"Már négyévesen folyton motorra akartam ülni" - emlékszik a korántsem atipikus kezdetre a múlt héten magasabb géposztályba igazoló, de a hét végén még eredeti kategóriájában szerencsésen bukó 24 éves motorversenyző.
© Túry Gergely |
"Fallabda és mozi" - említi az egyelőre még nőtlen magyar csúcsmotoros, mi az, ami a versenyeken kívül még lázba hozza. Ezt és a motorozást a szüleivel és öt évvel ifjabb öcscsével Zuglóból Hernádra - az örkényi motorospálya közelébe - költözve, az ottani családi házból kell organizálni.
- Milyen furcsa, hogy helyezéseiről, győzelmeiről - talán csak az elmúlt heteket kivéve - szűkszavú híradásokat olvashattunk. Pedig az átmenetileg Forma-1-es pilótává lett Baumgartner Zsolt esetében már azt is nemzeti ügyként kezelték, ha a mezőny végén egyáltalán célba érkezett. Tudja a magyarázatot?
- Nem ildomos a két sportágat összehasonlítani - főleg Magyarországon. Hiszen itt mindig volt Forma-1-es tévéközvetítés, míg a moto GP-ről ez nem mondható el. Nyugaton már fordult a trend, a motorversenyeket sokkal többen nézik, mint a Forma-1-et.
- Kétségtelen, mi is egyre kíváncsibbak lettünk. De hogy van ez önöknél? Csak a tehetségen múlik, vagy vinni kell a pénzt, ahogyan Baumgartner Zsolttól is elvárták volna?
- Hát keleti országból nehezebb bekerülni a szupermezőnybe. Így nekem már az is hatalmas érzés volt, amikor egy KTM-es szerelésben gurulhattam ki a bokszutcából.
- Aztán nem kímélte: a kanyarokban rendesen koptatta. Néha meg feltörölte vele a pályát. Nemrég egy talkshow-sztárt hallhattunk sikoltozni az utasülésén hátul. Ön persze nem fél...
- Megsúgom, életemben egy rollerrel estem a legnagyobbat! És bármilyen hihetetlennek tartják, veszélyesebbnek gondolom a ralit is. Egyszer pedig a Forma-1-ben is volt alkalmam versenyezni a Porsche Szuperkupában egy hivatalos Porschéval, és bizony rendesen meg kellett küzdenem az életemért.
- Mi volt vele a probléma?
- Az egész. A végén majdnem kiestem az autóból, annyira nehéz volt menni vele.
- Mostanában inkább a saját kategóriájában veszélyezteti magát. Tudjuk, nem illik faggatni az anyagiakról. Azt azonban talán elárulja, hogyan viszonyulnak a 125-ös versenydíjak a nagyobb kategóriákhoz?
- Van versenyző, aki évi 600 ezer eurót keres, a világsztár Valentino Rossi persze ennél is jóval többet, neki nyolcmillió euró a jövedelme. De sok 125-ös versenyző is többet vihet haza, mint egy 250-es. Minden az adott személytől és a tárgyalásoktól függ.
- És a versenyzőtől mi függ? Pontosabban, mennyi múlik a motoron és mennyi önön?
- A KTM-et stabil, jó motornak tartom. Van 10-15 versenyző a vb-n, akit képes behozni az 5-15. helyek egyikére, és van három-négy, aki nyerni is tud vele. Stefano Perugini olasz kollégám ugyanerről azt mondta, hogy egy jó motorral egy rossz pilóta is képes viszonylag jó eredményeket elérni, viszont egy rossz motorral a jó pilóta sem tud folyamatosan kiugró teljesítményt felmutatni.
- Elhelyezné magát e koordináta-rendszerben? Mit tud jobban, mint a többiek?
- Az én teljesítményem azért ingadozott sokáig, mert nagyon gyenge csapatoknál voltam, és legfeljebb egy-két futamon tudtam kihozni a maximumot magamból és a motorból is.
- És ehhez vannak még példaképei?
- Úgy érzem, magam is bármire képes vagyok. Azt még nem mondom persze, hogy akár Rossit is meg tudnám verni, de kíváncsi lennék, hogy az ő motorjával mire lennék képes.
- Nyilván nem csupán a versenypályán közlekedik. Hogy bírja a közúti forgalmat?
- Az utcán alig motorozok. Húsz százalék motor, a többi autó. Ez most lehet, hogy változik, mert kaptam a KTM-től egy utcai motort. Csak az a baj, hogy nem bírok lassan menni, néha én is bekattanok. Mit csináljak, a motorozásban az a szép, ha az ember jól meghúzza... Azért inkább a pályán élem ki magam.
- Ez szép, jól nevelt mondat volt itt a végén. Egyébként az előbb azt érzékeltette, már nemigen van, aki tanítani tudja. Meddig volt vezérlő csillag az egykor szintén versenyző papa?
- Még most is az. Mert akkora tudás van mögötte, és annyi akarat... És fanatikus, amit még tanulnom kell tőle. Mert ő soha nem adja fel.
- Elfogad tőle még versenyzési tanácsokat is?
- Most már nem tud beleszólni. De néz a tévében, és utána megbeszéljük. Kérdi, hogy ezt vagy azt miért nem előztem meg, vagy hogy miért nem vettem szűkebbre a kanyart...
- És ön tudja, akarja még tanítgatni az öccsét, Gergőt?
- Próbálok segíteni. Óriási tehetség, de egy kicsit komolyabban kellene venni a sportot. Mert többet kihozhatna magából, de még nem nőtt be a feje lágya. Az persze a saját döntése, hogy akar-e motorozni, vagy nem.
- Bár még sok minden állhat ön előtt, gondolt-e már arra, hogy van-e élet a motorsport után is? Szívesen maradna ebben az üzletágban?
- Lehet, hogy menedzselnék fiatal magyar tehetségeket. Mert az motiválna. Nem is értem, hogy a nagy versenyzők miért nem segítenek. Mondanának pár szót, átutalnának néhány milliót, és egyből lennének versenyzőik.
- Álmodozik még másról is?
- Szeretnék egyszer indulni egy ralifutamon. Menedzseremnek már meg is ígértem, hogy egyszer benevezünk a Párizs-Dakarra.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN
Évtizedes, közmegegyezésen alapuló kollektív politikai hazugságot törvényesített az Országgyűlés kormánypárti többsége azzal, hogy gyorsított eljárásban elfogadta néhány KDNP-s politikus semmiből felbukkant ötletét a kampányköltések felső korlátjának eltörlésére. A módosítás mögött többféle politikai szándék is felsejlik.
Budapest megkapta az azonnali jogvédelmet is.
Ellenzéki össztűz zúdult a Parlamentben a miniszterelnökre.
Ahogy ígérték, az Európai Bizottság bemutatta az orosz gáz és olaj importjának megszüntetésére vonatkozó javaslatát.
A hatóságok vizsgálják, hol kaphatta el a súlyos betegséget.
Egyikük negyven év börtönt kaphat.
Az államtitkár Csendes Olivért jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező vezetőként jellemezte.
