Összeállhatnak a szilánkosra tört ablakok, felmelegedhetnek a hideg kávésbögrék, emlékeinket viszont válaszképpen azonnal törli agyunk. Mindezt Lorenzo Maccone, az MIT fizikusa állítja, a meglepő felvetést pedig kvantummechanikai alapokon magyarázza, írja a Guardian.
Maccone a Physical Review Letters szaklapban publikálta tanulmányát az "idő nyilával" kapcsolatos rejtélyről: arról az elméletről, amely szerint ami lehetséges az időben előremozdulva, az az időben visszafelé mozogva is előfordulhat. Ugyanakkor az élet történéseit nem így tapasztaljuk meg: naponta tapasztalhatjuk azt, hogy bögrénkben lehűl a forró kávé, a kevésbé szerencsések azt is megtapasztalhatják, hogy az ablaküveg vagy az üvegpohár hogyan törik apró szilánkokra, mindezt fordítva azonban már nem észleljük.
Mindezt sokan termodinamikai alapon magyarázzák: a termodinamika második törvénye szerint ugyanis egy zárt rendszer nettó entrópiája (rendezetlensége) soha nem csökkenhet, ezért van az, hogy visszafelé nem törhet az ablaküveg, ekkor ugyanis csökkenne az entrópia, de ugyanígy a térben szétszóródott gázok sem állnak össze spontánul.
Maccone szerint a megoldás abban rejlik, hogy az entrópiát csökkentő, a termodinamika szerint lehetetlen folyamatok mégis megtörténnek. A kvantummechanika szabályai szerint azonban ha valaki ilyen eseményt lát, emlékei azonnal megszűnnek róla. Az emlékek kialakulnak, agyunkból ezek azonban "szükségszerűen" távoznak - a Guardian cikke szerint mindez Maccone tanulmányában matematikai alapon le is van vezetve. Mindez az ún. kvantummechanikai összefonódottság jelenségében gyökerezik - amikor megfigyelünk egy rendszert, ilyen összefonódottságba kerülünk azzal, összekeveredünk vele és külön-külön nem is lehet minket egyik felet sem megfelelően leírni. Amikor elszakadunk a megfigyelés tárgyától, a viszony is megszakad és emlékeink is törlődnek.
Mindezt igen nehéz bizonyítani, hiszen nem csak nem emlékszünk arra, hogy kávénk magától újramelegedne, hanem nem is tapasztaljuk ezt, ezért tanulmányozni sem tudjuk a lehetőséget. Tovább rontja Maccone helyzetét a tény, hogy statisztikailag is kifejezetten valószínűtlen az, hogy egy makroszkopikus rendszer entrópiája csökkenjen. Támadja Maccone véleményét Huw Price, a Sydney-i Egyetem fizikusa, aki szerint az idő nyilát kvantummechanikailag magyarázni hibás, az ugyanis nem magyarázza meg, hogy a folyamatok megfigyelői miért fogják fel ugyanúgy az idő folyását - ugyanakkor az olasz fizikus azt is feltételezi, hogy az általa emlegett kvantum-összefonódások csak az idő folyásának csak egy irányában történnek, a másikban nem.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
