Ötzié a világ legrégebbi épségben fennmaradt holttest, a gleccsermúmiára 1991 szeptemberében bukkant két német turista 3210 méter magasságban, az Olaszország és Ausztria határán lévő Ötz-völgyi Alpokban. A kutatók Albert Zink professzor, a bolzanói Múmiakutató Intézet igazgatójának irányításával úgynevezett atomerő-mikroszkóp (AFM) segítségével vizsgálták Ötzi nyílvessző ütötte hátsebének szöveteit. (A mikroszkóp képalkotása a felületet pásztázó tű és a felület atomjai között fellépő erő mérésén alapul, nanoméreteres, azaz a méter milliárdod részét kitevő skálán készít felvételeket.) A tudósok a felvételeken felfedezték olyan testeket, amelyek alakja a vörösvérsejtek benyomott korongjára emlékeztetett.

Ötzi

hvg.hu archív

"Más analitikai módszert is alkalmaztunk, igyekezve kizárni annak a lehetőségét, hogy pollenek, baktériumok, vagy a vörösvérsejtek lenyomata látható a felvételeken" - hangsúlyozta Akbert Zink.

A kutatók az úgynevezett Raman-spektroszkópiát alkalmazták kiegészítésként. A színképelemzési eljárás lényege, hogy a lézerfénnyel megvilágított mintáról visszaszóródó fény hordozza a kémiai információt. A szórt fényt a műszer detektora és jelfeldolgozó egységei alakítják olyan - úgynevezett - Raman-spektrummá, amely csak a vizsgált anyagra jellemző. Az eljárás kimutatta hemoglobin és fibrin, vagyis a véralvadási folyamat "kulcsszereplőinek" jelenlétét az Ötzi hátán lévő sebben. Ez azt jelenti, hogy Ötzi sebesülése után nem halt meg azonnal.

"A fibrin csak friss sebben van jelen, majd lebomlik, így nem állja meg a helyét az a korábbi feltételezés, hogy Ötzivel azonnal végzett volna a nyílvessző" - magyarázta Albert Zink, hozzátéve, hogy az 5300 éves vérminták teljesen olyanok, mint a jelenkoriak. "Nagyon érdekes észlelni, hogy a vörösvérsejtek ilyen sokáig fennmaradhatnak" - jegyezte meg a tudós, akinek reményei szerint a továbbiakban elemezhetik Ötzi enzimjeit, proteinjeit és immunrendszerét is.

A jégember megtalálása óta a tudósok a legkorszerűbb módszerekkel vizsgálják földi maradványait, hogy megismerjék Ötzi életét és halálának körülményeit. A kutatók megállapították, hogy a kora rézkori vadász halálakor 45 éves lehetett, testmagasságát 160 centiméterre, súlyát 50 kilogrammra becsülik és O-ás vércsoportja volt. Erőszakos halált halt, a hátán, a bal lapocka alatt behatoló nyílvessző okozta végzetét.

A februárban közzétett DNS-vizsgálatok adatai arról tanúskodnak, hogy Ötzi barna szemű volt, tejérzékenységben szenvedett és hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre. A jégember volt a Lyme-kórt okozó Borrelia nevű kórokozó első ismert hordozója is. Olasz régészek, akik 2010-ben megvizsgálták Ötzi gyomrának és megtalálási helyének pollentartalmát, arra a következtetésre jutottak, hogy a rézkori vadász másutt hunyt el, mint ahol földi maradványai előkerültek.