Harmadik dimenzió

A tudományos fantasztikum iránti vonzódás a gyerekkorától végigkísérte a Niagara-vízesés kanadai oldalán született James Cameront, aki akkor határozta el, hogy ilyen filmeket akar rendezni, amikor tizenéves korában tízszer is megnézte Stanley Kubrick korszakos alkotását, a 2001 – Űrodüsszeiát. Immár Kaliforniában élve, 1977-ben érte a második meghatározó élmény, a most az Avatar világáról elismerően nyilatkozó George Lucas Csillagok háborúja című filmje.

Az Avatar koncepciója már 1994-ben kész volt, ám a filmes technikai eszközök nem álltak rendelkezésre. Cameron akkor vélte vászonra vihetőnek a távoli világot, amikor meglátta A Gyűrűk Ura második részében a számítógéppel megteremtett és immár bonyolult mimikai képességekkel felruházott Gollamot. Rögtön fel is vette a kapcsolatot a rendezővel, az új-zélandi Peter Jacksonnal, akinek Weta Digital cége végezte a digitális munkálatok oroszlánrészét. Az Avatarban mindezt tökélyre fejlesztették: jóllehet a film négy évig készült, csak 31 napot forgattak élő szereplőkkel – a stáblistán 37-en szerepelnek, a többiek számítógép alkotta lények. Az első 18 hónapot például a Pandora flórájának és faunájának aprólékos kidolgozásával töltötték.

© wired.com

„A kamerától a felvételeken át az utómunkáig számos helyen úttörő módon változtatott a filmkészítésen” – írta az Avatarról a Wired című, a legújabb technológiákra specializálódott San Franciscó-i kultuszmagazin decemberi száma. A lélegzetelállító látvány titka Cameron és földije, Vince Pace operatőr-mérnök által közel egy évtizeden át fejlesztett Fusion Camera System (FCS) nevű új kamerarendszer. A hagyományos térhatású fényképezés elvén működő, a felvételeket két, egymással szinkronban lévő lencsével rögzítő digitális kamerában az objektívlencsék az emberi szemek átlagos távolságának megfelelően helyezkednek el. Az FCS méreteiben és tömegében sem tér el a legmodernebb hagyományos masináktól, így az akciófilmekben megszokott vad kameramozgások is megoldhatóak vele, ellentétben a korábbi 3D-s monstrumokkal. (Kétoptikás felvevőgépekkel már az 1950-es évektől készültek úgynevezett anaglif mozgóképek, amelyek piros és zöld „celofánüveges” papírokuláréval adtak térhatást.)

Az FCS a nagy felbontású (HD) digitális rögzítésnek köszönhetően kiküszöböli a 3D-mozik eddigi legnagyobb hibáját, hogy korábban a két párhuzamos kép elcsúszása szem- és fejfájdító mellékhatással járhatott. De a precíz látványdigitalizáció tette lehetővé az Avatar főszereplői, a Földtől 4,4 fényévnyire található Alpha Centauri galaxisban élő na'vi faj külcsínjének megalkotását is. A szereplők búvárruhához hasonló kezeslábast viseltek, amelyekre a test teljes felületén apró lámpácskákat applikáltak, és ezek fényét 140 digitális kamera rögzítette. A Titanic vizuális kulisszáit megteremtőnél ötszázszor erősebb (10 ezer, egyenként négymagos processzort tartalmazó masinából álló) számítógéppark ezek alapján rajzolta meg a figurákat. Csakhogy nem utólag, hanem valós időben: az Avatar forgatásán a kontrollmonitorokon a szereplők egyből 4-5 méter magas, kék bőrű bennszülötteknek látszottak. Cameron ügyelt a Pandora lakóinak mimikájára is. E célból a telefonos headsetek mikrofonjának helyén egy nagy felbontású apró kamera alig pár centiméteres távolságból vette a színészek szájmozgását, ezt alakították át a számítógépek a holdlakók arcjátékává.