"Bizonyos történetírói irányzat szívesen hangsúlyozza, hogy nemcsak a vörös-, hanem a 'fehér'-terror is uralkodott. Semmi okom sincs rá, hogy szépítgessem azokat az igazságtalanságokat és kegyetlenkedéseket, amelyek valóban megtörténtek abban az időben, amikor csak acélseprű tisztíthatta meg az országot" - ezt Horthy Miklós, a későbbi kormányzó írja emlékirataiban. Amikor a Tanácsköztársaság 1919-es bukása utáni első választásokat tartották 1920. január 25-26-án, még csak az úgynevezett Nemzeti Hadsereg fővezére volt Horthy. Ez a sereg államként működött az államban, nem a hivatalban lévő Huszár-kormánynak engedelmeskedett, hanem a fővezérnek. Persze azért, ahogy egy másik idézet is bizonyítja ezt, Horthy igenis mentegetőzött amiatt, ami 1920-ban történt Magyarországon: "Egyik legfontosabb feladatomnak tartottam, hogy a vörösterror leküzdésére Magyarországon önként alakult szabadcsapatokat feloszlassam, vagy tagjaikból fegyelmezett egységeket szervezzek az új hadseregben. Egyetlen törvénytelen tett elkövetésére sem adott parancsot a fővezérség."  

Merényletterv Horthy ellen, Kun Béla sikertelen elrablása

Ezt az állítást kétségbe vonja Vas Zoltán (aki kommunistaként ült Horthy börtönében, majd Nagy Imre egyik társaként internálták 1956 után is). Vas egyik könyvében - Horthy, vagy a király? - a fehérterrorista különítményesek egyik vezetőjét idézi: "Ugyancsak Prónay feljegyzéseiből tudjuk, hogyan akarta elraboltatni és itthon kivégeztetni az Ausztriában internált Kun Bélát és népbiztostársait Horthy. Még mint fővezér hagyta jóvá a tervet, de kormányzóként is megadott hozzá minden támogatást." Prónayék egyébként sikertelenül próbálták Kunékat elrabolni. (A Tanácsköztársaság vezetőjének és társainak ausztriai internálásáról, a vörös terrorról, illetve az 1920-as magyar kiadatási kérelmek eredménytelenségéről Mementó-sorozatunk előző részében írtunk.)

 Szocdem jelöltek letartóztatása

1920 januárjában már nem csupán a Tanácsköztársaság idején elkövetett törvénytelenségek megbüntetéséről van szó. Az ellenforradalmi rendszert a törvényesség látszatával próbálták felruházni a választási kampánnyal, de közben egyre másra tartóztatták le a kormányban is résztvevő szociáldemokraták (MSZDP) képviselőjelöltjeit. Az eldugott rövidhírek erről tanúskodnak a cenzúrázott újságokban. Így például a Népszava egyik munkatársát egy olyan kabaré szervezése miatt vették őrizetbe, ami után a nézők elénekelték az Internacionálét és a - hírlapíró által hibásan írt - Marseillaise-t.

A Pesti Hírlap 1920. január 10-én ezt írja: "A rendőrség letartóztatta Horváth Katica könyvkötőnőt, a Népszava hivatalnoknőjét, aki a (...) szociáldemokrata pártnak képviselőjelöltje volt s a háztartási alkalmazottak ügyvivő elnöknője. A Háztartási alkalmazottak a Király utcában (...) kabarékat rendeztek. A kabaré végével Szőke Zsófia elnöknő és Horváth Katica ügyvezető elnöknő beszédeket tartottak és elhatározták, hogy ők a burzsujoknak szolgálni nem fognak. Mindkét alkalommal eloszlás előtt az Internacionálét és a Marseillest énekeltették el a háztartási alkalmazottakkal.” Egy másnapi hír szerint "az ügyészség letartóztatta Keresztényi Józsefnét, a XI. választókerület szociáldemokrata képviselőjelöltnőjét."

A Pesti Hírlap január 15-én ezt írta az MSZDP-t ért atrocitásokról: "Legutóbb Buchinger Manó erzsébetfalvai jelölt programbeszéde után egész sereg párttagot előállítottak, hasonló esetek fordultak elő Kecskemét II. kerületében, Kispesten, Pestújhelyen, Rétságon, Dunavecsén, Apostagon, Solymáron, ahol részint röpirataik terjesztését és gyűléseiket tiltották meg, részint hosszabb-rövidebb ideig fogva tartották az oda érkezett jelöltet vagy agitátort. (...) Ma azt az értesítést kapta a szociáldemokrata párt, hogy Klárik Ferencet, a párt győri képviselőjelöltjét Budapestre utaztában, a hajón detektívek letartóztatták..."

Minthogy a kormányon lévő MSZDP jelöltjeiről volt szó, mindezt maga a baloldali párt sem tűrhette tovább, és a kormányból való kilépésről döntöttek január 15-én és 16-án, sőt, azt is elhatározták: nem vesznek részt a nemzetgyűlési választásokon. A Pesti Hírlap január 16-ai száma szerint Peyer Károly MSZDP-s népjóléti miniszter és Miakits Ferenc kereskedelmi államtitkár a miniszterelnökhöz, Huszár Károlyhoz intézett levelükben e döntést így indokolták: "a polgári jogok biztosítása minden magyar részére, a szabad sajtó, a szabad gyülekezési jog, a politikai véleménynyilvánítás szabadsága, mind hiányoznak. (...) Ezekért az állapotokért a felelősséget továbbra nem vállalhatjuk." Az MSZDP-s Peyer és Miakits szerint "a karhatalmi alakulatok számos tagja a polgári hatóságtól és rendőrségtől függetlenül folytat nyomozást, ma is tisztán polgári ügyekben letartóztatásokat rendel el, sőt számos esetben az internálást foganatosítja."

Koncentrációs táborok és Cservenka meggyilkolása

A lemondott miniszter és államtikár levele így folytatódik: "A sajtószabadság biztosítva nincs, mondja tovább a szocialisták előterjesztése. A cenzúra teljesen egyoldalúan működik. (...) Ma is ezrei az embereknek vannak letartóztatva, nagy része minden kihallgatás nélkül, csak egyszerű feljelentés alapján. A központi hatóságnak az internáltak számáról sincs pontos tudomása. E tisztán politikai okokból letartóztatott és koncentrációs táborokban a legrosszabb egészségügyi viszonyok mellett összezsúfolt emberek szenvedéseit leírni sem lehet. Hozzátartozóik, gyermekeik, most tél közepén otthon nyomorognak, éheznek." Mindehhez hozzátehetjük, hogy az Ostenburg-különítmény január 16-án elhurcolta Cservenka Miklóst, az MSZDP panaszirodájának vezetőjét. Cservenkát a lakásáról vitték el, majd meggyilkolták.

A keresztény-nemzeti kurzus pártjának reagálása

A Pesti Hírlap az úgynevezett koncentrációs - különböző erőket tömörítő - kormány vezető erejének, az úgynevezett keresztény-nemzeti kurzust képviselő KNEP-nek a véleményét közli január 16-án: "A keresztény nemzeti egyesülés pártjában különösebb meglepetést nem keltett az a hír, hogy a szocialisták kilépnek kabinetből. A pártkörben az volt a felfogás, hogy a szociáldemokrata pártnak számolnia kellett a helyzettel már akkor, amikor a koncentrációba belépett, mert a hangulat különösen a vidéken annyira kiélezett a szocialistákkal szemen, hogy népgyűléseiket minduntalan megzavarják. Bármennyire is a közszabadságok alapján áll a párt - mondották a klubban - a népnek nem tilthatja meg, hogy ellenszenvvel ne viseltessék azzal a párttal szemben, amely erkölcsi hitelét oly könnyelmű módon dobta oda a bolsevista uralom támogatására.” 

A szocdemek tehát félreálltak a januári választáskor, ám a KNEP még így sem nyerte meg a szavazást. A Kisgazdapárt - több forduló és pótválasztás, illetve a tiszántúli júniusi szavazás után - többségbe került. Ezután 1920-ban még több kormány - Simonyi-Semadam Sándor kormánya, illetve gróf Teleki Pál első és második kabinetje - jut hatalomra, de ezek egyike sem hosszú életű, a Horthy-rendszer valódi konszolidációja csak 1921-ben történik meg.