Anno "Twitter forradalomnak"  titulálták, de ezen még jóformán egy évvel a vitatott az iráni elnökválasztás után is keserűen mosolyognak a viharedzett  megfigyelők.
A közösségi oldalakon megjelenő információk alapján világszerte címlapsztorik születtek a 2009-es iráni választási csalás ellen felszólaló tüntetőkről. A tiltakozók lelkesedése több tízezer Twitter-felhasználót ragadott magával világszerte, akik például nem haboztak, és átállították a helyüket (Location) Teheránra, hogy összezavarják Mahmoud Ahmadinejad csatlósait.

Kapjon a Twitter Nobel-békedíjat...

Az amerikai külügyminisztérium hivatalnokát pedig, aki meggyőzte a Twittert, hogy halasszák el az esedékes szoftverfrissítést a protestálás utánra – egyenesen úgy aposztrofálták, mint az "ember, aki megmentette az Iránt". Bush-kormány egykori biztonsági szaktanácsadója, Mark Pfeifle egyenesen azt javasolta, hogy kapjon a Twitter Nobel-békedíjat  az iráni válság során játszott szerepéért – mutat rá a Guardian összefoglalója.

Hamid Tehrani, a Global Voices nevű blogger hálózat, a világ legnagyobb civil újságírók - bloggerek, aktivisták és technológiai szakemberek - által szerkesztett platformjának perzsa szerkesztője szerint mindez durva túlzás. Úgy véli, az egész a nyugatiak közösségi oldalakkal kapcsolatos fantáziavilágának része, nem az iráni valóságról szól. "A nyugat nem Irán népére figyelt, hanem a nyugati technológia szerepére" - hangsúlyozta. "A Twitter fontos volt a nyilvánosság tájékoztatásában, de a szerepét eltúlozták.”

Tehrani úgy becsüli, mintegy ezer aktív Twitter-felhasználó publikált a  Iránban a választás idején. „Sokan valóban Teheránból tudósítottak, de nem ellenőrizték az információkat, amiket közöltek. Előfordult például, hogy azt írták, 700.000 ember protestált egy mecset előtt, miközben valójában csak hétezer ember gyűlt ott össze.”

A Twitter, Facebook és a YouTube szerepe

Az Oxfordgirl néven publikáló, Oxfordshire-ban lakó iráni írót például rengetegen követték a Twitteren a tiltakozások idején. Ő makacsul ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, miszerint a Twitter igenis segített a tüntetőknek – például azzal, hogy könnyebb volt figyelmeztették őket, hol vannak éppen a biztonsági erők. „Még mindig kapok információkat irániaktól a Twitteren keresztül, de nem zajlik minden zökkenőmentesen” – ismeri el.

Más közösségi média oldalak talán még a Twitternél is fontosabb szerepet játszottak. Victoria Grand, a YouTube stratégiai és kommunikáció vezetője szerint a tiltakozások során az emberek fegyverként tartották maguk előtt a kamerájukat. Pontosan tudták, hogy ha nemzetközi publicitást kap a felvételük, az megvédheti őket – hangsúlyozta. 
  
Előfordulhat, hogy eltúlozták, mennyire erőszakosan lépett el a kormány a tiltakozókkal szemben. De még a legóvatosabb hangok is elismerik, hogy a mobiltelefonokkal készített felvételek sokat segítettek. A YouTube fontos volt, mert az ott publikált felvételek bizonyítékok voltak arra, mi történt valójában – és ezt nehezen lehet cáfolni, bármit állítson is az iráni kormány.

Neda halála a YouTube-on

"A közösségi média nélkül soha senki nem láthatta volna Neda és társai arcát, akit az irániak megöltek vagy megvertek, mert dacoltak a biztonsági erőkkel" – tette hozzá Victoria Grand, utalva a Neda Soltan, a fiatal nő esetére, akinek haláláról felvételt publikáltak a YouTube-on.

Annabelle Sreberny, a londoni School of Oriental and African Studies nemzetközi média és kommunikáció professzora egyetért ezzel. "A Twitter szerepét erősen túlbecsülték. De a YouTube  vagy a Facebook is nagyon fontos volt az információk megosztása szempontjából."

Sreberny, aki éppen a jövő héten szervez konferenciát a nem hagyományos média szerepéről Iránban, hozzáteszi: "Azzal nem vitatkoznék, hogy a közösségi média valóban mobilizálta az irániakat. A legjobban szervezett tüntetők SMS-ben kommunikáltak."

Börtönben a bloggerek

A közösségi média fontosságát jól illusztrálja a kormány válasza. Számtalan weboldalt blokkoltak vagy cenzúráztak Iránban – beleértve a YouTube-ot és a Facebookot is. Az internetet szánt szándékkal lassították. Prominens bloggereket – mint Mohammad Ali Abtahit például elsők között börtönöztek be.

Újabban az úgynevezett iráni "számítógépes hadsereg" megtámadta a reformista weboldalakat, és számtalan fájlt töröltek. Úgy tűnik, a rendszer és annak ellenzőinek online macska-egér játékában az utóbbi hónapokban a kormány kerekedett felül.

"A legjobb weboldalak közül jó néhány most Iránon kívül van" - mondja Sreberny. "Sokan elmenekültek, így ebben az értelemben az "egerek" is egyre jobban hallatják a hangjukat."
A fordulópont február 11 volt, amikor is az ellenzék megpróbálta az 1979-es iszlám forradalom 31. győzelmi évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeket „eltéríteni”. A rendezvényt a rezsim erejének fitogtatására akarták használni, illetve a kormány támogatóinak erődemonstrációja volt.

Tehrani véleménye szerint "Az emberek kezdték felismerni, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a valóságra, ki kell szabadulni az online kreált vizuális buborék börtönéből. A mozgalomnak nem a technológia a sarkalatos pontja, hanem az emberek." 
 
Nagy kérdés, lesz-e jelentős tiltakozás az idei évfordulón

Sreberny szerint más a magyarázat. "Februárra az embereknek elment a kedve attól, hogy folyamatosan tudósítsanak az eseményekről. Nem csak azért, mert a rendszer egyre kíméletlenebb lett, de az ellenzéki mozgalomnak is szüksége van egy lélegzetvételnyi szünetre, hogy továbbra is ki tudjanak tartani, és hogy eldöntsék, mik a legfontosabb követeléseik.”

A következő napok és hetek kulcsfontosságúak az ellenzék számára. A választások és Neda halálának évfordulója is következik.

Oxfordgirl azt mondja: "Nagy kérdés, lesz-e jelentős tiltakozás az idei évfordulón. Nem valószínű, hogy a tavalyihoz hasonló léptékű protestálást szerveznének. Bizonyos szempontból nem is kell, hogy ez történjen, mert a korábbi tiltakozások katalizátorként működtek, és jelentős változásokat értek el.