Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) és a dániai Koppenhágai Egyetem szakemberei víz- és halmintákat gyűjtöttek be a zátony térségéből, hogy megmérjék a mikrohulladékok – ember által "termelt" hulladék, amely kisebb 5 milliméternél – koncentrációját. A kutatók a vízfelszínről begyűjtött 22 minta mindegyikében, a vizsgált 60 sárga korallsügérből 57 szervezetében mutattak ki ilyen hulladékot.

[30-45 méteres mélységben váratlan csodákat rejt a Nagy-korallzátony]

A begyűjtött mikrohulladék 86 százaléka mikroszál, 14 százaléka egyéb mikrorészecske, köztük szatyrokból, flakonokból és ipari csomagolóanyagból származó műanyag volt.

Az intézet munkatársa, Frederieke J. Kroon szerint nem teljesen egyértelmű, hogy a mikrohulladékok milyen úton kerülnek a Nagy-korallzátony térségébe. A parthoz közeli zátonyok esetében a folyókból kiáramló vizek lehetnek a felelősek, ám a parttól távolabb elterülő zátonyok esetében nagyobb talányt jelent a hulladékok forrása. Kroon szerint a nyílt vízben lévő zátonyoknál szóba jöhet a szándékos vagy akaratlan szennyezés lehetősége, a zátonyok térségében közlekedő hajók szennyvízének kiengedése, vagy akár a légköri és óceáni áramlatok hosszú távú "tevékenysége".

[-90 százalék: drasztikus csökkenést vettek észre a Nagy-korallzátonynál]

A szakember megjegyezte, hogy a kutatók által eddig megvizsgált összes tengerterületen kimutathatóak voltak a mikrohulladékok, amelyeknek környezetre gyakorolt hatása ugyanakkor egyelőre még nem tisztázott.

Ha máskor is értesülni szeretne a környezetünkkel kapcsolatos hírekről, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.