A Kepler úgynevezett tranzit módszerrel működik: távoli csillagok fényében rendszeresen fellépő parányi elhalványulásokat regisztrálja, utóbbiakat a nap előtt elhaladó bolygók okozzák - olvasható a Space.com űrkutatási hírporálon.

A Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ és a texasi Délnyugati Kutatóintézet Colorado-állambeli részlegének (Boulder) tudósai a Kepler felvételein a KOI-872 katalógusjelű csillagot és a körülötte keringő bolygót vizsgálták. A planéta 34 nap alatt kerüli meg az anyacsillagot, de a keringési időben parányi eltolódások vannak - egy teljes kör hol két órával többet, hol két órával kevesebbet vett igénybe. A "csillagászdetektívek" így fedezték fel a rendszer második bolygóját, amelynek tömege a Szaturnuszéval egyezik és 57 nap alatt kerüli meg a csillagot, gravitációja okozta a testvérplanéta keringési idejében tapasztalható eltéréseket.

"2005-ben vetődött fel, hogy egy-egy rendszer  fő bolygójának áthaladásában tapasztalható furcsaságok esetében további planétákat kell keresni, de ez az első eset, amikor biztosak lehetünk a módszer eredményességében" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító David Nesvorny, a Délnyugati Kutatóintézet asztrofizikusa.

Amikor a csillagászok még részletesebb elemzésnek vetették alá a rendszert, egy harmadik bolygó létére utaló jeleket is felfedeztek, amely valamivel nagyobb, mint a Föld. "A szuperföldek kategóriájába tartozik és a jelek szerint nagyon közel van a csillaghoz: az égitesten egy év mindössze 6,8 napig tart" - magyarázta David Nesvorsny.