szerző:
techline.hu

Nem véletlen, hogy a játékipart mindig a filmvilághoz hasonlítják.

Nem véletlen, hogy a játékipart mindig a filmvilághoz hasonlítják. Épp oly feszített tempó, óriási befektetett összegek (és bevételek), és persze a bevezetőben is említett „sztárolás, majd eltűnés a süllyesztőben”. Ezek egyike sem hollywoodi sajátosság, a játékok esetében is megvannak. 

Akárcsak a filmeknél, a játékiparban is megtörténik, hogy ez a hatalmas tempóval hömpölygő, szemetet és aranyat egyaránt sodrásában hordó „virtuális patak” igazi kincseket dob a felszínre. Ezért van az, hogy még mindig nézzük (és még mindig imádjuk) a lassan hetven éve készült Casablancát vagy a Psychót. Nos, a játékok esetében is ezért van, hogy még mindig játszunk a… mivel is?

Lássuk a Techline top5-ös listáját, azokról a játékokról, amelyek „soha nem halnak” meg!

Ötödik helyezett: Deus Ex 
Az Ion Storm lassan tízéves játéka a mai napig „kultusz” darabnak számít a PC-s játékosok körében, márpedig tíz év a játékiparban (a világ leggyorsabban fejlődő és változó iparágában) nagyon sok, legalább olyan sok, mint a filmiparban az ötven év. 

A Deus Ex mégis jól tartja magát, a rajongói fórumokon még mindig van élet, szép számmal találhatók a rajongók által készített kiegészítők, sőt van már (szintén a rajongók által készített) high-rez pack is, amivel kicsit modernebbé és szebbé lehet varázsolni a már-már matuzsálemnek számító játékot. Maga a játék (hátha valaki nem ismeri) egy cyberpunk jellegű scifi akció-kalandjáték (szakértőknek: FPS/RPG keverék). Érdekesség, hogy játék elején az első helyszín rögtön a terroristák által fenyegetett New York, valamint a lerombolt szabadság szobor (lerobbantották a „lady” fejét a gonosz terroristák) – elég komoly „jövőbe látásról” tesz ez tanúbizonyságot, hiszen 2001-ben (a játék megjelenése után egy évvel) az élet lemásolta a Deus Ex-et, igaz, szeptember 11-én a szabadságszobor nem sérült…

A Deus Ex-et 2007-ben a PcZone a „minden idők legjobb számítógépes játéka” címmel illette, hogy ezen felül mennyi díjat és elismerést nyert a játék, azt most nem soroljuk fel, mert nem férne ki. A hatalmas siker miatt a játékot portolták Macintosh-ra és PS2-re is. A játék a mai napig kapható Steam-en.

Negyedik helyezett: Freelancer 
Egy játék, amit évekkel megjelenése után is „életben tart” a hatalmas rajongótábor. Több ezer modifikáció (némelyik teljesen átírja magát az alapjátékot,  és terjedelemben is kb. tízszerese a bolti verziónak), a mai napig üzemelő multiplayer szerverek, teljes szabadság és korlátlan újrajátszhatóság – ezek jellemzik a Digital Anvil játékát. A Freelancer az ősklasszikus C64-es játék, az Elite nyomdokain haladva készült: egy hatalmas galaxisban kóborolhatunk űrhajóinkkal, kereskedhetünk, harcolhatunk, felfedezhetünk, bányászhatunk, vagy éppen elveszhetünk egy aszteroida-mezőben…

A játék 2003-ban jelent meg, és hatalmas sikert aratott, ennek ellenére soha nem készült (és nem is fog) második rész, valószínűleg azért, mert a rajongók így is jól elvannak a rengeteg módosítással, amit ők maguk készítenek, Van itt Star Wars Univerzum módosítás, Battlestar Galactica, StarTrek és mindezek egyben, választhatunk ötször akkora galaxist, mint az eredeti (pedig már az eredeti sem volt kicsi), de van nehezítés, 20 percig tartó „dogfight”-okkal az űrben, és persze vannak a grafikát csiszolgató, szépítgető módosítások is. Érdekes módon a grafika, még mai szemmel nézve is elég jó. A Freelancer sikerét azóta is próbálják „megtörni” (Darkstar One, Evochron, Space Rogues és így tovább), de valahogy senkinek sem sikerül ugyanazt az utánozhatatlan hangulatot és elképesztő részletességet hozni.

Harmadik helyezett: Diablo II 
Ha egy társaságban vagy a szaksajtóban szóba jön a „játékok élettartama” kezdetű, soha véget nem érő vita, akkor biztos, hogy előkerül a kalapból a Blizzard klasszikusa, a Diablo, illetve annak második része. Aki nem ismerné (van ilyen?), a Diablo egy úgynevezett Hack&Slash akció-RPG, ahol a lényeg, hogy minél többet gyilkolásszunk, minél jobb cuccokat zsákmányoljunk, szintet lépjünk, erősödjünk, majd az új cuccokat magunkra aggatva kezdődhet a körforgás elölről.. Egy játék, ami tízéves lesz, és a mai napig milliók játszanak vele, annak ellenére, hogy igencsak idejétmúlt már, hiszen 800x600-as felbontásban fut, fizika nincsen benne, és minden izometrikus nézetben történik.

És mégis: ha a játékok élettartamáról (vagy szavatosságáról) van szó, mindig a Diablo az etalon, mint a megunhatatlan, bármikor újra-és újra elkezdhető és „végigtolható” klasszikus. Megszámlálhatatlan, véletlenszerűen generált zsákmány („loot”, azaz különféle cuccok, kardok, páncélok, egyebek), szintén véletlenszerűen generált helyszínek, rengeteg módon fejleszthető és „tápolható” karakterek – ezek teszik a Diablo-t megunhatatlanná. Ráadásul a játék (ingyenes!) multiplayer módját (Battle.net) a mai napig fejleszti a Blizzard – a Battle.net-en lassan tíz éve töretlenül megy a csatározás, kereskedés, és szörnyek gyilkolása közbeni csevegés… A Diablo valószínűleg mindig velünk lesz – még a lassan közelgő harmadik rész sem fogja tudni letaszítani a trónról. 

Második helyezett: Counter Strike 
Amíg a világ létezik, addig valaki(k) mindig „csézni” fognak (értsd: CS-ezni, azaz Counter Strike-ozni). A Counter-Strike egy taktikai, belső nézetű akciójáték, amelyben a hangsúly a csapatjátékon van.  Ha bárhol a világon bemegyünk egy internet-kávézóba, akkor biztosan látunk valakit „csézni.” Ha felmegyünk a Steam-re, akkor biztos, hogy barátaink több mint a fele „csézik”. Ha valahol rendeznek egy játékbajnokságot vagy elektronikus olimpiát, akkor az egyik versenyszám biztos a CS lesz. 1999-es megjelenése óta a CS töretlenül hódít: a mai napig milliók ugranak be egy-egy gyors meccsre a CS szerverekre, sőt van, aki abból él, hogy pénzdíjas CS-versenyekre jár. Érdekes módon, a „régi” CS-t a mai napig többen játsszák, mint  a 2004-ben megjelent, felújított (source) változatot, sőt a pénzdíjas versenyek, bajnokságok még mindig az 1999-es, „ős” Counter Strike-ot használják.
 

Első helyezett: Starcraft 
Szintén egy Blizzard játék, amit 1998 óta játszunk, sőt a Starcraft bajnokságokat külföldön a tévé a mai napig közvetíti (főleg Koreában, ahol az Starcraft afféle „nemzeti sport” lett). A Starcraft „bajnokok” súlyos dollár százezreket keresnek évente (főleg a versenyek díjazásából és a szpnzoroktól), becslések szerint az aktív játékosok száma, beleértve a „Starcraft őrült” Koreát is, valahol a harmincmillió között mozog. A játék egy real-time stratégia, igazából semmi újdonság nincsen benne, ám mégis: a hangulat, a mai napig etalonnak számító filmbetétek, a hihetetlenül jó és sajátos zene, a kezelhetőség és a taktikai megoldások végtelen száma, valamint a szinte hihetetlenül precízen kiegyensúlyozott játékmenet egyszerűen megunhatatlanná teszik ezt a klasszikust. Tizenegy évvel a megjelenése után a Starcraft még mindig a számítógépes játékok trónján csücsül, és valószínűleg ott is fog maradni egy darabig, annak ellenére is, hogy nemsokára jön a második rész. De mint tudjuk, a folytatások soha nem tudják legyőzni az eredetit… Hogy mi teszi a játékot klasszikussá, amitől még valószínűleg a következő generáció is játszani fog vele, az könnyen megérthető, ha megtekintjük ezt az alig négy perces videót.


Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Harry herceg: Nem volt más választásunk

Harry herceg: Nem volt más választásunk

A kormánynak is feltűnt a kormányhivatalok túlterheltsége

A kormánynak is feltűnt a kormányhivatalok túlterheltsége

Hat és fél év után kapott ki kedvenc számában Hosszú Katinka

Hat és fél év után kapott ki kedvenc számában Hosszú Katinka

Bármikor robbanásszerűen kitörhet egy vulkán a Fülöp-szigeteken

Bármikor robbanásszerűen kitörhet egy vulkán a Fülöp-szigeteken

Tömörre kalapált új versekbe szivárog be a múlt Gergely Ágnes kötetében

Tömörre kalapált új versekbe szivárog be a múlt Gergely Ágnes kötetében

Ukrán gép fekete doboza – Irán magát cáfolja

Ukrán gép fekete doboza – Irán magát cáfolja