hvg.hu: Professzor úr, ön annyira okos! Hogyhogy nem kapott még Nobel-díjat?

Dennis L. Meadows: Környezetvédőknek nem szoktak Nobelt osztogatni. Al Gore volt amerikai alelnök megkapta, de ő sem a szaktudományokban, hanem béke-díjas lett. Meg aztán kaptam én is egyet, a japán Nobelt - a Japán-díjat, amivel idén tüntettek ki.

hvg.hu: Azt mondják, annyi interjút adott már, hogy belefáradt a nyilatkozatokba. Mondjon öt kérdést, amit még sosem tettek fel Önnek!

D. M.: Évente legalább 50-300 beszédet tartok, egész életemben talán nyolcezer alkalommal kérdeztek előadások közben vagy interjúkban - nem emlékszem olyasmire, amiről még ne faggattak volna.

hvg.hu: Akkor jöjjenek a mi kérdéseink: legismertebb műve A növekedés határai, amelyet három szerzőtársával, köztük feleségével, Donellával közösen jegyez. A könyv egy globális számítógépes modellen alapul, amelyet a Római Klub megbízásából 1970-72-ben dolgoztak ki. Korábban annyit lehetett tudni, hogy az 1900 és 1975 közötti időszakra lefuttatva működött a modell. Az azóta eltelt több mint harminc évre mennyire érvényes ez?
 
D. M.: Dán kutatók éppen most hasonlították a legfrissebb adatokkal az előrejelzésünket, és meglepő egyezéseket találtak.

hvg.hu: A pesszimista vagy az optimista jóslataikkal?

D. M.: A pesszimistákkal.

hvg.hu: Vagyis bekövetkezhet az, amitől 37 évvel ezelőtt próbálták megóvni a világot: a túl gyors népességnövekedés és a hirtelen gazdasági fejlődés túlcsorduláshoz, majd drasztikus visszaeséshez vezet, de a legjobb esetben is stagnálás következhet az erőforrások kimerülésével.

Dennis L. Meadows © AP

D. M.: Az adatok szerint megkezdődhetett az a hirtelen folyamat, amitől tartottunk.

hvg.hu: A mostani világválság is ebbe illik bele?

D. M.: Sokan azt mondják, a mi modellünket igazolja ez is. Szerintem nem, de valami igazság lehet benne. Egy hosszabb távú ciklus, az úgynevezett Kondratyev-ciklus kapitalista országokban tapasztalható, 50-60 évenként előforduló ingadozását éljük át most. De ez a válság összefügg az általunk előrejelzett problémákkal is. Hiszen az ingatlanlufi is a szűkös források miatt durrant ki Amerikában, ami aztán továbbgyűrűzött a pénzpiacokra, majd az egész gazdaságot recesszióba sodorta. 

hvg.hu: Hogyan hat az energiaforrások szűkössége az ingatlanpiacra?

D. M.: Egyszerű: a mostani krízis kiváltó oka az volt, hogy az amerikai másodrendű besorolású jelzáloghitelek bedőltek. A rossz adósoknak ugyanis választaniuk kellett: vagy a fűtést fizetik ki, vagy a házukra felvett hitelt törlesztik. Sokan a fűtést választották, mert a drága olaj miatt megnövekedett a számlájuk. E városközpontoktól távoli ingatlanok közben veszíteni kezdtek az értékükből, mert megközelítésük drágult, az egyre többe kerülő üzemanyag miatt. Amikor tehát a bankok árverezni kezdték a lefoglalt házakat, kiderült, hogy azok sokkal kevesebbet érnek, mint amennyire a hitelezők gondoltak - ez viszont a pénzügyi rendszert roppantotta meg.

hvg.hu: A CEU-n tartott eladásában és a konferencia közben rendezett sajtótájékoztatón egyaránt bírálta a magyar kormányzati terveket a vasúti szárnyvonalak bezárásáról. A svéd Anders Wijkmannal, a Római Klub alelnökével együtt butának, illetve holdkórosnak tartotta az ötletet - ahhoz hasonlította ezt, mintha a válság kellős közepén a kormány értéktelen jelzálogpapírokba fektette volna a pénzét.

D. M.: Egy német tanulmány szerint harminc év múlva a világ olajkitermelése felére csökken. Ez azt jelenti, hogy az üzemanyag tovább fog drágulni. Eközben Magyarországon autópályákat építenek, és visszafejlesztik az energiatakarékos vasutat. A szárnyvonalak bezárása a fővonalak forgalomcsökkenéséhez vezet majd, így később azokat is be lehet zárni.

hvg.hu: A sajtótájékoztatón nemcsak bírálta a magyar politikusokat. Sólyom Lászlót kifejezetten dicsérte, mint olyan államférfit, aki megértette a környezeti kihívásokat, és meg is próbál a nemzetközi színtéren fellépni a környezetvédelemért.

D. M.: Ez így van, a kérdés azonban az, hogy a magyarok mennyire támogatják ebben az elnöküket. Állítólag nem biztos, hogy újraválasztják Sólyom Lászlót.

hvg.hu: Rokoni szálak fűzik Magyarországhoz, hogy ennyire sokat foglalkozik velünk?

D. M.: Nem, egyáltalán nem, de éltem is itt egy ideig. 1986-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanítottam, és akkor pár hónapot itt töltöttem. Egyébként az egyetem rendszerváltás utáni új nevét is én adtam... Az egyetem rektora, Csáki Csaba a rendszerváltáskor felhívott engem, hogy két névváltoztatási javaslat fekszik előtte. Az egyik szerint budapestinek, a másik szerint magyarnak kéne hívni az intézményt. Azt javasoltam, elégedjenek meg a szerényebb, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elnevezéssel. Így is lett.

hvg.hu: És mi az a Balaton Group, amelynek egyik létrehozója volt?

D. M.: Még a feleségem, Donella ismerkedett meg itt egy mérnök-közgazdásszal az ENSZ egyik konferenciáján. A magyar szakértőt nagyon érdekelték a fenntartható fejlődés problémái. Ez a magyar energiapolitikus felajánlotta Donellának, hogy szívesen látná a számítógépes világmodellek szakértőit, akiket a Balaton partjára hívna meg. Gondolkoztunk, aztán elfogadtuk az invitálást. Így kezdődött 1982-ben a Balaton-csoport tanácskozássorozata, amelynek 28. fordulóját rendeztük meg most szeptemberben. 

hvg.hu: Ki volt ez a magyar szakértő?

D. M.: Kapolyi László. Később miniszter lett, de 1989-ben azt mondta, nincs több pénze a tanácskozássorozat folytatására. Azóta a Balaton Group rendezvényeit mi finaszírozzuk. 

hvg.hu:  Hát, Kapolyi László azóta meggazdagodott, akár pénzelhetné is a fórumot. Tudományos emberként került egyébként olyan helyzetbe, ami etikai konfliktust okozott önnek?

D. M.: Egyszer kaptam volna egy félmillió dolláros megbízást, de cserébe olyasmit kértek volna, ami ellentétes volt a meggyőződésemmel. Visszautasítottam, és ezt megdöbbenéssel fogadták  a projekt gazdái;  addig még nem találkoztak olyan emberrel, aki ellenállt volna a pénzüknek.