Sokféle módon juthatunk hozzá akár ingyenes, akár fizetős médiatartalomhoz, amelyet számítógépünkön „fogyaszthatunk”. Letölthetünk zenét iTunes segítségével, vagy vásárolhatunk filmeket hagyományos DVD-n, esetleg Youtube-ról is szerzhetünk videoklipeket. Az alábbiakban áttekintjük, hogyan juttathatjuk el a számítógépünkön meglévő tartalmkat mobil készülékeinkre, majd onnan akár a televízióra.

Szabványok a kényelemért

Ha csak Apple-termékeink vannak, akkor egyszerű a helyzetünk, az iTunes-on megvásárolt filmeket, zenéket hallgathatjuk a MacBookon, majd az iPad/iPod/iPhone csatlakoztatása után a tartalmat rámásoljuk a készülékre, és készen is vagyunk. Almás felhasználók számára ez már ismert, és jól működő folyamat, be kell látni, hogy mivel az Apple egy kézben gyárt hardvert és szoftvert, a különböző eszközök közötti szinkronizáció és kompatibilitás házon belül megoldott. Odáig tehát eljutottunk, hogy egy film már a mobilunkon vagy az iPadünkön van, és tegyük fel, hogy még Apple TV eszközzel is rendelkezünk, ilyenkor az Apple vezeték nélküli AirPlay funkcióját használva egyetlen gombnyomással játszhatjuk le a tévén filmjeinket, fényképeiket. Filmnézés közben az iPaden tovább lehet például e-maileket olvasni. Az AirPlay jelenleg még csak Apple TV-vel és néhány AirPlay kompatibilis hangfallal képes együttműködni.

Azonban nem csak az Apple és technológiái vannak a világon, természetesen más gyártóknál is megvannak a saját megoldások. A különböző PC-kre, notebookokra szintén számos módon kerülhet médiatartalom akár internetről, akár kameráról vagy fényképezőről. Ezen tartalmak Android/Windows Phone készülékekre való eljuttatása többféle módon történhet. Mindkét rendszer esetén az eszközöket számítógéphez csatlakoztatva egyszerű pendriveként használhatjuk azokat, így néhány, már megszokott mozdulattal rámásolhatjuk a készülékekre a kívánt tartalmat. Szinkronizációra használhatjuk még Android esetén a MyPhoneExplorert, amely képes Bluetoothon, wifin és kábelen is kommunikálni, Windows Phone esetén pedig ott a Zune nevű alkalmazás. Emellett a gyártók is próbálnak saját alkalmazásokkal előrukkolni, így a Samsung például egy Kies nevű programot kínál adatmozgatásra. Természetesen van más mód is médiamegosztásra, a gépünkről akár Bluetoothon keresztül is átküldhetjük a képeket a telefonra, de maga a telefon/tablet is állíthat elő vagy tölthet le multimédia tartalmat, amelyet szeretnénk tévénken viszont látni.

2004-ben látta meg a napvilágot a DLNA (Digital Living Network Alliance) szabvány, amely számítógépek, szórakoztatóelektronikai és mobil eszközök közötti egyszerű kommunikációra készült. A szabvány kétféle eszközt különböztet meg: a médiaforrásokat (DMS, Digital Media Server) és a médialejátszókat (DMP, Digital Media Player). Ezt a szabványt szerencsére rengeteg gyártó használa mobil- és tévékészülékeiben, így a kompatibilitás megoldott a különböző gyártók eszközei között. Ezen az oldalon nézhetjük meg, hogy mely eszközök alkalmasak a DLNA szabvány használatára. A DLNA egyébként vezetékes és vezeték nélküli (wifi) hálózatokon is működik.

Fontos még megemlíteni a NAS (Network Attached Storage) szervert. Ez lényegében a helyi hálózathoz csatlakoztatható adattároló egység, amely a hálózatra kötött eszközökről elérhető, így például filmek, képek tárolására kiválóan alkalmas, és a család minden tagja hozzáfér. Vannak DLNA kompatibilis NAS tárolók is, így azok képesek DMS-ként működni, vagyis rögtön innen le lehet játszani például egy filmet a tévénken.

Felhős jövő

A jövőben azonban valószínűleg még ennyi problémánk sem lesz a tartalmak más eszközökre való mozgatásával, ugyanis előtérbe kerülnek a felhőalapú (cloud) megoldások: az adatainkat nem magukon az eszközökön (telefonon, tévén) tároljuk, hanem valahol a távolban egy szerveren. A különböző készülékek pedig mind ehhez a tárhelyhez fognak hozzáférni. Ilyen megoldás például az Apple iCloud, a DropBox, az Ubuntu One, az Amazon Cloud Drive, vagy a Google Music zeneszolgáltatás.

Ha már média, akkor az újságokról, magazinokról is ejthetünk néhány szót. Az e-book-olvasók és táblagépek ugyanis piacot teremtettek az elektronikus médiának, így például az Amazon (eredetileg online könyvesbolt, mára a világ egyik legnagyobb webáruháza és hamarosan cloud szolgáltatója) is abba az irányba tart, hogy tableteket, elektronikus könyvolvasókat kínál jó áron felhasználóinak, és felismerte, hogy az érték a hozzáadott szolgáltatásokban, megvásárolt filmekben, könyvekben rejlik.

Egyértelműen megfigyelhető tehát a különböző platformok közötti konvergencia. A legtöbb gyártó és szolgáltató feladata és kötelessége is, hogy a különböző eszközei közötti szinergiát lehetővé tegye. Erre jó példa a Samsung és az Apple törekvése. A tartalomgyártók mögött persze ott vannak a háttér-infrastruktúrát biztosító cégek is, amelyek korábban még csak triple-play szolgáltatók voltak (tévé, telefon, internet), mostanra azonban szokás őket quadruple-playnek is nevezni, vagyis a három fő szolgáltatást vezetékes és mobilhálózaton is biztosítaniuk kell.

Nem lenne azonban okos dolog a konvergenciánál csak a multimédiáról beszélni, ugyanis az okos tévék (smartTV, googleTV) már internetelérést is kínálnak, így gyakorlatilag már ezen a platformon is böngészhetünk, posztolhatunk tévénézés közben. A jövőben tehát nem okoz majd gondot, hogy éppen a tévé előtt ücsörgünk vagy a villamoson vagyunk, ugyanazokra szolgáltatásokra fogunk tudni ránézni, csak éppen különböző, adott platformra optimalizált ablakokon keresztül. Az eszközök használata pedig egyre inkább beépül majd a hétköznapjainkba.