Megint mi kérünk elnézést egy politikustól (illetve esetünkben: közgazdász-kvázipolitikustól), akit nyilvánvalóan félreértettünk, holott ő tök egyértelműen fogalmazott. Róna Péter közgazdász nem azt akarta mondani, hogy az országot is elhagyja csak azért, mert befrusztrálódott, nem, ő csupán megelégelte az országot és a - mint kiderült - csúnya politikát, de azért marad. A karácsonyt legalábbis biztosan Somogy megyei házában tölti.

De nézzük csak, miből szűrhettük le téves módon - a Népszabadság újságírójával együtt - azt, hogy az LMP alapítványának társelnöke, a párt wannabe kormányfőjelöltje itthagyná hazáját a ködös Albion kedvéért? Íme: "Kicsit úgy éreztem hosszú idő óta, hogy Magyarország az én hazám is és mindig is az lesz, de nem az én világom. És azt is éreztem, hogy alapjában véve nem tartozom oda. (...) Róna Péter arra a kérdésemre, hogy ezzel a lépéssel a magyar belpolitikának és Magyarországnak is hátat fordít-e egy időre, azt válaszolta: 'Igen, elsősorban a magyar közéletnek akarok hátatfordítani, az LMP-nek továbbra is segíteni kívánok, ahogy tudok. (...) Az utóbbi hetek eseményei meggyőztek, hogy a küzdelem értelmetlen, Magyarország tényleg nem az én világom. (...) kénytelen voltam szembenézni azzal a felismeréssel, hogy ott, Magyarországon, nem tudom jól csinálni a dolgokat, nem megbízható az ítélőképességem, nem tudok eredményes lenni. Jobb tehát, ha nem probálok innen kibicelni. Itt viszont sűrűsödnek a feladataim." Mármint Oxfordban.

Mindenki tévedett, Péter időnként marad, és ez jó hír mindenkinek, aki egyetért vele abban, hogy a politika csúnya, mocskos, aljas dolog, meg hogy a devizahitelezésért állítólag felelős hetek bandájával az ember nemhogy nem tárgyal, de rájuk se néz, és erre akkor jön rá, amikor politikailag kell. A politika mocskosságára, aljasságára ugyanis akkor jött rá a neves prof, amikor a Bajnai-féle Együtt 2014 pont három nappal az LMP kongresszusa előtt küldte meg nekik tárgyalási ajánlatukat, és ezzel "tudatosan és szándékosan" nagy nyomás alá helyezte őket.

Ezen a ponton meg kell állnunk e cikk írása közben, mert könny szökött a szemünkbe. Pillanat.

Újra itt vagyunk. Tehát. Nehéz felmérni a gonoszságnak és az elvetemültségnek azt a fokát, amivel "az elmúlt ciklusok panoptikumfigurái" bepróbálkoznak az LMP-nél, csak hogy ellehetetlenítsék. Egy még nem is működő "álnok, cinikus és erőszakos banda" pont a kongresszus elé időzít egy ilyen témájú levelet, na ilyen a világon nincs, teljesen érthető, hogy egy két éve parlamenti párt ilyenkor elbizonytalanodik, meghasad, szinte önfelszámolja magát, egy érzékeny oxfordi prof pedig rájön: ahol ilyen kemény az élet, ahol más erőkkel horribile szóba kéne állni, az számára nem lehet pálya, ott számára nem teremhet politikai vagy ökoalapítványi babér.

Róna Péter tehát hátat fordít a magyar közéletnek. Pedig a harc még csak most kezdődik.