Az emberek nem egyformák, és ez az elalváshoz/ébredéshez való viszonyukban is megnyilvánul. Vannak, akiknek szinte hajnalban kipattan a szemük, energikusak, viszont este korán lefekszenek. Mások még éjfélkor is tévéznek, reggel viszont alig bírnak kikelni az ágyból. Ennek az eltérésnek megfelelően – az állatvilágból véve a hasonlatot – kétféle alvástípusról beszéltek a szakemberek, a reggeli pacsirtákról és az éjszakai baglyokról.
Ez a tipizálás régóta tartja magát, azonban a kanadai McGill Egyetem és a svéd Oslói Egyetem kutatói úgy vélték, az alvástípusok meghatározásához egyéb tényezőket is figyelembe kellene venni. Több mint 27 ezer ember adatait tekintették át, és öt különböző, látens agyi kronotípust fedeztek fel (a kronotípus – ebben az esetben – az egyén természetes, genetikailag meghatározott hajlama az alvásra, az ébrenlétre és a teljesítményre a nap bizonyos szakaszaiban). E rejtett biológiai profilok feltérképezéséhez a világ két legnagyobb és legátfogóbb biomedicinális adattárát használták fel: a brit kutatási adatbázist, a UK Biobankot és az Egyesült Államok egyik legambiciózusabb fejlődés-neurotudományi projektjét, az ABCD Studyt.
Persze senki se gondolja, hogy önbevallásokról volt szó, az adatok között – főleg az Egyesült Királyság Biobankja esetében – háromdimenziós agyszkennelési eredmények is szerepeltek. A kutatók mesterséges intelligenciát vontak be az értékelésbe. Az eredmények végül három különböző módot különböztettek meg az éjszakai baglyok, és két módot a reggeli pacsirták viselkedésében. Összességében tehát öt alvási altípust sikerült felvázolniuk.
Az öt alvástípus leírása
A nagyteljesítményű éjszakai bagoly a „klasszikus” esti típus, aki későn ébred. Bár gyakran nehezen szabályozza az érzelmeit és sokszor ingerlékeny, kognitívan jó formában van. Az ilyen típusok gyorsabb reakcióidőt és jobb teljesítményt mutatnak a rejtvénymegoldó feladatokban. Agyukban megnövekedett szürkeállomány található a limbikus rendszerben (ez a rendszer kapcsolatos az érzelmekkel, a motivációval, az emlékezettel és a stresszválaszokkal), és erősebb összeköttetések vannak a figyelmi hálózatokban.
A sebezhető éjszakai bagoly altípusra egyértelműen jellemző a depresszió, a dohányzás és a szív- és érrendszeri kockázatok, például a magas vérnyomás és a cukorbetegség. Meghatározó jellemzőjük az agy fehérállományi „huzalozásának” általános gyengülése. Ez azt is jelenti, hogy az agyterületek kevésbé hatékonyan kommunikálnak, és lassabb az információtávitel.
A férfias éjszakai baglyok egy kifejezetten férfiakból álló esti csoport. Kockázatvállalók, akik több alkoholt és cigarettát fogyasztanak, és nagyobb náluk a prosztataproblémák és a magas vérnyomás kockázata. Magasabb tesztoszteron szint is jellemzi őket.
És akkor nézzük a koránkelőket. Az úgynevezett egészséges koránkelők korán ébrednek, kevesebbet dohányoznak, kevesebbet isznak, és szinte semmilyen komoly egészségügyi problémájuk nincs az orvosi dokumentációjukban. Gyakran képzettebbek és kevesebb kockázatot vállalnak.
A nőies reggeli típus főleg a gyengébbik nem esetében fordul elő. Bár az ilyen hölgyek (néha férfiak) korán kelnek, hajlamosabbak a depressziós tünetekre és – a nők – a menstruációs zavarokra. Biológiailag ez összefügg az alacsonyabb tesztoszteronszinttel és a nemi hormonokat kötő, magasabb globulin szinttel.
A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szakít az egy kaptafára menő megközelítéssel. A fő üzenete, hogy érdemes testre szabni a beavatkozásokat és a gyógyszereket ezen altípusok számára. Például egy depresszióval küzdő „sebezhető bagoly” a legjobban az erős fényterápiára reagálhat biológiai órája visszaállításakor, míg egy „női típusú reggeli pacsirta” hormonális egyensúlyra és a társas támogatásra összpontosító beavatkozásokra szorulhat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
