Az 1976-os sertésinfluenza-pánik

Ólmos fáradtságra és szokatlan gyengeségre panaszkodott a felcsernek egy 19 éves újonc, bizonyos David Lewis 1976. február elején a New Jersey állambeli Fort Dix katonai kiképzőbázison. A tábori orvos nem lepődött meg, hiszen néhány nappal azelőtt influenzajárvány ütötte fel a fejét a katonák körében – annál nagyobb volt a megdöbbenése, amikor a korábban makkegészséges baka másnap meghalt. Lewis garatváladékában ugyanis nem azt a vírustörzset találták, ami a szezonális járványt okozta, hanem a H1N1 jelzésű sertésinfluenzáét. Miután a laktanya többi lakóját is megvizsgálták, kiderült, hogy utóbbi kórokozó addigra már további félezer katonát fertőzött meg. Az esetből a február közepi sajtótájékoztató után országos ügy lett, pedig a virológusok – nehogy pánikot keltsenek – meglehetősen visszafogottan informálták az újságírókat. A híradásokban azonban a szenzációra éhes média rögtön azt emelte ki, hogy visszatér a spanyolnátha, mivel a 20. század eleji (becslések szerint világszerte 40 millió emberéletet követelő) gyilkos vírus ugyancsak a H1N1-es törzsbe tartozott, és azt gyanították róla, hogy a sertésről terjedt át az emberre.

Újabb járványtól tartva még a gyermekbénulás elleni vakcinát kidolgozó Albert Sabin és Ed Kilbourne amerikai influenza-szakértő is kapacitálni kezdte Gerald Ford elnököt: indítson az egész Egyesült Államokra kiterjedő rendkívüli oltási programot. Az év végi választási kampányra készülő Ford elnöknek pedig jól jött egy kis fontoskodás, annál is inkább, mivel nem tett jót a népszerűségének, hogy megkímélte a bírósági meghurcolástól a Watergate-botrányban besározódott elődjét, Richard Nixont.

Ford elnök oltást kap három héttel a választás előtt © corbis

Az amerikai nép megmentőjeként fellépve ráadásul a legnagyobb gyógyszergyárak szimpátiáját is elnyerhette. Pedig az Egészségügyi Világszervezet és európai virológusok elhamarkodottnak ítélték az amerikai intézkedéseket, mi több, egy idő után Sabin professzor is kihátrált az oltási kampány mögül. Ennek ellenére a sietősen legyártott oltóanyagot néhány héttel a november 4-ei választások előtt elkezdték országosan beadni. Rossz nyelvek szerint azért is, hogy az elnökválasztás finisében Fordnak ne kelljen kínos kérdésekre számítania az ügyben, hogy miért költöttek feleslegesen 135 millió dollárt a vakcinára.

A Fort Dixben kitört lokális járvány ugyanis – bár erről pláne kevés szó esett – néhány hét után kifulladt, és Lewis közlegényen kívül nem volt halálos áldozata. Az orvosok azóta sem találtak magyarázatot olyan alapvető kérdésekre, mint hogy miként került a vírus a támaszpontra, Lewis volt-e az első vírusgazda, s a többiek miért úszták meg enyhe tünetekkel. A laktanya falain kívülről jelentett gyanús megbetegedésekről mindenesetre rendre az derült ki, hogy azokat egy másik vírustörzs okozta – idézte fel Joel Gaydos amerikai hadtörténész az Emerging Infectious Diseases című fertőzőbetegség-szaklapban 2006-ban megjelent cikkében.

A vakcina gyártása © corbis

A kapkodás megbosszulta magát. A program tizedik napján három pittsburghi lakos néhány órával az oltás felvétele után meghalt. Mindhárman egy ritka kórt kaptak el: a végtagi idegek gyulladásával, a karok és a lábak zsibbadásával, felfelé terjedő (többnyire csak ideiglenes) lebénulással és olykor a légzés leállásával járó úgynevezett Guillain–Barré-szindrómát. Bár az orvostudománynak máig nem sikerült tisztáznia az 1916 óta ismert tünetegyüttes kialakulásának okait, az amerikai közvélemény a megbetegedéseket az influenzavakcinával hozta összefüggésbe. Végül 40 millió beoltottból mintegy ötszázan kapták el a szindrómát, és körülbelül kéttucatnyian bele is haltak. Egy világjárvány esetén mindez akár az oltás természetes mellékhatásának is betudható lett volna, ám ilyenről szó sem volt, így aztán csak országos botrány tört ki.

„Ford elnök elszántságát szakmailag indokolta a fiatal katona halála, ugyanakkor a nagy sietség miatt hiba csúszhatott az oltóanyaggyártásba. Ezt látszik alátámasztani, hogy ugyanazt a vakcinareceptet Hollandiában is felhasználták abban az évben, de ott a több millió beoltott közül senki nem betegedett meg” – teszi hozzá Jankovics István, az Országos Epidemiológiai Központ légúti vírus osztályának főorvosa. Talán ennek a tapasztalatnak a birtokában is várnak ki a néhány hete Mexikóból indult járvány nyomán a fejlett országok egészségügyi szervezetei, hogy tényleg csak szükség esetén indítsák el az oltóanyagok tömeggyártását. Lapzártánkkor a világ 21 országában megjelent kórokozótól ugyanis már Mexikóban sem tartanak annyira.

BALÁZS ZSUZSANNA