Házaspárokat vizsgálva bizonyítékot találtak arra, hogy abban a DNS-szakaszban, amely az immunrendszert irányítja, nagyobb a genetikai eltérés közöttük, mint a véletlenszerűen kiválasztott pároknál. "Vélhetően ez valamiféle evolúciós stratégia részeként alakult ki így, hogy az egészséges szaporodást biztosítsa a természet.

A genetikai változatosság ugyanis előnyt jelent az utódok szempontjából" - közölte Maria da Graca Bicalho, a brazil Paranai Egyetem kutatója. A kutatók szerint nem egyértelmű, hogy milyen testi jelzések vonzanak bennünket a tőlünk genetikailag különböző partnerhez, de vélhetően a test illatanyagai vagy éppen az arc szerkezete játszhat szerepet.

Ezek még csak találgatások az ember esetében. Állatkísérletekben azonban már igazolták, hogy a fő szövetazonosító, azaz hisztokompatibilitási komplex (angol nevének rövidítése alapján MHC) különbözősége növeli az állatok "egymásra találását". A szöveti összeférhetőséget azonosító molekula fontos az egészséges utódok szempontjából.

Bicalho hétfőn ismertette megállapításaikat az Európai Humángenetikai Társaság (ESHG) Bécsben megrendezett konferenciáján. A vizsgálatban 90 házaspár genetikai adatait vetették össze 152, véletlenszerűen kiválasztott férfi és nő adataival. A valódi párok fő szövetazonosítójában jellemzően nagyobb különbözőségeket fedeztek fel. Az eltérő szöveti összeférhetőségű szülők utódai nagyobb eséllyel kerülik el a fertőzéseket, mert immunrendszerük működését szabályozó génjeik változatosabbak.

A párválasztásban az egészséges utód nemzésére alkalmas partner iránti vonzalom öntudatlanul jelenik meg - mondta Bicalho.