Az élettér az evolúció végső határa – állapítja meg az a tanulmány, amelyet Sarda Sahney PhD-hallgató és a Bristoli Egyetemen dolgozó kollégái írtak, és amely a Biology Letters nevű tudományos folyóiratban jelent meg.

A tanulmány szerint Charles Darwin tévedhetett, amikor az evolúció fő hajtóerejének a versengést tartotta. Darwin szerint az élő szervezetek uralomra törnek, és közülük csak a legéletképesebbek maradnak fenn.

A niche-teória

Az új kutatás azonban az életteret, az élettér rendelkezésre állását tartja inkább kulcskérdésnek az evolúció szempontjából. A Bristoli Egyetem szakértői az elmúlt 400 millió év történetét elemezték, őslények maradványait vizsgálták, és igyekeztek evolúciós sémákat felvázolni.

Minthogy szárazföldi állatokra koncentráltak – kétéltűekre, hüllőkre, emlősökre és madarakra -, a kutatók rámutattak arra, hogy a biodiverzitás (a fajok sokfélesége) elsősorban a élettér rendelkezésre állásával függött össze elsősorban az idők során. Az élettér-teória, amely az előnyök kihasználásán alapul, és az éppen ezért angol nyelvterületen az úgynevezett ökológiai niche-elméletként is ismert, több tényezőt is figyelembe vesz, így az élelem – bőséges – meglétét és a kedvező élőhelyet is, egyebek mellett.

Lucky break

A nagy evolúciós ugrások, a „szerencsés áttörések” („lucky break”) a bristoli kutatók szerint éppen akkor következnek be, amikor az állatok új életteret fedeznek fel maguknak, ahol korábban nem éltek más állatok. Ilyen „kitörés” vagy áttörés volt, amikor a madarak (ősei) megtanultak repülni, és hirtelen kiszélesedett az életterük, ami hatalmas lehetőségeket nyitott előttük.

Az emlősöknek ugyanezt a lucky breaket a dinoszauruszok kihalása jelentette a bristoliak szerint. Ezen elmélet tehát megkérdőjelezi a korábbi teóriát, miszerint sűrűn lakott élőhelyeken az erőforrásokért folyatott küzdelem jelenti az evolúció fő hajtóerejét.

A BBC megszólaltatta Mike Benton professzort, a tanulmány társszerzőjét is. Szerinte az evolúció általános sémái között éppen ezért nem játszott döntő szerepet a versengés. Amíg ugyanis az emlősök a dinoszaurusz mellett, illetve inkább árnyékában éltek, nem tudták legyőzni azokat. Ám ahogy eltűntek a hatalmas őshüllők, hirtelen betöltötték az üres „evolúciós réseket”, niche-eket, és ma már a Föld bolygót valóban az emlősök uralják.

Egy ellenvélemény

Nem mindenki ért ezzel egyet. Az amerikai Yale Egyetem evolúciós biológiával foglalkozó kutatója, Stephen Stearns professzor például úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a bristoliak evolúciós sémái érdekesek, de az interpretációjuk (értelmezésük) problematikus.

Stearns feltette a kérdést: ha nem az őshüllők lettek volna versenyképesebbek az emlősöknél, miért csak a mezozoikum végén, a dinoszauruszok kihalásakor tudták kiterjeszteni uralmukat az emlősök a Föld nagy részére?

És általában véve is – tett fel újabb kérdést Stearns – mi más lenne az új élettér elfoglalásának a legfőbb hajtóereje, mint a többi állattal való versengés elkerülése?