A Hátszegi-medence világszerte híres dinoszaurusz-maradványairól, amelyek az elmúlt több mint száz év során több tucat lelőhelyről kerültek elő. Bár a lelőhelyek száma nagy, a dinoszauruszleletek eddig ritkásan, elszórtan fordultak elő a területen. A most felfedezett lelőhelyen azonban a magyar és román kutatók négyzetméterenként több mint száz gerincesmaradványt találtak, a nagyméretű dinoszauruszcsontok szinte egymáson feküdtek, ami példátlan koncentrációt jelent a medencében.
A magyar és román paleontológusokból álló Valiora Dinosaur Research Group már több mint öt éve folytat kutatásokat a Hátszegi-medence nyugati felében. Az itt tanulmányozott felső kréta szárazföldi rétegek a dinoszauruszok kihalását megelőző néhány millió éves időszakba engednek betekintést. Az ásatások eredményeként a kutatók egy több ezer gerinces maradványt magában foglaló leletegyüttest azonosítottak, amely kétéltűek, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, repülő hüllők és emlősök maradványait is tartalmazza.
A leletek számát tekintve a K2-es lelőhely a leggazdagabb, ahonnan több mint 800 gerinces maradvány került elő kevesebb mint öt négyzetméternyi területről. A lelőhely részletes vizsgálatának eredményeit a napokban tették közzé a PLOS One című tudományos folyóiratban.
Egy nagyméretű sauropoda dinoszaurusz végtagcsontja
ELTE
„2019-ben, az első terepbejárásunk alkalmával a Hátszegi-medencében, szinte azonnal rátaláltunk a K2-es lelőhelyre. Ez a felfedezés emlékezetes pillanat maradt számunkra: már az első percekben feltűntek a patakmeder szürke, agyagos rétegeiben csillogó, nagyméretű, fekete dinoszauruszcsontok, amelyek kivételes megtartásukról tanúskodtak” – idézi fel a kezdeteket Botfalvai Gábor, az ELTE Őslénytani Tanszék adjunktusa, a kutatócsoport vezetője. A szakember megjegyzi: ezután több éven át folytattak ásatásokat a területen, melynek során „rendkívül gazdag gerinces leletanyagot” gyűjtöttek össze.
Körülbelül 72 millió évvel ezelőtt a mai Hátszegi-medence helyén szubtrópusi éghajlat uralkodott, amelynek hatására időszakos folyók szelték át a tájat – fejti ki az ELTE közleménye. Ezek a vízfolyások a környező magaslatokról zúdultak a medence irányába, és a heves esőzések idején megáradva kiléptek medrükből. A mélyebben fekvő területek felé haladva magukkal sodorták a felszínen heverő tetemeket, s olykor az útjukba kerülő élőlényeket is.
„A feltárt kőzetek részletes vizsgálata arra utalt, hogy a területen egykor egy kisebb tó húzódott, amelyet a heves esőzések idején kialakuló villámárvizek tápláltak. A csontokat a tóba sodró folyók energiája hirtelen lecsökkent, így a part mentén, a kialakuló deltavidéken a sodrás egymásra halmozta a tetemeket, létrehozva a rendkívül magas csontkoncentrációt” – magyarázza a csontok felhalmozódásának körülményeit Budai Soma, a Paviai Egyetem kutatója, a publikáció társszerzője.
Dinoszaurusz-csontok egymáson
ELTE
A lelőhelyről nemcsak különálló csontok, hanem részleges dinoszaurusz-csontvázak is előkerültek. Ezek két különböző növényevő fajt képviselnek. Az egyik a Rhabdodontidae családba tartozó, mintegy két méter hosszú, többnyire két lábon járó növényevő, amely a Hátszegi-medence egyik leggyakoribb dinoszaurusza lehetett.
A másik típusú csontváz azonban igazi meglepetést okozott: egy Titanosauria csoportba tartozó sauropoda maradványairól van szó. Ilyen jó állapotban megőrződött példányt eddig nem ismertek Erdélyből. Az új leletanyag tanulmányozása révén pontosabban megismerhető ennek a hosszú nyakú dinoszaurusznak a rendszertani hovatartozása.
„A lenyűgözően magas csontkoncentráció mellett az új dinoszaurusz-lelőhely jelentőségét tovább növeli, hogy ez a leletanyag képviseli a Hátszegi-medence legidősebb gerinces-felhalmozódását” – magyarázza Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem docense, a kutatócsoport romániai vezetője.
https://hvg.hu/tudomany/20250924_Hetmeteres-megaraptort-fedeztek-fel-Argentinaban-egy-krokodil-maradvanyaival-a-szajaban
A szakember szerint ez lehetőséget ad arra, hogy betekintést nyerjenek a Hátszegi dinoszauruszfauna legkorábbi összetételébe, és felvázolják azokat az evolúciós irányokat és folyamatokat, amelyek az ennél fiatalabb erdélyi lelőhelyekről ismert dinoszauruszok felé vezetnek.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
