Nyolcvan éve eltűnt virágot találtak a nyíregyházi erdőben

NagyezerjófűWikipediaSzigetvári Csaba, a helyi E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület projektvezetője csütörtökön elmondta az MTI-nek, hogy utoljára, 1932-ben a híres botanikus professzor Boros Ádám talált nagyezerjófüvet a Sóstói erdőben, azóta senki sem jelezte a növény előfordulását. Most viszont virágba borult egy tő a kipusztultnak hitt, a népi gyógyászatban is használt növényből, mintegy jelezve, hogy még nem tűnt el teljesen a híres nyírségi erdőből.A projektvezető szerint a természetvédők reménykednek, hogy a mintegy 370 hektáros erdő eldugott helyein további példányok is lehetnek még, amelyek szintén elkerülték a virágszedők figyelmét. A nagyezerjófű ugyanis rendkívüli szépséggel bír, rózsaszín-fehéres, halványlila csíkozású virágszirmai, 3 centiméteres, ívesen kiálló és lehajló porzói igen mutatósak. Ráadásul különlegessé teszik a növényt a szárain, bimbóin és a termésén található bordó-, illetve a kőrisére emlékeztető levelein lévő fekete pontszerű mirigyek. Ezek a mirigyek olajtartók, és bennük illóolaj van. A nagyezerjófűre rátaláló gyűjtők így magukkal viszik a látványosan szép növényt, még akkor is, ha tudják, hogy erős bőrgyulladást okoznak az olajai. A hozzá érőkön napfény hatására csúnya vízhólyagok képződnek, ami bizony nem kis égő fájdalommal jár.A növény május-júniusban virágzik, és olyankor igen feltűnő környezetében. Vegetatív állapotában viszont könnyű összetéveszteni a kőrisek fiatal csemetéivel, és ez szerencsére akkor rejtetté teszi. A Sóstói-erdőben újra virító növény is lehullatta már szirmait, így nem fenyeget az a veszély, hogy rátalál valaki és elviszi a területről.A Közép-és Dél-Európában, valamint Kis-Ázsiában honos, 60-100 centiméter magasra is megnövő nagyezerjófüvet régen a népi gyógyászatban főként sebek és reuma kezelésére használták. A citrusfélékkel rokon növény Magyarországon a sziklagyepeken, hegylábaknál, löszvidékek füves pusztáin, illetve cserjésekben, valamint ritkás, fényben gazdag erdőkben fordul elő. A Nyírségben egykor a száraz homoki tölgyesekben volt az élőhelye, mára azonban szinte kipusztult onnan. A Sóstói-erdő mellett a dél-nyírségi tölgyesekben maradt meg néhány példánya - hírmondónak.