Beült egy búvárgömbbe, aztán lemerült 11 ezer méter mélyre a tenger fenekére
Száz éve, 1922. július 28-án született Jacques Piccard svájci tengerkutató, aki saját építésű merülőhajóján elsőként érte el a Föld legmélyebb pontját, a Csendes-óceánban fekvő, 11 kilométer mély Mariana-árok fenekét.
MTI
Jacques Ernest-Jean Piccard tudóscsaládba született: nagyapja a Bázeli Egyetem kémiatanszékét vezette, apja, a fizikus és mérnök August Piccard pedig azzal írta be nevét a tudománytörténetbe, hogy 1932-ben az általa konstruált túlnyomásos alumínium kapszulában, egy héliummal töltött ballon segítségével elsőként emelkedett fel a sztratoszférába, 16 940 méter magasra.
Jacques a második világháború utolsó évében a francia hadseregben szolgált. Félbehagyott közgazdász tanulmányait 1946-ban fejezte be a Genfi Egyetemen, ahol két évig tanított, közben apjának segített egy mélytengeri búvárgömb tervezésében. A görög bathüsz (mély) és szkafosz (hajó) szavakról batiszkáfnak elnevezett szerkezet első változata 1948-ban készült el, de első – még ember nélküli – próbamerülése során megsérült. A tapasztalatok felhasználásával 1953-ra elkészült FRNS-3 a következő évben, a francia haditengerészet által finanszírozott kísérletben 4050 méterre ereszkedett le az Atlanti-óceánban Szenegál partjai mellett, ezt a rekordot csak 1959-ben döntötte meg a két Piccard által épített második batiszkáf, a Trieste.
Don Walsh és Jacques Piccard a merülőhajóban
Nationaal Archief
A Trieste mintegy 50 tonnát nyomott és 18 méter hosszú volt, a ballaszttartályok alatt középen elhelyezett kutatógömb oldalai 12 centiméter vastag acélból készültek, a megfigyelést nyomásálló plexi üvegablakon keresztül, reflektor segítségével, szabad szemmel végezték. A búvárhajóval apa és fia 1953-ban 3150 méterre ereszkedett a tengerbe, ami akkor rekordnak számított. Jacques ekkor már, magántanári állását feladva, minden idejét a kutatásnak szentelte. Anyagi támogatást a mélytengeri merülés különböző felhasználási lehetőségeit vizsgáló amerikai haditengerészettől kapott, amely 1958-ban megvásárolta a batiszkáfot, őt pedig tanácsadóként alkalmazta. Miután a tökéletesített Trieste 17 hónap alatt 22 sikeres merülést végzett és három mélységi rekordot döntött meg, Piccard és társai a legmerészebb célt tűzték ki:
el kell jutniuk a Föld legmélyebb pontjára, a Guam közelében található Mariana-árok fenekére.
Jacques Piccard és az amerikai Don Welsh hadnagy 1960. január 23-án indult a Mariana-árok Challenger Deep nevet viselő részére, a batiszkáf berendezés ezúttal nem szállított és kísérleteket sem hajtott végre – az egyetlen cél annak bebizonyítása volt, hogy a küldetés végrehajtható. A két kutató sikeresen leszállt a 10 911 (más mérések szerint 11 034) méter mély tengerfenékre, ahol új laposhalfajtát és rákokat is láttak. Ez önmagában is szenzációs felfedezésnek számított, mivel a biológusok sokáig úgy vélték, hogy a szélsőséges körülmények – a magas nyomás, az oxigén hiánya, a szűkös tápanyag- és energiaforrás – miatt ez a mélység alkalmatlan bármilyen életforma megtelepedésére. Miután repedéseket fedeztek fel az ablakon, húsz perc után a visszatérés mellett döntöttek, a felszínt baj nélkül sikerült elérniük. A világszenzációnak bizonyult merülés részleteiről Piccard nagysikerű könyvben számolt be.
Mivel a Trieste fenntartása és működtetése jelentős költségeket emésztett fel, ugyanakkor mintavételre vagy fotók készítésére alkalmatlan volt, 1961-ben nyugdíjazták. Egy átépített változata később két elveszett amerikai nukleáris tengeralattjáró maradványait is megtalálta.
Piccard másik nagy kutatói teljesítményeként 1969-ben sodródó merüléssel egy teljes hónapon át követte a Golf-áramlatot, mintegy 3000 kilométeren keresztül. Küldetése alatt a hattagú nemzetközi legénység fontos akusztikai méréseket és szonikus kísérleteket végzett. Maga a svájci kutató legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy életre bukkant a Mariana-árok fenekén, aminek következményeként betiltották az atomhulladék eltemetését a tengeri árkokban.
Jacques Piccard 1979-ben
Nationaal Archief
Fia, Bertrand Piccard pszichiáter lett, de szintén jeles felfedező, kutató és környezetvédő. Hozzá is fűződik rekord: 1999-ben Brian Jones másodpilóta társaságában ő repülte először körbe a Földet léghajóval leszállás nélkül, az út megtételéhez nem egészen húsz napra volt szükségük. Ugyanezt az utat 2015-ben André Borschberg társaságában napelemes repülőgéppel – a Solar Impulse 2-vel – is megtette. A huszonhárom napos utazás után azt mondta: útjuk nem a repülés, hanem a tiszta energiát felhasználó repülés történetében egyedülálló.
A kizárólag napelemmel hajtott Solar Impulse 2 több szakaszban teljesítette világkörüli útját. Most leszállt - jöhetnek a követői.
A technika szerelmeseként Jacques Piccard több búvárhajót is épített közepes mélységekre, és 82 éves koráig maga is használta őket. 2008. november 1-jén, 86 évesen hunyt el Genfben, és az egyik utolsó nagy felfedezőként méltatták.
„Én itt már minden »hülyére« szavaztam. Értelmes, világlátott, anyagilag stabil helyzetben lévő embernek szerintem tilos politikai párt közelébe mennie itthon” – mondja a magyar „orr”. HVG-portré.