szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Jóval csapadékosabbak voltak a nyarak a középkorban, mint manapság és ezzel nagyban hozzájárultak a 14. századi európai pestisjárvány pusztításához - derítették ki svájci és német szakemberek.

A kutatók több évszázados faépületek gerendáinak és öreg tölgyek évgyűrűinek a vizsgálatával állapították meg, hogy a középkor egyes időszakaiban sokkal több csapadék hullott nyaranta, mint manapság. "A fák évgyűrűi pontos információkkal szolgálnak minden egyes nyár éghajlati viszonyairól, egészen a késő középkorig visszamenőleg" - magyarázta Jan Esper, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem professzora.

A dendrokronológiai kormeghatározási eljárás segítségével a bonni, giesseni, göttingeni, büntgeni és esseri egyetemek munkatársai elsőként tudtak pontos képet festeni az elmúlt ezer év németországi nyarainak száraz és nedves periódusairól. Eredményeiket a Quaternary Science Reviews című tudományos folyóiratban tették közzé.

A szakemberek 953 famintát vizsgáltak meg, amelyek egy részét a németországi Hessen és Alsó-Szászország tartományok faépítményeiből, a többit pedig a Kellerwald-Edersee Nemzeti Park élő fáiból gyűjtötték össze. A legidősebb minta az időszámításunk szerinti 996-ból származik - írja a ScienceDaily című tudományos hírportál.

Az eljárás során a kutatók az épületek tartógerendáinak évgyűrűit összehasonlították a már rendelkezésre álló famintákkal. A gerendák nemcsak a saját korukról, de a több évszázaddal ezelőtti éghajlati viszonyokról is sokat elárultak. "Hiszen ha a nyár nedves, akkor a fák gyorsabban nőnek és a gyűrűik is vastagabbak lesznek" - mondta Esper.

A szakemberek megállapították, hogy Közép-Európában a 13. és 14. század során két esősebb időszak volt, amelyeket 1300 és 1340 között szárazabb nyarak szakítottak meg. "Az 1350 és 1370 közötti időszak csapadékban gazdag volt, és éppen a pestis járvány kirobbanásával esett egy időre" - mondta Ulf Büntgen, a Svájci Szövetségi Erdő, Hó és Tájkutató Intézet (WSL) munkatársa. Az esős korszakot a 15. század végétől a 18. század elejéig egy szárazabb időszak követte, majd az 1700-as évek végén ismét a nedves nyaraké lett a főszerep. A szárazabb éghajlat pedig csupán az elmúlt 200 évben vált jellemzővé.
 
A Yersinia pestis baktérium által okozott bubópestist fertőzött rágcsálókon élő bolhák terjesztik, míg másik válfaja, a tüdőpestis emberről emberre cseppfertőzéssel terjed. A fekete halál (nevét a beteg testén kialakuló feketés színű nedvedző daganatokról kapta) magas lázzal és súlyos hányással jár. A tüdőpestis esetében a tünetek hasonlók, de daganatok nem alakulnak ki.

Járványossá először Ázsiában vált, majd a Közel-Keleten át érkezett Európába. Az első nagy járvány idején, 1347-1351 között az érintett népesség 30-50 százalékát megölte, de ismeretes, hogy voltak települések ahol mindenki meghalt. Napjainkban antibiotikumokkal gyógyítható. Az évente regisztrált 1000-3000 megbetegedésből csupán 100-300 halálos áldozata van.

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!