Egy szegény festő három gyereke közül a legidősebbként született Zürichben. Eleven szellemi környezetben nevelkedett, apja önkifejezésre, kreativitása kibontására bátorította a művészetek iránt fogékony fiút. Gyakran mulattatta magát egy, a svájci gyerekek körében még ma is népszerű játékkal, ami miatt barátaitól a Klex (tintapaca )becenevet kapta.

A tintapöttyözött, majd összehajtott, lenyomott papírlapon szimmetrikus, utánozhatatlanul egyedi figurák válnak láthatóvá, melyek a szemlélő fantáziájától függően nyerhetnek jelentést.

A művészi és a természettudományos pálya között vívódó Rorschach a neves biológus Haeckel tanácsára a tudományos pálya mellett döntött. Rövid geológiai és botanikai tanulmányokat követően Bernbe járt orvosi egyetemre, diplomát 1909-ben a Zürichi Egyetemen pszichológiából szerzett. Ezt követően pszichiáterként kezdett dolgozni és megnősült, Svájcban élő orosz egyetemi osztálytársnőjét, Olga Stempelint vette el, akitől két gyereke született. Feleségével 1913-ban Oroszországba költöztek, ahol egy magánklinikán vállalt állást, de a következő év nyarán, az első világháború kitörésekor hazaköltöztek. Rorschach a Walden Pszichiátriai Egyetem rezidenseként helyezkedett el, 1915-ben a Herisau Elmegyógyintézet társigazgatójává nevezték ki, és itt is dolgozott egészen haláláig.

Hermann Rorschach és felesége, Olga Stempelin

HVG Könyvek

1919-ben kiemelkedő munkájáért a Svájci Pszichoanalitikus Társaság alelnökének választották meg. 1921-ben jelent meg Pszichodiagnosztika című könyve, amelyben ismertette tintafolt-tesztjét. A munkával már két évvel korábban végzett, de a kiadásra várnia kellett, ráadásul a kiadó által engedélyezett tíz tábla elmosódott a nyomdahibás könyvben.

Rorschach kétségbeesését az ábrák „hibáiban” rejlő lehetőség öröme kompenzálta, amelyek egészen új értelmezési irányt adtak a tesztnek, lelkesedése azonban csak a kötetről megjelent értetlenkedő és lesújtó recenziókig tartott.

Egy évvel a nevét világhírűvé tevő mű megjelenése után vakbélgyulladást kapott, a súlyos fájdalmak ellenére későn fordult orvoshoz, és 1922. április 2-án, 37 évesen hashártyagyulladásban meghalt.

Rorschachra Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete mellett Carl Jung munkássága gyakorolt nagy hatást, elsősorban utóbbinak a tudatalatti feltárását célzó szóasszociációs tesztjei, melyekben a véletlenszerű ingerszóra adott késlekedő válaszból igyekeztek valamiféle elfojtás jelenlétére következtetni. Ezen a ponton gyermekkori játékának tintapacái tudományos problémaként jelentek meg Rorschach előtt: miért látnak ugyanabban a tintafoltban sokan egészen különböző dolgokat? Érdemes megjegyezni, hogy korábban mások is kísérleteztek tintapacával, akiknek a munkáit ismerhette a svájci pszichiáter. Justinus Kerner német orvos 1857-ben megjelent népszerű kötetének verseit egy tintapaca inspirálta, illetve a lengyel-svájci Szymon Hens és a farncia Alfred Binet – az első intelligenciateszt megalkotója – is használt pacnikat kutatásai közben.

HVG Könyvek Kiadó - Rorschach

A tintafoltteszt és az észlelés rejtélyei Hermann Rorschach pszichiáter az I. világháború alatt egy eldugott svájci elmegyógyintézetben kidolgozta tíz tintafoltból álló képsorozatát, amely az emberi elme kifürkészésére alkalmas kísérletének alapja lett. Miközben a futurizmustól a dadaizmusig magába szívta a korszak számos művészeti irányzatát, Rorschach éveken át tusázott Freud és Jung elméleteivel.

A teszt kidolgozásában képzőművészeti és pszichoanalitikus érdeklődését kombinálta Rorschach. Kísérletképpen iskolás gyerekeknek mutatott tintafoltszerű rajzokat, majd elemezte a képek mibenlétét firtató kérdésére kapott válaszaikat. Később tizenöt véletlenszerű szimmetrikus festékfoltot mutatott háromszáz beteg és száz egészséges embernek, akiknek értelmezniük kellett a látottakat. A válaszok elemzéséből a személyiség bizonyos vonásaira következtetve összefüggéseket keresett az érzékelési teljesítmény, az intelligencia, az érzelmi-indulati állapot és más személyiségjegyek között.

A képzelet rugalmasságának vizsgálatára kiválóan alkalmas módszer igen széles körben elterjedt. A Rorschach-teszt tíz, tintafoltokat ábrázoló táblából áll, ötön fekete, kettőn fekete és piros, hármon többszínű foltok láthatók – a vizsgált személynek azt kell elmondania, mit lát a foltokban. A pszichológusok a tesztek alapján következtetnek a páciens képzeletvilágára anélkül, hogy direkt kérdéseket tennének fel. A rendszeresen megismételt vizsgálatokkal követhetik a beteg gyógyulását, gyermekek esetében pedig a fejlődés ütemét.

Az 1960-as évekre a Rorschach-teszt a legszélesebb körben alkalmazott projektív-személyiségtesztté vált az Egyesült Államokban.

A módszerrel kapcsolatban ugyanakkor sokan régóta hangoztatják kételyeiket, mondván, az nem feltétlenül vezet objektív eredményhez, hiszen befolyásolhatják a páciens teszttel kapcsolatos előzetes ismeretei, legyen szó a világhálón bárki számára elérhető, a teszt során alkalmazott képekről, vagy azok ugyancsak nyilvános kiértékelési szempontjairól, amelyek megítélése ráadásul még a pszichológián belül sem tekinthető egységesnek. Az sem teljesen egyértelmű, hogy a tesztben adott válaszok a vizsgált személy, vagy éppen a vizsgáló fantáziájáról árulkodnak-e inkább. Voltaképpen tehát a teszt eredménye elsősorban egy vázlatos személyiségrajznak tekinthető, amelynek az érvényességét és pontosságát a szakember más módszerekkel is ellenőrzi.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.