Az ifjú Jobs több neves szakember tanácsát és segítségét kérte, közülük ketten meghatározóak: A.C. „Mike” Markkula készítette az üzleti tervet, ő bábáskodott az Apple Computer 1977 januári bejegyzésénél, lett – és maradt – a cég igazgatótanácsának az elnöke, Regis McKenna pedig az Apple almajelének és reklámkampányának a kiagyalója volt.

Az Apple – 22 dolláros kibocsátási árfolyammal – 1980 decemberében jelent meg a tőzsdén, 1983-ban pedig fölkerült a Fortune amerikai gazdasági magazin által az 500 legnagyobb amerikai iparvállalatról készített listára. Néhány újabb, nem túl sikeres modell után 1984. január 24-én mutatták be az Apple Macintosht, amely meghatározta a személyi számítógépek további fejlődésének irányát. (Az elnevezés nem mentes az áthallástól, hiszen az USA északi részén termesztenek egy almafajtát, a McIntosht, amely egy kanadai farmer nevét őrzi.) A Macintosh alkalmazta először a képernyőn a grafikus menürendszert, az ikonokat, az ablakokat, s a gép kezelésében az egeret, ám az ötlet nem Jobsé volt: a grafikus megoldásokat ő is, akárcsak a Microsoft-alapító Bill Gates a Xerox cég Palo Alto-i kutatólaboratóriumában leste el.

A cég élén változások következtek. 1983 áprilisában a PepsiCo-tól átcsábították az Apple élére John Sculleyt, aki átvette a technológiai fejlesztésekbe temetkező Jobstól a vállalat irányítását. 1985 februárjában távozott Wozniak, majd szeptemberben Jobs is, és bejelentették 1200 ember elbocsátását. Két évvel később bemutatták a Mac II-t, ez több olyan szolgáltatást kínált, amelyet az IBM-klónok számára csak a Windows 95 tett lehetővé. 1989 szeptemberében bemutatták az Apple első hordozható laptop számítógépét, a Mac Portable-et, amely 7,2 kilogrammot nyomott, drága volt, s iparági körökben rövidesen baklövésnek is minősítették. Sokkal nagyobb sikert aratott viszont az 1990 októberében megjelent Mac Classic, amely 999 dolláros árával az első alacsony árkategóriájú Apple-számítógép volt. A sikerek hullámán 1991 áprilisában 72,25 dollárral azóta is megdöntetlen rekordot állított föl a részvényárfolyam. Az év októberében mutatták be a PowerBook notebook számítógépet, amely a következő évben már mintegy egymilliárd dolláros forgalmat hozott.

AP

1993-ban Sculleyt az 1980 óta a cégnél dolgozó német származású – pályáját a Siemensnél kezdő – Michael Spindler váltotta föl, aki 2500 alkalmazott, az akkori munkaerő-állomány 15 százalékának az elbocsátásával indította elnöki tevékenységét. Az Apple zuhanását azonban ő sem tudta megállítani, ezért tavaly februárban a National Semiconductortól átcsábított Gilbert F. Amelio lépett a helyébe. Az új főnököt érdekeltté tették a sikerben, hiszen öt év múlva egymillió Apple-részvény megvásárlására lesz opciója. Ehhez azonban sokat kell dolgoznia, hiszen 26,25 dollárért veheti meg a részvények darabját, miközben 18 dollár alatt van az árfolyam az amerikai elektronikus tőzsdén, a NASDAQ-on.

A külön útra lépett Jobs – aki Apple-részvényeiért 100 millió dollárt kapott – öt, vele együtt távozó társával együtt 1985-ben megalapította a NeXT Computert, amelybe befektetőtársként maga mellé megnyerte többek között a Sun Microsystemst és Ross Perot-t is. A NeXT egyetemek és kutatóintézetek számára akart elegáns, nagy teljesítményű számítógépeket gyártani, ám a piaci fogadtatás gyönge volt, s a hardvergyártásról 1993-ban szoftverkészítésre álltak át. Nagyobb sikerrel járt Jobs másik befektetése, a Csillagok háborúja-trilógiát jegyző George Lucastól 1986-ban 60 millió dollárért megvett, nagyfelbontású számítógépes animációval foglalkozó részleg. A Pixar Animation Studios névre keresztelt cég készítette 1995-ben a Walt Disney stúdió Toy Story (Játékháború) című filmjét, ami az első egész estét betöltő, teljes egészében számítógépes animációval létrehozott mű volt (HVG, 1995. december 9.). A filmsikert kihasználva Jobs tőzsdére vitte a Pixart, s megtöbbszörözte vagyonát, ami a Fortune 1996 októberi összeállítása szerint elérte a 470 millió dollárt.

HVG 1997/03  01.18.  34. • Üzleti Élet