A levél mindeddig olvashatatlan volt, egyrészt a skót misszionárius hevenyészett kézírása miatt, illetve azért, mert az afrikai bogyós gyümölcsből készült tinta szinte majdnem elmosódott a papíron.

A levelet Livingstone egy közeli barátjának, Horace Wallernak írta, amikor az 1860-as évek végén, az 1870-es évek elején a Nílus folyó forrását kereste Közép-Afrikában. 1866-ban indult útnak. A levél 1871-ben kelteződött, amikor a kutató a jelenlegi Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Bambarre-ban ragadt hosszú időre. Messze volt még céljától, expedíciója tagjainak többsége vagy meghalt, vagy elhagyta a csapatot. Livingstone tüdőgyulladásban, magas lázban és súlyos bőrbetegségben szenvedett.

Mivel nem érkezett külső segítség, hite és meggyőződése ellenére arab rabszolga-kereskedőktől kellett támogatást kérnie. Betegsége és a reménytelenség annyira ledöntötte lábáról, hogy hallucinálni kezdett. "Ekkora majdhogynem megőrült" - mondta Debbie Harrison, a londoni Birckbeck egyetem kutatója.

Amikor otthon már évek óta nem hallottak róla, több keresőcsoport is útnak indult. Végül a Tanganyika-tónál talált rá Henry Morton Stanley újságíró, akit a New York Herald újság küldött felkutatására 1869-ben. A Tanganyika-tó partján 1871 novemberében hangzott el a híres mondat: „Dr. Livingstone, nemdebár?”. 

Stanley volt az, aki a levelet valószínűleg elhozta Wallernak. A dokumentum azóta kikerült a látószögből, mígnem 1966-ben egy aukción bukkant fel, ám akkor már olvashatatlan volt.

A levél része annak a projektnek, amely Livingstone 1870-71-ben írt naplóját akarja eredetiben kiadni.