Most derült ki: semmi köze az agynak ahhoz, ki melyik kezét használja
Amerikai kutatók egy végtelenül egyszerű kísérlettel bizonyították be, hogy a kéz dominanciája csupán gyakorlás kérdése.
Különleges vizsgálatba kezdtek a spanyol Navarrai Egyetem kutatói még 2020-ban, a koronavírus-járvány idején. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan mozognak az emberek egy zárt térben, ha arra kérik őket, hogy tartsanak távolságot egymástól. A felvételek elemzésénél kiderült: szinte minden résztvevő olyan köröket írt le, amelyek mindig ugyanolyan – az óramutató járásával ellentétes – irányúak voltak.
Ami ennél is különösebb volt, az az, hogy úgy tűnt: senki sem veszi észre, hogy így tesz. A kutatók ezért egy külön kutatásba kezdtek, hogy kiderüljön, miért éppen ez történik, a vizsgálat pedig öt éven át tartott. Az eredményekről most a The Conversationön jelentettek meg egy cikket.
Maga a jelenség könnyen leírható: ha egy tömeget bezárnak egy adott térbe, és hagyják, hogy az emberek meghatározott cél nélkül mozogjanak, akkor az emberek csoportja lassan forgásba kezd, és szinte kivétel nélkül balra indul meg a forgás. A fizikusok számára ez az emergencia tankönyvi példája: egy olyan kollektív mintázatról van szó, amely számtalan apró kölcsönhatásból – akár az egyének egymás közötti, akár az egyének és környezetük közötti interakciókból – bontakozik ki.
Ez volt a két fő hipotézis, amelyeket egymástól függetlenül próbáltak igazolni a szakemberek.
Nem a zárt tér okozza
A kutatók először arra gyanakodtak, hogy az emberek és a helyiség falai között lehet valamilyen kölcsönhatás. A korábbi idegtudományi vizsgálatok kimutatták, hogy a jobbkezesek hajlamosak balra, a balkezesek pedig jobbra fordulni – ez egy finom, az agyféltekék közötti apró különbségekre visszavezethető hajlam. Mivel a Navarrai Egyetem kutatóinak eredeti csoportjában az emberek többsége jobbkezes volt, úgy gondolták, hogy a tömeg kollektív körforgása csupán az egyéni preferenciák összessége, és csak a tér zártsága (a falak) miatt kényszerül a mozgás körpályára.
A kutatók ennek tesztelésére egy új vizsgálatot dolgoztak ki. Még a tényleges kutatás megkezdése előtt arra kérték az embereket, sétáljanak el egy falig, és ott forduljanak el. A tudósok azt jegyezték fel, hogy melyik irányba fordultak.
A fentiek alapján megpróbálták befolyásolni a zárt tér mozgását azzal, hogy csak jobb, vagy csak balkezesekből álló csoportot állítottak össze. Kiderült: a csoport akkor sem forog az óramutató járásával megegyező irányba, ha a csoport kizárólag jobbra forduló emberekből áll.
Városi legenda csupán, hogy a balkezesek kreatívabbak
A kézhasználat (értsd: bal vagy jobb kéz) és a kreativitás összefüggésének eddigi legátfogóbb jelentését készítették el amerikai szakemberek. Meglepő eredményre jutottak, ami ellentmond az eddigi feltevéseknek.
A kutatók ezután egy 3000 négyzetméteres, falak nélküli iskolaudvaron kísérleteztek. Kiderült, az ott lévőknél nemhogy csökkent volna a tendencia mértéke, de még erősödött is. Ez arra utalt, hogy a zárt térnek semmi köze nincs a mozgás irányához.
Nincs kultúrális alapja
Amikor két gyalogos találkozik a járdán, mindketten ellépnek a másik elől. Hogy milyen irányba térnek ki, az nem véletlenszerű: általában az határozza meg, hogy az adott országban az út melyik oldalán közlekednek a járművek. Spanyolországban – akárcsak a kontinentális Európa nagy részén – jobboldali közlekedés van, ezért gyalogosként is jobbra húz az ember, hogy a másiknak – a szemből érkezőnek – balról legyen helye.
A kutatók arra gondoltak, hogy a cikk elején említett mozgás is ennek a megnyilvánulása. Ha a gyalogosok minden alkalommal jobbra lépnek, akkor végül úgy fognak haladni, hogy a fal a jobb oldalukra kerül, ami az óramutató járásával ellentétes irányú mozgást eredményez.
Magyar kutatók vizsgálták, miként reagál az ember a robotra, az eredmény egyértelmű
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusai nemrég arra voltak kíváncsiak, milyen reakciókat vált ki egy robot az emberhez képest.
Ha ez igaz lenne, akkor egy japán tömegnek az óramutató járásával megegyező irányba kellene fordulnia, hiszen Japánban az emberek balra tartanak – legyen szó közlekedésről vagy kitérésről. A szakemberek ezért japán kollégáikat kérték arra, hogy ott is végezzék el a kísérletet, ám kiderült: a japán emberek ilyen helyzetben szintén az óramutató járásával ellentétes irányba mozognak, így ez a felvetés is tévesnek bizonyult.
Felmerült annak a lehetősége is, hogy egy tanult szokásról van szó. A futópályákat is mind úgy tervezik meg, hogy óramutató járásával ellentétes irányba kelljen futni, így óvodásokkal is elvégezték a kísérletet. Kiderült azonban, hogy az összes mérés közül náluk volt a legerősebb az óramutató járásával ellentétes forgás.
Hol a válasz?
A kutatók számára egyetlen megoldás maradt: az, hogy a választ az egyénben kell keresni.
Több mint 200 önkéntest kértek meg, hogy egyenként, egyedül sétáljanak végig egy üres arénán. Bár senkivel sem ütközhettek, és nem volt tömeg, amelyet követhettek volna, a résztvevők túlnyomó többsége mégis az óramutató járásával ellentétes irányba mozgott.
A kutatók szerint mindez azt jelenti, hogy még mindig nincs válasz a kérdésre. A lehetséges okok alapján vizsgálták a kéz, a láb és a szem dominanciáját, valamint a nemenkénti meghatározást is, de semmi nem magyarázta meg, miért viselkedik az ember egyéni és csoportos szinten a mozgás tekintetében úgy, ahogy.
A szakemberek ugyanakkor úgy vélik, már ez is eredmény, így ugyanis megváltozhat a közös terek – például repülőterek, vasútállomások vagy múzeumok – modellezésének és tervezésének módja, vagyis azoké a helyeké, ahol különösen fontos az emberek zavartalan áramlása.
A kutatók megjegyezték: mivel az állatvilágban is megfigyelhető a balra húzás, így valószínűleg egy sokkal ősibb mozgásról van szó, mint azt sejteni lehet.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
