Donald Trump: Lebombázott az USA három iráni atomlétesítményt
Az amerikai elnök békekötésre szólította fel a teheráni vezetést, ellenkező esetben sokkal nagyobb támadást helyezett kilátásba.
Kevesebb bogár tapad nyaranta a szélvédőkre – vették észre az utóbbi években az autósok, és ezzel nem voltak sokkal tájékozatlanabbak, mint maguk a tudósok. Egészen mostanáig, amikor szokatlan szakmai publikáció rázta meg a biológusok és a környezetvédők világát. Annyira, hogy már-már a globális felmelegedéshez hasonló katasztrófaként beszélnek a váratlanul nagynak tűnő, rejtélyes rovarpusztulásról. Egyenesen az Armageddont, a bibliai világvégét emlegette Dave Goulson, az angliai Sussexi Egyetem professzora. Igaz, nem teljesen elfogulatlanul: ő a nagy port kavaró októberi publikáció egyik szerzője. Akik a felmelegedéshez hasonlítják a jelenséget, abban látnak erős párhuzamot, hogy eleinte keveseknek tűnik fel, ami zajlik, vita is folyhat a dolog jelentőségéről – ám mire évtizedek elteltével megszületnek a meggyőző tudományos eredmények, már késő lehet, de legalábbis nehéz visszafordítani a folyamatot.
Pedig a szóban forgó kutatás első pillantásra unalmasnak és helyi érdekűnek tűnhet
A krefeldi entomológiai egyesület, azaz amatőr biológusok egy csoportja 63 rovarcsapdát állított föl Németország több vidékén, természetvédelmi területeken. Német, holland és brit egyetemi tudósok támogatásával 1989 óta kitartóan méricskélték, mennyi rovar esik foglyul a sátorszerű Malaise-csapdákban. Bár ez csak szúrópróbának tekinthető, a Plos One című folyóiratban közzétett, valóban meghökkentő eredmény az, hogy negyedszázad alatt átlagosan 76 százalékkal csökkent a repülő rovarok mennyisége, szakszerűbben szólva a csapdákban maradó biomassza tömege. Bármilyen furcsa is, ez a munka az első a maga nemében. Világszerte nem volt eddig ehhez fogható bizonyítéka az amúgy már sejtett rovarpusztulásnak. A 27 évnyi mérlegelés jelentősége, hogy ezzel kizárható a szokásos – és nem is csekély – rövid távú ingadozások hatása.
A rovarok élete aligha a mérések helyszínén, a természetvédelmi területeken van nagy veszélyben. Valószínűleg az történik, hogy egyre több egyed nem tér vissza a környező mezőgazdasági vidékekről. Bár az okokról egyelőre csak spekulálni lehet, feltehető, hogy ezúttal nem a globális felmelegedés a bűnös, elvégre a melegebb nyarak éppen hogy kedveznének a rovaroknak, a létszámcsökkenés pedig több helyen éppen nyaranta volt vészesebb.
A további kutatásokat követelő gyanú most inkább a mezőgazdasági tömegtermelés módszereire, főképpen a vegyszerekre terelődik. Például olyan nitrogénvegyületekre, amelyek a műtrágyákból – meg persze a kipufogókból és a gyárkéményekből – kerülnek a levegőbe. Nem kevésbé gyanúsak a növényvédő szerek, különösen a neonikotinoidok, amelyek idegméregként hatnak az állatokra, és amelyeket már évek óta összefüggésbe hoznak a méhek több országban tapasztalt pusztulásával.
Malaise-csapda egy erdőben. Jön az Armageddon
AFP / BIosphoto / Christophe Sidamon-Pesson
Rovarvész, politikai tehetetlenkedéssel súlyosbítva
A felmelegedéssel vont párhuzam nemcsak azért helytálló, mert mindkét esetben évtizedekbe telik, amíg a gyanú tudományos bizonyossággá válik, hanem azért is, mert a rovarpusztulás is vészterhes következményekkel járhat. A vadon élő növények nagyjából 80 százalékát rovarok porozzák be. A madárfajok körülbelül 60 százaléka rovarokkal táplálkozik. A mostani kutatás egyik holland résztvevője, Hans de Kroon, a Radboud Egyetem munkatársa szerint a vizsgálódásuk új fényben tünteti fel azt, hogy világszerte több helyen megfigyelték a rovarevő madarak és emlősök megfogyatkozását.
Csakhogy: a német–holland–angol kutatás sem tud biztosat a pusztulás okairól. Amíg pusztán a gyanú él, aligha akad kormány vagy nemzetközi szervezet, amely korlátozná vagy betiltaná valamelyik vegyszert. Még az is lehet, hogy amire hosszú távú kutatásokkal pontosan megállapítják a pusztulás okát, jóformán elfogynak a rovarok a Földön – latolgatta a hamburgi Die Zeit hetilap, amely nemrég címlapsztorit szentelt a rovarvész körüli politikai tehetetlenkedésnek.
Mindenesetre kormányközi testületet – a klímakonferencia mintájára – erre is létrehoztak már. 2012-ben alapították, központja Bonnban van. Illetékessége a biodiverzitás, megjegyezhetetlen angol nevének rövidítése IPBES. Tavaly tavasszal tette közzé első jelentését, benne azt a figyelmeztetést, hogy a növények beporzóit egyre nagyobb veszélybe sodorják az emberek, leginkább a mezőgazdasági vegyszerek féktelen alkalmazásával. Ehhez szolgáltattak most váratlanul csattanós bizonyítékot a krefeldi rovarfigyelő hobbisták.
