A privát terek ma már egyre inkább fehér hollónak számítanak a munkahelyeken, jellemzően egy közös téren kell osztozniuk a kollégáknak. Ez pedig elég sok lehetőséget nyújt arra, hogy a dolgozók kizökkentsék egymást a koncentrált munkavégzésből. „Aki dolgozott már egyterű irodában, tudja: adottságként kezelheti, hogy a takarítónő reggel 7-kor akkor is porszívózik, ha éppen tengerentúli hívást kell bonyolítania. Valahol folyamatosan csörög egy telefon, és a látogatóba érkezett gyeses kolléganő gyereke taknyos képpel, üvöltve veri földhöz magát a HR-es Klárika előtti padlószőnyegen” – ad ízelítőt az Officebusters blog.

A „kockafarmnak” (angolul cube farmsnak) csúfolt koncepció, az 1960-as évek végén terjedt el Robert Prospt és Herman Miller tervezők által, Action Office II néven. Az elképzelés elsődleges célja költségcsökkentés volt, hiszen így nem kell állandó válaszfalakat húzni. Az egyszemélyes dobozok ugyan kicsit nagyobb mértékben garantálják a magánszférát a dolgozóknak, de blog szerint nem eléggé. Ugyan nem látni, de annál inkább hallani a szomszédos blokkban dolgozókat. Az elkerítés legfeljebb a csapatmunka ellehetetlenítésére elegendő, bár erre egy minden igényt kielégítő iroda is alkalmas, hacsak nem invitáljuk be a munkatársakat. Az írás egy Oxford Economics által végzett felmérésre hivatkozik miszerint ilyen munkakörülmények között – mármint egy légtérben – a munkavállalóknak nincs túl sok eszköze, hogy védekezzen a zavaró hatások ellen. Így bár a kialakításon költséget spórolt a munkáltató, a produktivitás csökkenésével biztosan veszteséget szenved el a cég.

Nem csak megtalálni, megtartani is tudni kell a jó alkalmazottat

Miközben szinte minden szektorban lasszóval vadásszák a jó munkaerőt, és a cégek egymásra licitálva próbálják magukhoz csábítani a képzett szakembereket, arra mintha kevesebb figyelmet fordítanának, hogyan tartsák meg a nehezen magukhoz abajgatott dolgozót.