Negyven éve annak, hogy bekövetkezett az emberiség eddigi legsúlyosabb üzemi katasztrófája, amikor felrobbant a csernobili atomerőmű reaktóra. Azóta már megépült két óriási szarkofág, amely a romokon belül tartja a nukleáris törmeléket és a sugárzást, ám a robbanás következtében nagy területen szóródott szét a radioaktív törmelék.
A németországi Leibniz Egyetem, valamint a drezdai kutatólabor, a Helmholtz-Zentrum Dresden-Rossendorf tudósai a franciaországi Grenoble-ban vizsgálták meg azokat a mintákat, amelyeket Ukrajnából, az érintett területről gyűjtöttek be. A kutatók megállapították, hogy egyes mikroszkopikus szemcsék még mindig őrzik eredeti nukleáris üzemanyaguk kristályszerkezetét, az anyag pedig kémiailag stabilabb maradt, mint azt a kutatók várták – írja az Interesting Engineering.
Eredményeik segítenek megmagyarázni, hogyan őrzik meg ezek a maradványok a radioaktív anyagokat, bár a kis mintaméret alapján nem lehet általános következtetéseket levonni a szennyezés teljes területére vonatkozóan.
A kutatásban leírt radioaktív részecskék mérete mindössze 8–50 mikrométer. Apró méretük ellenére az 1986-os baleset után négy évtizeddel is erősen radioaktívak maradtak.
https://hvg.hu/tudomany/20260425_csernobil-egy-nuklearis-katasztrofa-kronikaja
A tudósok három fő típust különböztettek meg: egyes részecskék kémiailag és fizikailag hasonlóak maradnak az urán-dioxidhoz, a reaktor nukleáris üzemanyagához. Mások részben vagy teljesen cirkóniumba záródtak, vagy összeolvadnak azzal a fémmel, amely eredetileg körülvette az üzemanyagot. Előbbi akkor jött létre, amikor a hatalmas hő a reaktorban megolvasztotta az üzemanyagot, utóbbi pedig akkor, amikor a grafit elégett.
Az üzemanyag uránvegyületekké oxidálódott, amely során többek között triurán-oktaxid jött létre. Az anyag könnyen mikroszkopikus részecskéket képez, amelyeket a szél felkaphat, így fennáll a veszélye, hogy az ember belélegzi.
Annak érdekében, hogy kiderítsék, az egyes töredékek miért málnak el eltérő sebességgel, meg kell vizsgálni a belső szerkezetüket. A kutató a mérések során különböző oxidfázisokat azonosítottak a mintákban. Megállapították, hogy a nukleáris üzemanyag kristályszerkezete nagyrészt érintetlen maradt a vizsgált részecskékben, ami azért fontos, mert ez a stabilitás segít korlátozni, hogy a radioaktív anyag kijusson a talajba vagy a vizekbe.
A kutatók szerint az eredmények nem adnak alapot arra, hogy feloldják a csernobili tiltott zóna korlátozásait. A jövőben további vizsgálatokat végeznének, amely során több helyről vett mintát és több részecskét elemeznének.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
