Ami a repülésben természetes, az a tengereken még mindig nem működik: hiányosak a hajók összeütközését megelőző rendszerek.
Ha a John S. McCain romboló repülőgép lenne, akkor talán nem esett volna ütközés áldozatául tíz tengerésze. Az amerikai hadihajó oldalát a múlt héten hasította fel egy libériai tankhajó az éj sötétjében. Amikor a The New York Times utánajárt, hogyan eshet meg ilyesmi a technika mai állása mellett, akkor kiderült: a hadihajókra nem vonatkozik az a nemzetközi szabály, hogy a hajó köteles folyamatosan sugározni a helyzetét, az útirányát és a sebességét. A hadititkok bűvöletében élő kapitányok pedig többnyire élnek is ezzel a könnyítéssel. A kereskedelmi hajók éjszaka már csak azért is alaposan kivilágítják magukat, hogy idejében észrevegyék a kalózokat, a hadihajóknak viszont erre nincs szükségük, őket úgysem támadják meg a martalócok. Sőt ezeket a hajókat olyan szürkére festik, hogy beleolvadjanak a tengerbe, és egyre többen (köztük a John S. McCain) olyan bevonatot kapnak, amely eltéríti a radarsugarakat.
A Szingapúr környéki rendkívül zsúfolt vizeken, a Malaka-szoros bejáratánál, ahol a múlt heti ütközés történt, a kereskedelmi és a hadihajók is többnyire kikapcsolják a riasztórendszereket. Ezek ugyanis akkor sípolnak, amikor egy mérföldön belül hajót észlelnek, ahol tehát nagy a forgalom, ott szinte folyamatosan jeleznének, ami nem sokat segít. Ilyenkor válik jelentőssé az, hogy a hadihajókat a radar is kevésbé mutatja. Megesik ezért, hogy a kapitányok a csúcsforgalomban igen hagyományos módon navigálnak: a hajó orrába küldenek két embert, azok pedig rádión jelzik a hídnak, ha kerülni kell. Nem kevésbé hagyományos megoldás, amit az amerikai lap idézett egy szingapúri hajózási szakértőtől: „defenzív vezetésre lenne szükség a tengereken is”.
Míg az utasszállító repülőgépeket – legalábbis a világ forgalmasabb részein – kötelező felszerelni elektronikus ütközésgátló rendszerekkel, az illetékes ENSZ-intézmény, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) óvakodik ilyen előírásoktól. Csak fokozná a zavart, vélik, hogy a fejlődő országok hajótársaságai úgysem tudnák teljesíteni a követelményeket. Érdekes paradoxon, hogy mégis megkezdték az ilyen rendszerek fejlesztését, mert az önvezető autók mintájára javában folynak a kísérletek az automata hajókkal.
Mindezek a közlekedésbiztonsági kérdések akkor is fontosak, ha időközben azt a szörnyű gyanút szellőztetik meg egyes lapok (köztük a londoni The Times), hogy kibertámadás érhette a rombolót. Táplálja a gyanút, hogy a tankhajó az ütközés előtt váratlanul és indokolatlanul irányt változtatott. Mivel az idén már négy amerikai hadihajó-baleset történt, és mindegyik az ázsiai vizeken, a spekulációk Kínát sejtik a háttérben.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
