Maccone a Physical Review Letters szaklapban publikálta tanulmányát az "idő nyilával" kapcsolatos rejtélyről: arról az elméletről, amely szerint ami lehetséges az időben előremozdulva, az az időben visszafelé mozogva is előfordulhat. Ugyanakkor az élet történéseit nem így tapasztaljuk meg: naponta tapasztalhatjuk azt, hogy bögrénkben lehűl a forró kávé, a kevésbé szerencsések azt is megtapasztalhatják, hogy az ablaküveg vagy az üvegpohár hogyan törik apró szilánkokra, mindezt fordítva azonban már nem észleljük.
Mindezt sokan termodinamikai alapon magyarázzák: a termodinamika második törvénye szerint ugyanis egy zárt rendszer nettó entrópiája (rendezetlensége) soha nem csökkenhet, ezért van az, hogy visszafelé nem törhet az ablaküveg, ekkor ugyanis csökkenne az entrópia, de ugyanígy a térben szétszóródott gázok sem állnak össze spontánul.
Maccone szerint a megoldás abban rejlik, hogy az entrópiát csökkentő, a termodinamika szerint lehetetlen folyamatok mégis megtörténnek. A kvantummechanika szabályai szerint azonban ha valaki ilyen eseményt lát, emlékei azonnal megszűnnek róla. Az emlékek kialakulnak, agyunkból ezek azonban "szükségszerűen" távoznak - a Guardian cikke szerint mindez Maccone tanulmányában matematikai alapon le is van vezetve. Mindez az ún. kvantummechanikai összefonódottság jelenségében gyökerezik - amikor megfigyelünk egy rendszert, ilyen összefonódottságba kerülünk azzal, összekeveredünk vele és külön-külön nem is lehet minket egyik felet sem megfelelően leírni. Amikor elszakadunk a megfigyelés tárgyától, a viszony is megszakad és emlékeink is törlődnek.
Mindezt igen nehéz bizonyítani, hiszen nem csak nem emlékszünk arra, hogy kávénk magától újramelegedne, hanem nem is tapasztaljuk ezt, ezért tanulmányozni sem tudjuk a lehetőséget. Tovább rontja Maccone helyzetét a tény, hogy statisztikailag is kifejezetten valószínűtlen az, hogy egy makroszkopikus rendszer entrópiája csökkenjen. Támadja Maccone véleményét Huw Price, a Sydney-i Egyetem fizikusa, aki szerint az idő nyilát kvantummechanikailag magyarázni hibás, az ugyanis nem magyarázza meg, hogy a folyamatok megfigyelői miért fogják fel ugyanúgy az idő folyását - ugyanakkor az olasz fizikus azt is feltételezi, hogy az általa emlegett kvantum-összefonódások csak az idő folyásának csak egy irányában történnek, a másikban nem.
