szerző:
techline.hu
Tetszett a cikk?

„Who is Who”, majd később nemzetközi, azaz „international Who is Who” – ez...

„Who is Who”, majd később nemzetközi, azaz „international Who is Who” – ez az iWiW. 

Gyermekkorom több száz oldalas, a nyári konyha ajtajának kitámasztásához pontosan megfelelő méretű, „Ki kicsoda?” című kiadványára emlékeztet, arra a bizonyosra, aminek fekete-fehér képek voltak a borítóján, és kizárólag hírességek vették meg, hogy megnézzék: „vajh, benne vagyok-e?” A „kikicsoda” ahogyan az előző rendszerben a köznyelv emlegette, jó volt, és érdekes volt – mert nem volt más. A „viv”, ahogyan az iWiW-et a köznyelv emlegeti, szintén jó. Mert nincs, illetve alig van más. 

Az iWiW valóban jó – ezzel nem fogok vitatkozni –, Várady Zsolt munkája elismerésre méltó, 2002-ben megalkotta az első magyar közösségi site-ot, kapott is érte „e-Magyarország” díjat, teljesen jogosan. Később a hálózatot megvette egy nagy (nagyon nagy) cég, hogy ez előnyére vált-e az iWiW-nek avagy nem, azt már soha nem fogjuk megtudni.  Az elmúlt évek során azonban rengetegszer hallottam, a „Micsoda? Te nem vagy a viveeeen?” kezdetű slágert kollégáktól és barátoktól, így bátorkodtam virtuális tollat ragadni, hogy egyszer s mindenkorra végre megvilágítsam a kétkedőknek: miért is nem használom az iWiW-et. Nos, ennek tíz oka van…
 

1. Mert logikátlan 
Természetesen nem látatlanban nyilatkozom – az évek során én és a „viv”, több kísérletet is tettünk, hogy megkedveljük egymást, azonban ezen kísérletek mindegyike kudarccal végződött. Ennek oka sok esetben a rendszer felületében keresendő: a mai napig nem tudok például rájönni, hogy miért van három mező a névnek az iWiW keresésében? Név, vezetéknév, és keresztnév? A vezetéknevet értem, a keresztnevet is, de mi lehet a sima „név”? (nem becenév, hiszen akkor az lenne odaírva, hogy „becenév”). Ráadásul rögtön az első mező a „név”, így ha az ember meg akarja keresni „Agarasi Ákost”, akkor bejön a kereső, és szegény, gyanútlan „ivivező” elkezdi írni: „Agarasi”… majd a következő mezőre érve, konstatáljuk, hogy most a vezetéknevet kell beírni… bosszankodva beírjuk tehát megint, hogy „Agarasi…” ha pedig kihagyjuk, és ugrunk egy mezőt az „Ákos”-ra, akkor nem fogja megtalálni, mert üresen hagytuk a vezetéknév mezőt.

Három nevünk van, mint az arisztokratáknak.

Ez persze csak egy apró példa, a rendszer azonban sok ilyen apró „beépített bosszantót” tartalmaz, és ez elég ahhoz, hogy fél óra ismerkedés után sok minden eszembe jusson legnagyobb közösségi oldalunkról, csak éppen a „kényelmes és könnyen kezelhető” jelző nem…

2. Mert kamus 
Erről persze nem az iWiW tehet – talán az internetes kultúránk, talán az internetes „kultúrálatlanságunk”, de az is lehet, hogy a dolog törvényszerű (elnézve a Facebookot és az AdultFriendFindert, ez utóbbi a legvalószínűbb): egy azonban biztos: az iWiW-en szereplő adatok és képek többsége, „finomított”, „ködösítős”, sőt sok esetben egész egyszerűen nem igaz. A legtöbb nős barátom nem tölti ki a „családi állapot” mezőt az iWiW-en (biztos ami biztos, minden kiskaput nyitva kell hagyni alapon), de találhatunk száz százalékban „kamu” profil oldalakat is – sőt, egyszer egy jóakaróm a nevemben hozott létre egy oldalt, kvázi „feltett” az iWiW-re, mókás képekkel és adatokkal: ezt speciel én viccesnek találtam, de lehet, hogy csak én voltam így vele. 
Mindenki a legelőnyösebb fotót teszi fel magáról, sőt ha a „viv-et” vesszük alapul, akkor a magyar „diszkóba járó szőke lányok” kb. száz százaléka beszél angolul, franciául és spanyolul, legalább két-három diplomájuk van, és persze fejenként háromezer ismerőssel rendelkeznek… egyem a népszerű szívüket. És ezzel el is érkeztünk a következő ponthoz…

3. Mert mindenki olyan népszerű… 
Eddig egyetlen alkalommal használtam a rendszert arra, hogy valakit „megtaláljak” (erre ugyanis valóban nagyon jó az iWiW) – egy nagyon kedves középiskolai barátomat kutattam fel rajta, akivel évek óta nem találkoztunk. A srác vidéken él (egy kb. háromezer fős településen), és amikor megláttam az adatlapját, meglepődve konstatáltam, hogy bár – mint említettem – kis lélekszámú településen tengeti napjait (a munkája miatt nem is nagyon mozdul ki onnan), mégis egészen pontosan ezerhatszázkilencvennyolc (1698!) ismerőse van. 

Barátaim népes csoportja - bejelöltem mindet!

Ez persze nem baj – az internetben ez a csodálatos - lehet sok ezer barátunk, és közben élhetünk egy lakatlan szigeten –, felmerül azonban a kérdés: ezek valóban ismerősök? Lehet-e egy embernek ezerhatszáz ismerőse, egyáltalán fejben lehet-e tartani ezerhatszáz másik embert? Ha pedig nem ismerősök, csak „láttam már valahol”… „ismerősöm unokabátyjának a szobatársa”, akkor minek vannak az ismerősök között? Arról nem is beszélve, hogy olyanokat is találtam az ismerősei között (kicsit ferdítem a neveket, a személyiségi jogok miatt, ugye) mint például: vidéki kerékpárosok klubja, „Tamások klubja”, Vészhelyzet-rajongók társasága és hasonlók. Hogyan lehet ismerős egy klub? Mitől „ismerős” olyan valaki, akivel együtt jártunk óvodába (és azóta sem találkoztunk)?

Az iWiW-en mindenki annyira népszerű, mint Elton John – több ezer ismerős, barátok és ismerősök minden mennyiségben –, kár, hogy a valósághoz nem sok köze van mindennek.

4. Mert tele van reklámmal 
A reklám kell, ebből élnek az internetes oldalak, ezért kapjuk mi, netezők ingyen a „cuccost”. Szerény véleményem szerint azonban mindennek megvan a határa – vessünk egy pillantást a mellékelt képernyőképre, és állapítsuk meg, hány százalék az iWiW, és hány százalék a reklám. Utóbbi fog nyerni, és a helyzet az aloldalakon sem jobb.

Kis IWIW, sok reklám...

5. Mert unalmas 
Mindannyian azok vagyunk, ez csak természetes. Az iWiW-en azonban ez nagyon előjön. Egy fiatalabb versenyző iWiW galériája a következő képekből áll: „Én… Én a tengerparton… Én Mauriciuson… Én a floridai tengerparton… Én és az autóm… Az autóm és Én…”,  A legkomolyabb esetek az „Én a buliban!”… „Én bulizok”.. „Én buliztam!”, valamint az „Én ahogyan éppen be vagyok rúgva egy buliban” kezdetű örökzöldek.

Rajta-e vagy viven? Én igen, neszójjábe!

Azután jönnek az idősebbek, akik már nem buliznak, és „mauríciuszon” sem voltak még, ellenben trónörökösöket készítenek, galériájuk tehát a következőképpen mutat: „kisfiam…” „kislányom…” „kisfiam és kislányom”… „kislányom és kedvenc barátnője”… „kislányom a bilin”… „kisfiam a hintában”… és így tovább. Nagyon ritka az a felhasználó, aki a „minőség, nem a mennyiség” elvét követi, és inkább kevesebb, ám magáról többet eláruló, esetleg érdekes fotót közöl a hálózaton.

Az egész kísértetiesen emlékeztet azon rokonlátogatásokra, amikor a nagynéni a vasárnapi húsleves elfogyasztása után előveszi a poros családi fotóalbumot, és nekünk végig kell néznünk Tibi bácsit romániai üdülése alkalmából, Pistikét cumival, előkével és pelussal, több ezer oldalon keresztül. Az iWiW az internet virtuális „nagynénije” a saját hatalmas (és unalmas) fotóalbumával – még szerencse, hogy a böngészőt be lehet zárni, a nagynénit már nehezebb.  

6. Mert találgat 
Az iWiW „kit ismerhetek” funkciója ötletes dolog – abban a rövid időszakban, amíg valóban rendelkeztem iWiW adatlappal, derűs perceket tudott szerezni az ajánlataival. Már eleve van abban valami „informatikai perverzitás”, hogy egy személytelen, gondolkodni képtelen scripthalmaz mondja meg nekem, hogy kit kellene ismernem, a legszórakoztatóbb azonban azt figyelni, ahogyan erőlködik, és próbálkozik, majd csúfosan elbukik. Debrecenben születtem? Már jönnek is a debreceni arcok ezerszámra a „kis ismerhetek” címszó alatt – a rendszert nem zavarja különösebben, hogy három éves koromban elköltöztünk a városból… Van három ismerősöm, akiknek van három közös ismerőse… már jön is a „kit ismerhetek” oldalon az illető…

Jópofa kis funkció, el lehet vele szórakozni, de őszintén szólva, inkább ismerem a postást vagy a sarki boltost ahol a cigit veszem, mint azokat, akiket a „viv” kidobál. A sarki boltost (aki igen jó fej, és Sanyinak hívják), ha beleszakad sem fogja megtalálni a rendszer – jobb is, mert azért az már ijesztő lenne.

7. Mert veszélyes 
Sok száz cikk és elemzés született már a témában, így nem is óhajtom tovább boncolgatni a tényt: az iWiW veszélyes, hiszen a segítségével sok mindent megtudhatnak rólunk idegenek vagy akár rosszakarók is. 

Febr.16-án, pénteken, Andris fiam, akinek januárban elmondtam az iWiW lehetséges veszélyeit, azzal jött haza az iskolából, (x Gimnázium) hogy "Mama, igazad volt!" Egy osztálytársát az igazgatóhelyettes kihívta az egyik óráról, és két rendőr arról faggatta a 17 éves gyereket, milyen kapcsolatban áll egy iWiW-en feltüntetett ismerősével, mikor látta utoljára stb.” (forrás: FÚSZ) 

Levélben hívta fel az állami hivatalokban és a nemzetbiztonsági szolgálatoknál dolgozók figyelmét a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), hogy kockázattal járhat, ha személyes adataikat az iWiW kapcsolati hálón közzéteszik. A levél nem kötelező érvényű, csak ajánlás a munkatársak számára.” (forrás: NBH, 2006-05-18) 
 
A rendőrség is használja az iWiW-et (logikus, a helyükben én is használnám, kéznél van és  rengeteg adatot tartalmaz), de használják adathalászok, az APEH, statisztikusok, fogyasztói szokásokat és életszínvonalat kutató szakemberek, pedofilok, direkt marketing cégek és munkáltatók (utóbbiak így „csekkolják” le a jelentkezőket, az iWiW többet elárul mint egy állásinterjú). 

Biztosan jó, ha ezt látja jövőbeni munkáltatónk?

Ez persze nem jelenti azt, hogy senki se legyen az iWiW-en, de azért vigyázzunk, miből és mennyit közlünk magunkról, hiszen onnantól, hogy az információ bekerül a rendszerbe, máris nyilvános (ellentétben a Facebookkal, amelynél csak az nézheti meg a profilunkat, akinek ezt engedélyezzük) – és sok esetben pontosan olyan emberek (pl. munkáltató az interjú után) fogják megnézni az adatlapunkat, akikről nem is gondolnánk. Vagy éppen ellenkezőleg, gondoljuk, s ezért kifejezetten olyan képeket, élethelyzeteket teszünk fel magunkról, amelyik ugyan nem igaz, de várhatóan tetszeni fog annak, aki majd ránk keres (ld. 2. pont).  
 
8. Mert lassú 
Ez nem meglepő: rengetegen használják (lassan az a képzetem támad, hogy az országban kétféle internetező van: ez egyik, aki szörföl, a másik aki „ivivezik”) – jobb napjain az iWiW használható és gyorsan működik, néha azonban már egy keresés is több percig eltart. Erről persze senki nem tehet – valószínűleg lehetetlen bírni sávszélességgel ezt a fajta népszerűséget, a tény azonban tény: az iWiW inkább lassú, mint gyors.

9. Mert megjátssza magát 
Az iWiW meghívós alapon működik. Miért is? A „meghívó” gyakorlatilag teljesen értéktelen, tekintve, hogy bárhol, bárkitől kaphatunk, ennek ellenére mégis szükség van rá. Ha az iWiW valóban a meghívó segítségével „szűrné” a felhasználókat, akkor nem lenne benne gyakorlatilag mindenki. Az iWiW-ben azonban „mindenki” benne van (nincsen semmilyen korlát, sem foglalkozásra, életkorra, tartózkodási helyre vonatkozólag) – így viszont jogos a kérdés: minek is a meghívó? Mert „menő”? Mert ezáltal tűnik zártnak és igényesnek a rendszer?

Ide nem lehet csak úgy bekerülni ám! Ki kell érdemelni...

(Holott – ez persze csak személyes vélemény – az előbbi két kritériumból egyiknek sem igazán feleltethető meg). Ha Pistikétől (aki tizenkét éves, imád „bulizni” és „csajszizni”) kezdve Béláig (akinek szép nagy BMW-je van, ám erről sikeresen elvonja figyelmet a 160-as bicepszen található „neszójjábe!” tetoválás) mindenki megtalálható rajta, akkor mégis, egészen konkrétan, mire is jó a meghívó? 

10. És végül: mert mindenki rajta van…
Egy zenei album, amelyen a világ összes stílusából van egy szám. Érdekes? Kötve hiszem, inkább hosszú és zagyva. Egy regény, amely a földgolyó összes helyszínén játszódik… Izgalmas? Nem valószínű… inkább vastag és követhetetlen. Egy étterem a világ összes ételével? Butaság lenne és garantált a gyomormosás is… Egy ismerősi hálózat, amelyben mindenki benne van? Nos, van, aki szerint remek dolog, mások szerint nem annyira. Talán nem nehéz kitalálni, én melyik csoportba tartozom. 

[a cikkben szereplő fotók csak illusztrációk]
 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!