A londoni kirakatpunkok, akik két fontért turisták fényképezőgépe előtt pózolnak, udvariasan és választékos angolsággal szólítják meg a járókelőket, megszegték a törvényt: lázadás helyett együttműködnek. Még üzleti modelljük is van. Bizniszpunkok.

A modell fordítva is működik: maga az üzlet is lehet punkos. Például amikor a cégvezetők szakítanak a hagyománnyal és a jól bevált klisékkel. Teremtenek és rombolnak, mindeközben milliókat csinálnak. Egy vadállat tombol bennük, miközben árad belőlük a „minden mindegy” fíling.

Így nőttek nagyra: Larry Ellison Oracle-vezér, Dietrich Mateschitz Red Bull-feltaláló és Steve Jobs, az Apple nemrégiben elhunyt alapítója. De a brancshoz tartozik Joachim Hunold Air Berlin-főnök, Hasso Plattner SAP-alapító és Jürgen Grossmann, aki egykor két nyugatnémet márkát feccolt egy kivénhedt acélkohóba, felújítatta, és ma az RWE áramóriást vezeti.

A bizniszpunkokat azonban nem mindig lehet első blikkre beazonosítani. A punkoknak kakastaréj-frizurájuk van és szakadt nacijuk, a bizniszpunkok meg öltönyt hordanak. Álcázzák magukat. Persze ők is gondoskodnak harsány akciókról, fikázó interjúkat adnak, és akadnak olyanok is, mint Donald Trump amerikai üzlet- és médiaember, akinek a fején átfésült haja mindenképpen punkos benyomást kelt. Jobban mondva úgy néz ki, mint a Denver klán című amerikai filmsorozat egyik olajbárója. Hajőrülete a „tojok a fejetekre” életérzés művészi kifejeződése.

Nem a hajától lesz bizniszpunk a bizniszpunk. De a cégvezetők mégsem kezdhetik azzal, hogy a Mercedes-csillagot letörik a saját kocsijukról. A punkság a bizniszpunk személyiségében érhető tetten. Ők olyan emberek, akik ki akarnak és mernek törni az átlagból. Önmegvalósításuk része, hogy feltűnőek és sikeresek legyenek. Őket nem érdekli, hogy gazdasági válság van. Az általános panaszáradatban harcolnak tovább a saját projektjükért – na, ez a punk! A válságban is pénzt keresni és gazdagságra vágyni: szintúgy punk. Mert punknak lenni azt jelenti, hogy szembe megy az ember az árral.

És mindeközben még profitot is lehet termelni. A punk ötlete végül is nem egy ütött-kopott kalyibában született, hanem a londoni King’s Road egyik butikjában. Amit maga Malcolm McLaren, az egykori képzős egyetemista, a Sex Pistols későbbi menedzsere tákolt össze. Ő volt az egyik első bizniszpunk, aki Rodolfóként bűvészkedett a „művészet” és „marketing” kategóriákkal. McLaren pénzt teremtett a káoszból, amikor szakadt nacikat és az önpusztító identitás más kellékeit árusította ki, ráadásul az egész vállalkozást képes volt művészetként eladni.

Ha kíváncsi rá, hogyan fertőzte meg McLaren az üzleti világot, kik tették magukévá és vallják a mai napig a punk hozzáállást, ha szeretné megismerni azoknak külföldi és hazai vállalkozóknak a történetét, akik a siker érdekében hajlandók voltak keményen dolgozni és merészen játszani kompromisszumok nélkül, a HVG Extra Business magazin önnek szól.