogyha a gép gyakorlatilag nem is tudja futtatni a Vistát?  Nem tudjuk, de valószínűleg kiadós redmondi pénzügyi támogatás állhat a háttérben. Egyébként ezért volt bekapcsolva az AHCI is, mert ugye mi majd Vistát akarunk rátenni, az meg ismeri. Nem várunk sokat egy 90 ezer forintos (!!!), szoftver nélküli laptoptól, de azért annál többet, hogy kapjunk egy Knoppix Linux DVD-t, ami kiválóan bootol a lemezről, de semmi köze az adott termékhez. Ezen kívül boldog tulajdonosa lett barátom egy biztonsági tudnivalók című füzetnek, amelyből az is kiderül, hogy a gép sós vízzel történő locsolása nem előnyös az élettartam szempontjából. Emellett megtudhatjuk, hogyan kell bedugni a tápcsatlakozót, és egy kiváló Fujitsu-Siemens termékkatalógust is szerepel a kis csomagunkban. A Fujitsu honlapon pedig még a helyreállítási pontokkal kapcsolatban van egy nagyon rövid tájékoztató és ennyi. És mindez egy láthatóan kezdőknek szánt géphez! 

De térjünk vissza a driverekhez. Szerencsére egészen sokan szembesültek a gép apró kompatibilitási nehézségeivel, és már összeállítottak egy driver-csomagot. Ennek nagy része működik, csak egy nem. Mondanunk sem kell, hogy ez a WLAN. Hosszadalmas keresés után arra jutottam, hogy van egy másik meghajtó, egy Atheros nevű kártyához, ami végüli s bevált. Már csak az az apró problémám volt, hogy nem lehetett ki-bekapcsolni a WLAN-t a megszokott Fn billentyűs kombinációval, ami azért is hátrányos, mert alapból le volt tiltva a rádió. Ehhez is egy fórumból találtam megoldást, egy Vistás launcher program valamiért megoldja a dolgot. Azért arra kíváncsi lennék hogyan jött rá, aki rájött, de köszönöm neki. Már csak az SM-rendszerbusznál világított a sárga felkiáltójel. A WLAN-t kiválóan ki be lehetett kapcsolni (vagy legalábbis a LED-jét), csak egy aprócska gond volt vele: nem működött. Hiába próbáltam ezerféleképpen jobb belátásra bírni, nem talált semmilyen hálózatot. Egy notebook pedig wifi nélkül nem sokat ér.

Végül úgy döntöttem, hogy az Intel chipset irányából kéne megközelíteni a problémát. Az Intel support egyik fájlja pedig, láss csodát, mindent rendbe is rakott. Úgyhogy most minden működik, az Intel driver még az SM-rendszerbusz problémát is eltüntette. Kicsit megijedtem, amikor rebootnál disk errorra hivatkozott a gép, de csuklóból átállítottam a boot-sorrendet, hogy ne már a bennmaradt pendrive-ról akarjunk mindig bootolni. Beismerem, néha jól jöhet a pendrive boot, de megint csak nem azoknak, akiknek ezt a gépet szánták. De ez már tényleg csak egy apróság. 

Amúgy nem is rossz gép: friss installal szépen fut, csillogó widescreen 15 colos képernyője is egész jó (leszámítva a masszív fehér keretet fekete háttér esetén). Van benne négy USB port, DVD-író (amelynek a hangerejével nyilván a floppit hiányoló generációnak akartak kedveskedni). A felszereltség része egy jó nagy touchpad, és a koszmágnesből készült burkolat, ami egy nap használat után úgy néz ki, mintha az egy hentesboltban használtuk volna az Amilót. De úgy tűnik, a Fujitsu-Siemensnek az a véleménye, hogy jobb, ha mi felhasználók ennyi pénzért inkább csendben maradunk. Talán igazuk is van, de nem szeretném megtudni, hogy ez a most simán futó gép mit művelne Vista alatt. Az viszont kifejezetten érdekel, hogy mennyi többletköltséget jelentett volna egy XP-s driver csomag, és egy normális kézikönyv összeállítása…

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!