Szaporodó szélerőművek

Bombaüzletnek tűnik Magyarországon a szélerőmű-üzemeltetés. Egyre többen látnak fantáziát benne, a múlt héten a nagylózsi szélerőműparkot bekebelező Magyar Villamos Művek Zrt.-től kezdve a legnagyobb spanyol szélenergia-társaságokon és a hidrogénbusztervet dédelgető magyar nagyvállalkozón át egészen a felsőzsolcai sertéstenyésztő kisfuvarosig. Csak a Dunántúl északi részén több mint 3 ezer megawattnyi szélerőmű létesítéséhez adtak ki környezetvédelmi engedélyt – ez az egyik előfeltétele annak, hogy valaki a Magyar Energia Hivatal által idén ősszel meghirdetett 410 megawattnyi kvóta egy részének elnyerésére pályázzon.

Az óriási érdeklődés főleg annak szól, hogy az állam kötelező átvétellel, valamint 29 forintos kilowattóránkénti árral támogatja a környezetbarát energiatermelésbe fektető vállalkozásokat. Ez pedig egy – bevált technológiával, egyszerűen megépíthető – 2 megawattos szélturbina esetében évi 100 millió forint nagyságrendű fix bevételt jelent, a megtérülés 10-12 év alatt garantált. Más kérdés, hogy a kiszámíthatatlan széljárás miatt a szelesek – ahogyan egy beruházó fogalmazott – „nem a villamosenergia-ipar liblingjei”, hiszen csak korlátozott előrejelezhetőséggel termelik az energiát. Ennek ellenére az ipar aranylázszerűen indult be Magyarországon.

HVG

Vállalkozások tucatjai jelentették be, hogy szélturbinákat építenének, de nagy számban voltak köztük szerencsevadászok is: a korábbi években beharangozott, 1800 megawatt összkapacitású szélerőműerdők legfeljebb harmada bizonyult életképes tervnek. A megépíthető kvótát az energiahivatal 2006-ban 330 megawattban korlátozta, mégpedig úgy, hogy az engedélyért folyamodó valamennyi cég által kért teljesítményt egy huszárvágással megfelezte. Egyes projektgazdák ekkor arra jutottak, hogy a megcsonkított kapacitást nem éri meg felépíteni – legalábbis ezzel magyarázták a késlekedést, az engedélyek továbbpasszolását. A kiosztott 330 megawattnyi kvótából ez év végéig csak 200 megawattnyi szélkerék épül meg. A korlátozás perek sorozatához vezetett. A Mosonszolnok–Levél térségében felépített, 24 megawattos első magyarországi szélpark beruházója, a spanyol–magyar Energy Corp Hungary Kft. a minap első fokon megnyerte a kapacitások elfelezése miatt indított pert. A szélenergiával hidrogént termelni, azzal pedig városi buszokat üzemeltetni akaró Quantum Energy Kft. pedig azt kifogásolta, hogy önkormányzatok is adtak engedélyt szélparképítésre, holott nem jogosultak rá – és ő is megnyerte a pert. Cifrább esetek is akadtak: a felsőzsolcai N-Zoll Trans Kft. ügyvezetője, Nagy Zoltán úgy harcolta ki magának az engedélyt egyetlen, 2 megawattos turbinára, hogy – saját bevallása szerint – ötször-hatszor bement az energiahivatalba. „Berágtam, és baseballütővel hajtottam ki belőlük legalább a kért kvóta felét” – mondta a HVG-nek az újdonsült szélgéptulajdonos, aki a mostani pályázaton megint kész minden eszközt bevetni, hogy másik 2 megawattos turbináját is beüzemelhesse, hiszen arra három éve minden szükséges papírt beszerzett.

„A már engedélyezett 330 megawattal együtt a most meghirdetett mennyiség egy időre telíteni fogja a piacot” – mondta a HVG-nek Brázai Miklós, a KPMG tanácsadó cég energetikai menedzsere. „Most az a fő értékelési szempont, hogy mennyivel tud valaki aláígérni a kötelező átvételi tarifának, illetve hogy milyen időtartamra kéri a kötelező átvételt. Kérdés, lesz-e olyan beruházó, aki alacsonyabb állami támogatásért is hajlandó lesz ebbe pénzt fektetni, vagy csak ígérget” – summázta az új kockázatokat. Bár a pályázók közül előnyben részesítik azokat, akik a megtermelt áramot a szabadpiacon kívánják értékesíteni, erre főleg a határkapacitást szerző, így az áram exportálására is képes energiamultik, például az E.On, az EdF vagy az RWE volnának alkalmasak. Jóllehet a másodlagos zöldenergia-piac már Magyarországon is éledezik, egyelőre nincs túl sok olyan cég, amely a jelenlegi piaci áron, kilowattóránként 37 forintért vásárolna zöld áramot. Erre inkább csak a környezettudatos imázst szisztematikusan építgető cégek mutatnak hajlandóságot.

„Kizárt, hogy a bankok szélerőmű-építésre a klasszikus projektfinanszírozási alapon kölcsönöznének. Bankhitelre legfeljebb azoknak a beruházóknak van esélyük, amelyek kihasználják a kötelező átvétel lehetőségét” – mondta a HVG-nek ifjabb Chikán Attila, az Alteo Energiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatója. A Wallishoz közeli, tavaly létrehozott vállalkozás kiserőmű-portfóliót tervez létrehozni megújuló és hagyományos energiaforrásokból. Az Eetek Hungary Zrt. színeiben korábban szélenergiában már jártassá vált Chikán ugyancsak úgy véli, az összesen 740 megawattnyi szélenergia valószínűleg eléri a még szabályozható maximális mennyiséget. Nem arról van tehát szó, hogy nem kellene több zöld energia, hanem arról, hogy a magyar villamosenergia-rendszer jelenlegi állapotában nem képes többet fogadni. „Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz egy szivattyús erőmű megépítése” – tette hozzá Chikán. Amikor fölösleges mennyiségű áram keletkezik, ez vizet szivattyúzna fel egy tározóba, majd extra áramszükséglet esetén a víz erejével áramot termelne. Csakhogy „az effajta kezdeményezések az utóbbi években a környezetvédők és a lakosság tiltakozása miatt rendre elbuktak” – hárította el a felelősséget Tari Gábor, a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) vezérigazgatója.

„Korábban azért aggódtunk, mi lesz, ha nem fúj a szél, most viszont akkor van gond, ha fúj” – ironizált a HVG-nek Hoffmann László, az Energy Corp Hungary Kft. igazgatója. A pályázóktól például elvárják, hogy bizonyos helyzetekben a rendszerirányító kérésére „önként” fogják vissza a termelést, ám a szabályzatok azt még nem tartalmazzák, hogyan kompenzálja a Mavir az így keletkező veszteséget. „A pontos regulák néhány hónapon belül életbe léphetnek” – ígéri Tari, hozzátéve, hogy a visszaszabályozás lehetőségével a Mavir csak végső esetben fog élni. A szelesek viszont úgy vélik, részben a Paksi Atomerőmű tervezett bővítése miatt kényszerítik őket az önkorlátozásra.

Magyarország mindenesetre vállalta, hogy teljes energiafogyasztásán belül 2020-ra 13 százalékra növeli a megújulók arányát, e cél teljesítésére pedig a szélenergia a legalkalmasabb. Ma azonban a hazai szélparkok által termelt áram a fogyasztás mindössze 0,5 százalékát teszi ki, és még az engedélyezett 740 megawattos kapacitás belépésével is 2 százalék alatt marad, miközben Nyugat-Európában gyorsan nő a szerepe. „A nyugat-európai szélerőmű-beruházások egy része már megtérült, így az általuk termelt áram ára a tizedére csökkent” – hangsúlyozta Hoffmann, aki szerint logikus lenne, hogy Magyarországon is csökkenő mértékben támogassák a szélenergia-termelést a mostani, az inflációt követő kötelező átvételi ár helyett.

G. TÓTH ILDA