A szalakóták száma egész Európában jelentősen csökkent, a faj több nyugat-európai országban kipusztult. A Kárpát-medencei állomány egyelőre stabil, így védelme, megőrzése kifejezetten fontos.
Az MME szakemberei egy LIFE+ projektben tizenhárom madarat láttak el jeladóval az elmúlt két hétben, de a tervek szerint a nyomkövetővel felszerelt madarak száma eléri majd a százat.
A miniatűr jeladókkal a faj költőhelyeiről vonulási szokásairól kaphatnak pontos adatokat. A madarak mozgását a bárki nyomon követheti az interneten.
A Kárpát-medencei szalakóták vonulási útvonalai és telelőterületei szinte egyáltalán nem ismeretesek. A hagyományos madárgyűrűzés segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés idején fenyegető veszélyforrásokról sincs elég információ.
A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás és az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár tizenötezer kilométeres út alatt sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza.
A madarak egészségének védelme miatt a napenergiával működő jeladók nem lehetnek nehezebbek a testsúlyuk 3-5 százalékánál. A szalakóták testsúlya átlagosan 130-180 gramm között mozog, a vonuláskutatásban használt Argos rendszerű PTT-jeladó mindössze 4,5 grammot, az élőhely-preferencia vizsgálata során használt GPS-műszer 5,5 grammot nyom, így egyik készülék sem zavarja a madarakat mindennapi életükben.
