Andrew Keen: elsöpörhet minket az amatőrkultusz? © Online Educa Berlin

Az internet megöli a kultúrát, írja Andrew Keen amerikai vállalkozó és internet-kritikus The Cult of the Amateur: How Today's Internet Is Killing Our Culture című könyvében. Véleménye szerint a tömegek által létrehozott média nem hitelesebb a hagyományos médiánál, sokkal kevésbé hierarchikus, a tömegmédia alakítóinak pedig nincs honnan megszerezniük azt a médiakulturális hátteret, ami alapján ki tudnák szűrni a minőségi tartalmakat és információt. Az internetet meg kellene tisztítani és emelni kell a médiakultúra szintjét, állítja a kritikus.

Keen véleménye szerint az internet hozadéka az amatőrizmus kultusza, mi pedig hajlamosak vagyunk minőségi megkötések nélkül dicsőíteni egymás munkáit úgy, hogy azok mögött semmilyen szakmai tapasztalat, így semmilyen szűrőrendszer nem található. Elég csak pár pillantást vetni a YouTube saját készítésű, több százezres-milliós látogatottságú klipjeire, hogy megállapíthassuk: érthetőek a kritikus aggályai. Ugyanakkor legalább ennyire dicsőíthetőek azok az alkotói-terjesztői csatornák, amelyeken keresztül az amatőr vagy félprofi munkák különösebb véleményzivatar nélkül hullanak alá azonnal vagy aratnak elismerést, ami az alkotni kívánó fiatalok számára sokszor a legfontosabb a továbbhaladáshoz. Cikkünkben tíz olyan többé-kevésbé ismert módszert mutatunk be, amely segíthet az ilyen fiataloknak (vagy szívben fiataloknak) eligazodni és publikálni.

Zenéljünk!

Ismerkedésképpen

A demoscene számos zenésze közül őket ajánljunk olvasóink figyelmébe: Little Bitchard, Gloom, Willbe, Paniq, aMUSIC - magyar zenészek közül pedig slyspy, illetve Xenophobe munkáira érdemes figyelni.

A minőségi amatőr és félprofi zenék publikálása elképzelhetetlen lenne a hvg.hu által már korábban is említett demoscene nélkül. A kvázi elektronikus művészeti kollektívaként is elképzelhető csoportok zenészei nemcsak versenyekre neveztek be külön számokkal, hanem több számot összegyűjtve kvázi egy albumot állítottak össze, amelyeket szintén letölthetünk az olyan scene-közeli oldalakról, mint a pouet vagy a scene.org. Ezen albumokat a szaknyelv musicdisknek nevezi, utalva arra, hogy az internet előtti időszakban a zenészek és rajongóik floppyn cserélgették egymás között az anyagokat.

Az internet-boom leglátványosabban a zeneipart forgatta fel: amatőr és profi zenészek teljesen máshogy kellett, hogy megtanulják kezelni a zenélés és a zenészség fogalmait egyaránt. Disztribúciós csatornaként megjelentek a netlabelek, azaz netes kiadók is: ezek olyan saját terjesztői-hirdetői hálózattal rendelkező entitások, amelyekhez saját zenészek "szerződnek", anyagaik viszont teljesen ingyenesen tölthetőek le, a külön-külön műfajokra specializált netlabelek sokszor nagyfelbontású borítókat is adnak kiadványaik mellé, a kiadvány fizikai érzetét is fenntartva - ajánljuk az Id.ology kiadót, a magyar Soundpillt vagy áttekintőként a Netaudio slágerlistákat.

Ami a pénzt illeti

Terjesszük online lemezboltokban saját számainkat, ha úgy hisszük, megvennék őket! Erre létesültek az olyan boltok, mint az iTunes, a TuneTribe, a UCombo, a PayPlay.FM vagy a MySpace Snocap rendszere is.

Egy zenekar mostanában nem zenekar, ha nem jelenik meg közösségi oldalakon: a MySpace, Facebook vagy a last.fm csak a három legismertebb közösségi oldal, ahol rajongókat, hírnevet, fellépési lehetőségeket és szakmai kapcsolatokat lehet szerezni egyaránt. Ugyanakkor a menedzsment feladatai sokszorosukra nőttek, ezen oldalakat fenntartani, a kapcsolatokat és az online jelenlétet menedzselni ugyanis legalább egy-, ha nem többemberes feladat. Ehhez pedig még hozzá sem tettük azt, hogy a blogoszférában észrevehető: átlagosan kevesebb szöveg és több videó jelenik meg a posztokban, így kötelező videoklipet készíteni és megjelenni az olyan videomegosztókon, mint a YouTube, a Vimeo vagy a Bliip.tv.

Nem beszéltünk még arról, hogy mit kell annak tennie, aki belehallgatott az ajánlott zenékbe, netán zenerajongó amúgy is és szeretne zenét írni. Számos tanácsot adtak már ehhez rockzenészek és szintetizátortornyok mögött álló szakmágusok is az évtizedek alatt, a konklúzió a következő: számos zenei szoftver található a piacon, nagyjából mindegyikkel ugyanazt meg lehet csinálni, a kérdés inkább csak az, hogy milyen a zenei gondolkodásunk, hogyan áll össze a fejünkben a zene. Akik a régi számítógépes zenéléshez szoktak, azok a zenét feltehetőleg mátrixban látják, a zene az ő esetükben mindig fentről lefelé halad, az alkotás során pedig legalább annyit sakkoznak a fejükben, mint amennyit kattintgatnak az egérrel: ők a trackerekhez szoktak és vagy a ReNoise vagy a Fruity Loops szoftverekkel tudnak majd alkotni. Világhírű a Reason is, amelyben zenészekhez méltó módon nekünk kell összekábelezni szintetizátormodulokat, megtanulni ezt sem nehezebb, mint a szintén ipari standardnak számító Cubase. Aki a klasszikus techno-hangzást részesíti előnyben (vagy csak kattintgatni akar egy kicsit, hogy meglássa, ért-e valamihez), annak ott van kipróbálásra az ingyenesen letölthető dobgép-basszusgenerátor ReBirth. A komolyabb rendszerekhez számos VST köthető - olyan programok, amik bizonyos hangzásokat, hangszereket emulálnak - a kérdés tehát csupán annyi - milyen műfajjal szeretnénk dolgozni?

Az ausztrál Angelspit YouTube-on tanítja rajongóit a zeneírás rejtelmeire


A következőt javasoljuk: töltsük le több zeneíró szoftver demóját. Mindegyikhez különböző számokat mellékeltek, amiken keresztül viszonylag jól át lehet tekinteni, hogy a program logikája hogyan épül fel, hogyan kell egy dobsávot vagy egy dallamot megírni, módosítsuk át ezeket vagy próbáljunk írni valami újat. A kezdeti zenék kivétel nélkül mindig rosszak. Aki ezen nem képes átlendülni, valószínűleg nem is lesz belőle stúdiózenész. Ha megvan, hogy melyik program áll hozzánk a legközelebb (amiben a YouTube-on fellelhető ingyenes oktatóvideók is segíthetnek, minden szoftverhez találhatunk ilyeneket), szerezzük be, vásároljuk meg és nézzünk utána, milyen hangbankokra vagy VST-modulokra van szükségünk, hogy olyan hangzásokat tudjunk megszólaltatni, amik a fejünkben vannak. Online jelenlétet addig ne is alakítsunk ki, amíg nincs zenénk, amivel elégedettek vagyunk és meg mernénk másnak mutatni.

Bónusz: egyszerűbb dolgunk is lehet, ha csak egyszerűen szórakozni akarunk mások zenéivel. Az acidplanet.com oldal több éve a remixkészítők fellegvára: olyan zenészek remixversenyei zajlottak itt, mint Madonna, Black Eyed Peas, Lenny Kravitz, Chemical Brothers vagy a B52's. Egyszerűen letölthetjük a versenyszám darabjait, majd az ingyenesen letölthető szoftverben össze-vissza rendezgethetjük ezeket. Ezzel sokra nem jutunk, de beindíthatja a gondolkodást arról, hogy milyen mélységben kell átértékelni egy számot ahhoz, hogy hatásos remixet lehessen belőle gyártani - otthoni használatra pedig bármilyen zenénket alapozhatjuk sztárok hangszeres alapjaira.