Olyan, az óceán mélyén rejtőző baktériumokat fedeztek fel a szaúd-arábiai King Abdullah University of Science and Technology (KAUST) tudósai, amelyek olyan enzimeket termelnek, ami képes lebontani a műanyagot. A szakemberek szerint ezek a mikroszkopikus méretű újrahasznosító „gépek” nemcsak nagy mennyiségben vannak jelen, de genetikailag is alkalmazkodtak a polietilén-tereftalát (PET) lebontásához. Ez az az anyag, amit az italospalackok és szövetek előállításánál is használnak – írja a SciTech Daily.
A műanyag lebontására az úgynevezett PETáz nevű enzimet használják. Ennek egyik azonosító jele, az M5 az enzim műanyagfaló képességének molekuláris aláírásaként szolgál. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy ujjlenyomatot, amely megmutatja, hogy az enzim működőképes, és le tudja bontani a műanyagot.
Carlos Duarte, a The ISME Journal című tudományos lapban megjelent publikáció társszerzője szerint a mostani felfedezés segít megérteni, hogyan fejlődtek ki ezek az enzimek más szénhidrogén-lebontó enzimekből. A kutatók úgy vélik, az óceánokban, ahol szűkös ez az erőforrás, a mikrobák finomhangolták az enzimeket, hogy fel tudják használni az ember alkotta szénforrást, a műanyagot.
A tudósok éveken át úgy vélték, hogy ezeket a műanyagot nem lehet természetes módon lebontani. Ez a nézet 2016-ban kezdett megváltozni, amikor a kutatók azonosítottak egy baktériumot, amelyet egy japán újrahasznosító üzemben találtak meg, és amely műanyaghulladékon tenyészett. Ez a szervezet kifejlesztett egy PETáz nevű enzimet, amely képes a PET-et alapvető építőelemeire bontani. A tudósok azonban továbbra sem voltak biztosak abban, hogy az óceánokban élő mikrobák is képesek-e hasonló megoldásra.
A kutatók a mesterséges intelligencia bevetése, valamint laboratóriumi vizsgálatok és kiterjedt genetikai elemzés segítségével fedezték fel az M5 nevű specifikus jellemzőt, amely megkülönbözteti a műanyagokat lebontó mikrobákat az erre nem képes társaiktól. További génexpressziós vizsgálatok kimutatták, hogy az M5-PETáz gének rendkívül aktívak az óceánokban, különösen a műanyaggal erősen szennyezett régiókban.
Az enzimek globális feltérképezése érdekében a kutatók hét tengerből 400 mintát gyűjtöttek be. Kiderült, a vizsgált vizek 80 százalékában jelen vannak ezek a baktériumok, méghozzá a víz különböző rétegeiben. Ez még két kilométeres mélységben is jellemző volt, ahol a szén elfogyasztása a zord körülmények miatt már a túlélés zálogát jelentik.
A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ezek a mikrobák nem fogják megtisztítani a tengereket a műanyag szeméttől, mivel túl lassan ér el hozzájuk a hulladék: addigra már a tápláléklánc más élőlényei is fogyasztottak belőlük, ami súlyos környezeti károkat jelent. Ugyanakkor úgy véli, a szárazföldi felhasználásra mindenképpen felhasználhatók lehetnek, a segítségükkel ugyanis zárt hurkú újrahasznosítási folyamatot lehet bevezetni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
