A zenék, videók és képek digitalizálásával nemcsak a tárolásuk lesz egyszerűbb, hanem  az élettartamuk is jelentősen nő. Régi hanglemezek, magnószalagok és videokazetták digitalizálását már sokan házilag is megoldják, azonban a szekrények és fiókok mélyén őrzött negatívok és diaképek átalakításához kevesen fognak hozzá. Pedig ez sem annyira bonyolult feladat, és talán az ilyen régi filmtekercsek vannak leginkább kitéve a veszélynek, hogy elvesznek a rajtuk őrzött emlékek.

A digitalizáláshoz használhatunk speciális filmszkennereket, de ha már beruházunk, akkor érdemesebb olyan asztali szkennert vásárolni, amelyik képes filmek beolvasására is. Tapasztalataink alapján, ezek közül az egyik leggyorsabb és legsokoldalúbban használható a CanoScan 9000F. Ezzel készült ez a bemutató is, de más filmszkennelésre alkalmas eszközzel is hasonlóan dolgozhatunk.

Első lépésként a tekercsben tárolt filmet fel kell vágni olyan hosszú részekre, amelyek elférnek a szkenner filmtartó csíkjában. Ha bekeretezett diákat szkennelünk, akkor ehhez egy másik fajta filmtartót kell használni, vagy ha nincs ilyen a szkennerhez, akkor ki kell venni a képkockákat a keretből. Mielőtt elhelyezzük a filmet a leolvasóban, egy ecsettel óvatosan meg kell szabadítani az évtizedes portól a képeket.

Ezután a szkenner kezelőprogramjának a beállítása következik. Fontos, hogy átállítsuk a működést film üzemmódra, mert ilyenkor a fedőlapban elhelyezett fényforrás világítja át a képeket. Hagyatkozhatunk az automatikus felismerésre, de be is állíthatjuk, hogy milyen méretű és típusú filmet szkennelünk. Az előnézeti képen kijelölhetjük azokat a részeket, amelyekre szükségünk van, de ha ügyes a kezelőprogram, akkor automatikusan felismeri a képkockákat. Mivel a filmek beolvasásánál jóval kisebb területen található egy-egy kép, mint amikor papír fotókat szkennelünk, ezért a felbontást legalább 1200 dpi-re kell állítani.

A művelet elindítása után magára hagyhatjuk a szkennert, mert például ha két, egyenként 6-6 kockát tartalmazó filmcsíkot lehet egyszerre feldolgozni, akkor 5-8 percet is igénybe vesz a digitalizálás.

A régi és a legtöbbször nem igazán tökéletes állapotban levő filmről a számítógépünkre varázsolt képeken még sokat lehet javítani. Ezeket a műveleteket is végezhetjük automatikusan, de a világosság-, kontraszt-, színhelyesség-módosítást egyenként is megoldhatjuk. A képek elforgatására, illetve a karcolások, szennyeződések okozta hibák javítására csaknem minden képszerkesztő program alkalmas.

Ha már alaposan kinosztalgiáztuk magunkat az esetleg évtizedek óta nem látott képek nézegetésével, akkor már csak a rendszerezés marad. Évek vagy események alapján érdemes külön-külön mappákba tenni a fotókat, és azután CD-re vagy DVD-re írni. Ne sajnáljuk és biztonsági okból inkább készítsünk két példányt, de ha van rá mód, akkor érdemes valamilyen felhő megoldást is használni a tárolásra.