A téma első és egyben legérdekesebb tudományos ténye: a csípős paprika nem csípős. Tényleg nem, csupán mi, emberek érezzük annak, köszönhetően a csípős paprikafélékben megtalálható kapszaicinnak. Minél több van belőle, annál csípősebb a paprika, ezért hozták létre a Scoville-egységet, amellyel mérik, hogy mennyi kapszaicint tartalmaz egy paprika. A világ legerősebb paprikáiban akár 1 millió egység is lehet ez a mennyiség.
Ez az a színtelen, szagtalan, kristályos anyag ingerli a szánkban és testünk más részeiben is megtalálható TRPV1 receptorokat. Ezek azok a receptorok, amelyek például túl forró tea vagy leves lenyelése után is kellemetlen érzést okoznak.
Ezt az anyagot kellene semlegesíteni, ha túl csípős a paprika, vagy valamilyen csípős ízesítésű étel. Ilyenkor szoktak sokan vizet inni, de ezzel egyáltalán nem javítanak a problémán, legfeljebb az idő múlása miatt érzik úgy, hogy hatásos volt. Na de akkor mi tudja gyorsan enyhíteni a kellemetlen hatást? A tej.
Mivel a kapszaicin kémiailag apoláris jellegű, így a poláris víz semmilyen hatást nem vált ki. Apoláris ellen csak apoláris jellegű folyadék hatásos, a tej pedig a benne lévő zsírok miatt pont ilyen, így gyorsan enyhíti a túl csípős étel okozta kellemetlenséget.
