A nemzetközi kutatócsoportban négy kontinens 21 intézményének 26 asztronómusa vett részt Jelle Kaastra, a Holland Űrkutatási intézet asztrofizikusával az élen. A tudósok az Európai Űrügynökség (ESA) XMM-Newton röntgencsillagászati műholdja felvételei mellett elemezték a NASA Hubble, Chandra és Swift űrteleszkópjai által készített képeket, ahogy a WHT és PARITEL földi telepítésű távcsövekkel is végeztek megfigyeléseket. A csillagászati eszközök sokasága igen széles spektrumú vizsgálatokat tett lehetővé: egyaránt készültek képek infravörös fényben, a látható fény tartományában, ultraibolya fényben, ahogy történtek röntgen- és gammacsillagászati megfigyelések is.

A vizsgált szupermasszív fekete lyuk 500 millió fényévnyire, a Markarian 509 katalógusjelű galaxisban "terpeszkedik". Óriási képződményről van szó, amely a 300 milliónyi naptömegnyi anyagot tartalmaz. Ráadásul a fekete lyuk napról napra növekszik, ahogy folyamatosan "habzsolja fel" az anyagot. A képződményt száz napon át figyelték, ez időszak alatt az objektum "felülmúlta" önmagát – fényessége a szokásos 25 százalékos ingadozás helyett 60 százalékos változásokat "produkált", ami arra utal, hogy óriási turbulenciák keletkeznek a fekete lyuk által beszippantott gázok folyamában. A felvételeken jól látható az is, hogy a gravitációs szörny által beszippantott anyag spirálisan áramlik be a fekete lyukba.

NASA

A megfigyelések azonban az anyag ellentétes irányú mozgását is kimutatták, a gravitációs szörny ugyanis folyamatosan "gázlövedékekkel" bombázza környezetét. Ezek a fekete lyukat tápláló "portartályból" szakadnak ki és óránként több millió kilométeres sebességgel "spriccelnek szét". A tudósok meglepetésére kiderült, hogy a "portartály" 15 fényévnyire található a fekete lyuktól, sokkal távolabb, mint a szakemberek korábban feltételezték. "Régóta viták tárgyát képezi az asztronómusok körében a kiáramló gázok eredete" – jegyezte meg Jelle Kaastra.