A Szaturnusz jeges holdja, az Enceladus régóta az egyik legizgalmasabb hely a Naprendszerben a kutatók számára. A korábbi vizsgálatok adatai már megállapították, hogy a vastag fagyott kéreg alatt sós óceán található, a gejzírhez hasonló kitörések pedig anyagot lövellnek ki a mélyből az űrbe.
Ennek köszönhetően a tudósok szokatlanul könnyen nyerhetnek betekintést abba, hogy milyen a Földön túli világ, egy új kutatási eredmény pedig most újabb részletekkel egészíti ki ezt a képet.
A németországi Szabad Berlini Egyetem kutatói nemrég laboratóriumi körülmények között szimulálták az Enceladus felszín alatti óceánjára jellemző zord körülményeket. Az így elvégzett kísérletek során a kutatók megállapították, hogy a földi mikrobák képesek lehetnek a túlélésre ebben a közegben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy élet van a holdon, ugyanakkor megerősíti azt a feltételezést, hogy a közeg alkalmas lehet arra, hogy az élet megtelepedjen benne.
Az erről szóló publikáció a Science Advances című tudományos folyóiratban jelent meg.
https://hvg.hu/tudomany/20251001_szaturnusz-holdja-enceladus-kemiai-folyamat-elet-ebx
Az Enceladus átmérője alig 500 kilométer, vagyis egy meglehetősen kicsi égitestről van szó. Mivel a mélyből feltörő anyag egészen az űrig jut, az űrszondáknak páratlan lehetőségük nyílik arra, hogy elemezzék annak összetételét.
2015-ben a NASA Cassini űrszondája átrepült az Enceladus déli sarkánál a jégkéregből kilövellő vízsugarakon, és nyomokban sót, valamint szerves vegyületeket mutatott ki. A minták alapján a tudósok arra jutottak, hogy a Szaturnusz holdja rendelkezik az élet kialakulásához szükséges kémiai összetevők többségével.
A német kutatók most azt próbálták meg kideríteni, hogy ebben a közben életben maradnának-e az organizmusok. A tudósok vizet, sókat és karbonátokat elegyítettek, majd kőzetport adtak hozzá, hogy létrehozzák az óceán lúgos kémhatású környezetét, valamint szimulálják a víz és a sziklás tengerfenék közötti kémiai reakciókat.
https://hvg.hu/tudomany/20230701_szaturnusz_hold_enceladus_foszfat_elet_epitokove
A kutatók ezután a Methanothermococcus okinawensis nevű archaea fajt – ősbaktériumot – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetet – helyezték el a közegben, amely a Japán és Tajvan közötti Okinava-árok mélytengeri hidrotermális kürtőinek közelében honos. Az élőlénynek nincs szüksége se napfényre, se oxigénre, ehelyett hidrogént és szén-dioxidot alakít át metánná.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a szimulált Enceladus-óceánban élő szervezetek a víz és a kőzet kölcsönhatása során keletkező hidrogén felhasználásával metánt kezdtek termelni. A mikroorganizmusok anyagcseréjüket is hozzáigazították az idegen környezet alacsony szén-dioxid-szintjéhez.
Mindez rendkívül izgalmas a jövőre nézve, amikor is a NASA kígyószerű szerkezete végezhet fúrásokat az égitesten. Csak arra kell majd vigyázni, nehogy élettel fertőzze meg az égitestet az eszköz.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
