Gyógyszerek nélkül törölhetjük ki a rossz emlékeket

Mindez az úgynevezett rekonszolidációs folyamaton alapul. Konszolidáció alatt az emlékek berögződését értjük, a rekonszolidáció pedig értelemszerűen bizonyos emlékek újra-berögződése. Mindez úgy érhető el, ha az adott emléket egy erős érzelmi vagy érzéki ingerrel kötik össze, így az emlék pár óráig "alakíthatóvá" válik. Ugyan vannak olyan gyógyszerek, amik blokkolják az idegsejtek fehérjetermelését és így segítik elő a rossz emlékek eltűnését, ezek bizonyítottan nem használnak a szervezet egészének.

Marie Monfils, a Texasi Egyetem kutatója inkább a PTSD (azaz a poszt-traumatikus stressz) kezelésében alkalmazott terápiához, az úgynevezett eloltáshoz fordult. Az eloltási folyamat során az orvosok a pácienseknek nyugodt környezetben rémítő emlékeket előidéző ingereket, például pisztolylövéseket "adagolnak", így elölik a félelmet keltő asszociációkat. Mindez azonban csak egy adott ideig működik, így kérdéses volt, hogy a kioltás működik-e a konszolidáció újrajátszásánál.

Monfils csapata először patkányokkal kísérletezett: esetükben apró elektrosokkot kötöttek össze bizonyos hangokkal, így a patkányok minden egyes esetben összerezzentek a félelemtől, ha meghallották a hangot, de nem érte őket áramütés. Ha a sokk nélkül lejátszott hangokat sokszor ismételték meg, a patkányok egyre kevesebb félelmet mutattak - egy hónap múlva viszont az emlék ugyanolyan erősséggel jelent meg bennük. A texasi kutató ekkor módosította ötletét: a patkányok sokkal kapcsolatos emlékeit felkavarták, megvárták, hogy elkezdődön az emlékek újra-konszolidációja, majd eközben újra és újra lejátszották a hangot, áramütést viszont nem küldtek mellé, az ötlet pedig bevált.

Hasonló módszert alkalmazott a New York-i Egyetem két kutatója, Daniela Schiller és Elizabeth Phelps is, akik a kellemetlen emberi emlékeket akarták eltüntetni: ők képernyőre vetített kék négyzetekhez kötöttek áramütést. A kísérlet megegyező konklúzióval zárult: míg tartott az újrakonszolidációs időszak, az ingerek ismétlése blokkolta a félelmet keltő emlékeket és azok nem tértek vissza. Schiller és csapata mindezt még árnyalta is: kék és sárga négyzeteket egyszerre jelenítettek meg a képernyőn áramütésektől kísérve, ezt pedig meg tudták szűrni úgy, hogy csak a sárga négyzetek okozzanak kellemetlenséget, a kékek ne. Mindez azonban nem számít teljességgel felhasználható tudásnak a gyakorlatban. Monfils szerint minden ember teljesen más újra-konszolidációs távval bír és másképpen is reagálunk különböző stresszhelyzetekre.