„Az az igazság…” – ha így kezdi, akkor hazudik; vágja rá Hofi anyósa. A humor királyának és anekdótabeli anyósának mint mindig, ebben is igaza volt. A legtöbb esetben nem vagyunk őszinték: ennek oka nem feltétlenül az, hogy gonosz jellemvonásokkal bírnánk, vagy emberileg gyengék vagyunk: sokszor a szituáció és a társadalmi szokások kényszerítenek hazugságra. Unalmas és felesleges az értekezlet? Nem fogod megmondani a főnöknek (naná, onnan jön a fizetés). Hülyeséget művelt egy kolléga, de sajnos magasabban van a ranglétrán? „Remekül megoldottad, hmm humm-khmm” – mormolod rá, ha nem akarsz jövő hónaptól a híd alatt lakni. Hatvanéves nagynénéd lilára festett hajjal közeledik, ráadásul jól láthatóan felkapott húsz kilót? „Remekül nézel ki…” A végtelenségig sorolhatnánk a példákat.

Az igen hosszú UMISR (University of Michigan's Institute for Social Research) kutatói évek óta foglalkoznak az a „hazugságok” vizsgálatával – legutóbbi kutatásuk eredménye: e-mailben vagy SMS-ben sokkal őszintébben vagyunk. Fred Conrad elmondta: szöveges üzenetekben nem csak bátrabbak és kezdeményezőbbek vagyunk (ez már régóta köztudott, ezért népszerűek a csetlős ismerkedő-oldalak), a hazugságra vagy füllentésekre is érzékenyebbek vagyunk. Sokkal többször mondunk igazat, még akkor is ha az nekünk- vagy másnak kellemetlen. A legtöbb vizsgált esetben, amikor személyesen vagy telefonbeszélgetésben füllentésre kényszerülnénk, emilben vagy SMS-ben bizony „odamondjuk” az igazat. A teljes tanulmány itt olvasható.