Jacques Ernest-Jean Piccard tudóscsaládba született: nagyapja a Bázeli Egyetem kémiatanszékét vezette, apja, a fizikus és mérnök August Piccard pedig azzal írta be nevét a tudománytörténetbe, hogy 1932-ben az általa konstruált túlnyomásos alumínium kapszulában, egy héliummal töltött ballon segítségével elsőként emelkedett fel a sztratoszférába, 16 940 méter magasra.

Jacques a második világháború utolsó évében a francia hadseregben szolgált. Félbehagyott közgazdász tanulmányait 1946-ban fejezte be a Genfi Egyetemen, ahol két évig tanított, közben apjának segített egy mélytengeri búvárgömb tervezésében. A görög bathüsz (mély) és szkafosz (hajó) szavakról batiszkáfnak elnevezett szerkezet első változata 1948-ban készült el, de első – még ember nélküli – próbamerülése során megsérült. A tapasztalatok felhasználásával 1953-ra elkészült FRNS-3 a következő évben, a francia haditengerészet által finanszírozott kísérletben 4050 méterre ereszkedett le az Atlanti-óceánban Szenegál partjai mellett, ezt a rekordot csak 1959-ben döntötte meg a két Piccard által épített második batiszkáf, a Trieste.

Don Walsh és Jacques Piccard a merülőhajóban

Nationaal Archief

A Trieste mintegy 50 tonnát nyomott és 18 méter hosszú volt, a ballaszttartályok alatt középen elhelyezett kutatógömb oldalai 12 centiméter vastag acélból készültek, a megfigyelést nyomásálló plexi üvegablakon keresztül, reflektor segítségével, szabad szemmel végezték. A búvárhajóval apa és fia 1953-ban 3150 méterre ereszkedett a tengerbe, ami akkor rekordnak számított. Jacques ekkor már, magántanári állását feladva, minden idejét a kutatásnak szentelte. Anyagi támogatást a mélytengeri merülés különböző felhasználási lehetőségeit vizsgáló amerikai haditengerészettől kapott, amely 1958-ban megvásárolta a batiszkáfot, őt pedig tanácsadóként alkalmazta. Miután a tökéletesített Trieste 17 hónap alatt 22 sikeres merülést végzett és három mélységi rekordot döntött meg, Piccard és társai a legmerészebb célt tűzték ki:

el kell jutniuk a Föld legmélyebb pontjára, a Guam közelében található Mariana-árok fenekére.

Jacques Piccard és az amerikai Don Welsh hadnagy 1960. január 23-án indult a Mariana-árok Challenger Deep nevet viselő részére, a batiszkáf berendezés ezúttal nem szállított és kísérleteket sem hajtott végre – az egyetlen cél annak bebizonyítása volt, hogy a küldetés végrehajtható. A két kutató sikeresen leszállt a 10 911 (más mérések szerint 11 034) méter mély tengerfenékre, ahol új laposhalfajtát és rákokat is láttak. Ez önmagában is szenzációs felfedezésnek számított, mivel a biológusok sokáig úgy vélték, hogy a szélsőséges körülmények – a magas nyomás, az oxigén hiánya, a szűkös tápanyag- és energiaforrás – miatt ez a mélység alkalmatlan bármilyen életforma megtelepedésére. Miután repedéseket fedeztek fel az ablakon, húsz perc után a visszatérés mellett döntöttek, a felszínt baj nélkül sikerült elérniük. A világszenzációnak bizonyult merülés részleteiről Piccard nagysikerű könyvben számolt be.

Mivel a Trieste fenntartása és működtetése jelentős költségeket emésztett fel, ugyanakkor mintavételre vagy fotók készítésére alkalmatlan volt, 1961-ben nyugdíjazták. Egy átépített változata később két elveszett amerikai nukleáris tengeralattjáró maradványait is megtalálta.

Piccard másik nagy kutatói teljesítményeként 1969-ben sodródó merüléssel egy teljes hónapon át követte a Golf-áramlatot, mintegy 3000 kilométeren keresztül. Küldetése alatt a hattagú nemzetközi legénység fontos akusztikai méréseket és szonikus kísérleteket végzett. Maga a svájci kutató legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy életre bukkant a Mariana-árok fenekén, aminek következményeként betiltották az atomhulladék eltemetését a tengeri árkokban.

Jacques Piccard 1979-ben

Nationaal Archief

Fia, Bertrand Piccard pszichiáter lett, de szintén jeles felfedező, kutató és környezetvédő. Hozzá is fűződik rekord: 1999-ben Brian Jones másodpilóta társaságában ő repülte először körbe a Földet léghajóval leszállás nélkül, az út megtételéhez nem egészen húsz napra volt szükségük. Ugyanezt az utat 2015-ben André Borschberg társaságában napelemes repülőgéppel – a Solar Impulse 2-vel – is megtette. A huszonhárom napos utazás után azt mondta: útjuk nem a repülés, hanem a tiszta energiát felhasználó repülés történetében egyedülálló.

Szép teljesítmény 40 000 km-t lerepülni, főleg 0 üzemanyaggal

A kizárólag napelemmel hajtott Solar Impulse 2 több szakaszban teljesítette világkörüli útját. Most leszállt - jöhetnek a követői.

A technika szerelmeseként Jacques Piccard több búvárhajót is épített közepes mélységekre, és 82 éves koráig maga is használta őket. 2008. november 1-jén, 86 évesen hunyt el Genfben, és az egyik utolsó nagy felfedezőként méltatták.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.