Egy ősi csont segítheti a tudósokat abban, hogy pontosabban meghatározzák, mióta van az emberrel a legjobb barátja, a kutya.

Hogy pontosan hány évezrede az emberek hű társa az állat, az nem világos, azonban egy Spanyolországban 1985-ben előkerült kutyacsont 17 410 és 17 096 évvel ezelőtti lehet. A kutatók számos elemzést követően erősítették meg, hogy a csont nem farkastól, hanem kutyától származik. Ez lehet a legrégebbi ismert kutyacsont.

A csontot a Baszkföldi Egyetem Montserrat Hervella által vezetett csoportja vizsgálta több technikával. A Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban megjelent kutatás szerint először úgynevezett radiokarbon kormeghatározást alkalmaztak: ez egy olyan technika, ami a Föld légkörében keletkezett, és az élő szövetben felszívódó szén izotópjainak bomlási idejére támaszkodik. Ezzel szűkítették le azt az időt, amikor az állat utoljára élt és lélegzett.

Ezt követően a kutatók genetikai és morfológiai (alakzati) elemzést alkalmaztak a faj meghatározására.

A Science Alert összegzése szerint ez az adat segítheti a kutyák háziasításának pontosabb meghatározását is, ugyanis viták tárgya, hogy mikor szakadtak el farkas (Canis lupus) őseiktől. Egyesek úgy vélik, a két faj 100 000 évvel ezelőtt kezdhetett el eltérni egymástól, ám lényegesen elfogadottabb az az elmélet, hogy a háziasítás 20 000–40 000 évvel ezelőttre datálható. Sőt, még az is elképzelhető, hogy a folyamat kezdete az volt, hogy a farkasok maguk háziasodtak, ahogy egyre inkább közel kerültek az emberekhez.

[Feltérképezték egy ősi kutyafajta genomját, segíthet megérteni a kutyák fejlődését]

A biológiai maradványok azonosítását egyébként az is nehezíti, hogy idővel a DNS elpusztul, és az azonosítást kizárólag a csont alakja segítheti. Ez azért sem lehet megbízható, mert a farkasok testformái rendkívül változatosak lehetnek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.