Áttörést hozhat egy elviselhetetlen fájdalommal járó népbetegségben a Debrecenben most felfedezett összefüggés

A Debreceni Egyetem kutatói elsőként írták le, hogy a mechanikai ingerek a fejlődő porcsejtek biológiai órájának szinkronizálása révén fejtik ki a porcképződést elősegítő hatásukat – áll az intézmény közleményében. E szerint a vizsgálat eredményei

új, hatékonyabb gyógymódokhoz, a porckopás elleni kezelésekhez vezethetnek.

„A korunk egyik népbetegségének számító porckopás (arthrózis), és az ezzel összefüggésben, vagy akár ettől függetlenül kialakuló ízületi gyulladás (oszteoarthritisz) előrehaladott stádiuma elviselhetetlen fájdalommal járó, progresszív és a tüneti kezelést leszámítva jelenleg gyógyíthatatlan betegség. Ezért is rendkívül fontos a betegség kórfolyamatainak molekuláris szintű feltérképezése” – mondta a kutatás vezetője, Matta Csaba.

A Debreceni Egyetem ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet adjunktusa hozzátette: a sérült porcszövet helyreállítását célzó egyik módszer differenciálatlan őssejtek beültetésén alapul. Ezek az őssejtek a legtöbbször azonban nem az eredeti üvegporcot (hialinporc), hanem a kedvezőtlenebb biomechanikai tulajdonságokkal rendelkező rostos porcot alakítják ki. Emiatt fontos lenne a hialinporc kialakulását irányító molekuláris folyamatok pontosabb megismerése – írják.

Könyörögnek a tudósok: naponta csak 8 percet mozogjon, meghálálja magát

Újfent megdőlt az az állítás, amely szerint hosszú órákat kell mozogni ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a térd- és az ott jelentkező, ízületi fájdalmakat.

„A molekuláris óra működését a porcfejlődés során eddig még nem vizsgálták. Ahhoz, hogy megértsük a porcsejtek belső cirkadián ritmusának szabályozását és azt, hogy az óra ritmicitásának felbomlása hogyan segítheti elő az ízületi gyulladás kialakulását, először a molekuláris órának a porcszövet kialakulásában játszott szerepét kell feltérképeznünk” – mondta Matta Csaba.

A kutatásvezető hangsúlyozta, bár a központi órát elsősorban a retinából érkező fényingerek (a nappalok és az éjszakák váltakozásai) szinkronizálják, a fejlődő ízületekben ez nem lehet releváns. Ezért feltételezték, hogy a magzati mozgásokból eredő mechanikai ingerek lehetnek azok a jelek, amelyek a molekuláris óra komponenseinek szinkronizálását elvégzik. Matta szerint ezt a valóban újszerű feltételezést sikerült igazolnia a kutatócsoportnak. Elmondta, a kísérleteket 4 napos csirkeembriók végtagtelepeiből előállított porcosodó sejtkultúrákban végezték, mechanikai ingerlést követően.

„A kontroll kultúrákhoz képest a mechanikailag stimulált kultúrákban egyértelműen látható volt az óragének ritmikus expressziója. Ez a ritmikus mintázat a porcfejlődést irányító gének kifejeződésében is kimutatható volt.”

Eredményeiket a Journal of Pineal Research című folyóiratban jelentették meg.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.